2013. június 1., szombat

27.

 Halihó! :DD Nem tudom, én annyira beleéltem magam ebbe a részbe, hogy kirázott a hideg szó szerint. Yepp, eléggé megijedtem... :// Jó olvasást és sok komiiiit!!! :D

Másnap az iskolában azt hittem megdöglök, annyira untam az egészet. Az Isten szerelmére, már mindjárt vége az iskolának, ezeknek meg most jut eszükbe, hogy tanítani kéne valamit, meg dolgozatot irattatni. De még így is jobb, hogy elterelje a figyelmemet Harryről, mert már túl sok volt belőle, komolyan gondolkoztam azon, hogy kitiltom a házból, vagy szentelt vízzel körbelocsolom az egészet. 
A tanulás kivette az egész szabadidőmet, már csak egy hét volt, amit ki kell bírnom, hisz hétvégén lesz a bál, amit annyira sem vártam, mint a halálom napját, de mindenen túl kell esni.
-Hé, Lisa! Volna számodra egy feladatom! - intett felém az igazgató.
Épp az iskola folyosóján sétáltam a szekrények felé, nem számítottam az igazgatóra. Ilyenkor mindenkinek az első ami megfordul a fejébe, hogy vajon mi rosszat csinálhatott, de én ilyesmiről nem tudok. Kivéve ha nem vagyok alvajáró.
-Igen igazgató úr? - caplattam felé.
-Lisa, azt a feladatot szeretném adni neked, tudom, hogy ügyes vagy, így megszervezhetnéd a bálterem díszítését! - célozgatott.
Mi mást mondhattam volna? Dehogyis, örülök ha túlélem ezt a két hetet? 
-Persze - feleltem.
-Nyugodtan kijelölhetsz embereket a segítségedre, mert tudom, nem könnyű feladat. Bízok Önben Miss Valkson - mondta nyájasan.
Hát persze, ilyenkor jó vagyok, gondolom senki sem akarta megcsinálni ezt, így maradtam én, ilyen selejtként.
Tehát induljunk a semmiből, vagyis dúsztom sincs hogyan kéne ilyet egyáltalán megszervezni és persze, hogy a legtudatlanabbat kell kinevezni ilyenre. Eszméletlen nagy szívás.
Miután elköszöntem, megindultam a szekrényekhez. Kinyitottam a kulcsommal és bevágtam az egész táskámat oda. Csak a matekfüzetem vettem ki, a kezembe fogtam, hisz ha már úgysincs kedvem tanulni és örülök ha egy valamivel sikerül megbirkóznom a tantárgyak közül, így csak egy házit viszek haza, valójában még ehhez sem volt nagy kedvem. Még mindig a múltkori vadászat járt az eszembe. Olyan érzés kapott el, hogy én vagyok a rossz. Ha jobban átgondolja az ember, akkor a vámpírok is ölnek meg embereket, mi meg, vadászok, megöljük a vámpírokat, nem vagyunk sokkal jobbak náluk, mi is öldöklő szörnyetegekké változunk ezáltal. De kussba kell maradnom és meghúznom magam, ha ezt az elvem felvetném apámnak, azon nyomban nyúzna meg.
Most miért? Jobb az amit mi, emberek művelünk, nagyrészt mi irtjuk ki egymást. De persze erről erősen lapítunk, mintha észre sem vennénk magunkat. Nem vagyunk megváltók, se angyalok. Nem értem mi jogon ítélkezünk a vámpírok felett is. Mondják, hogy bűnhődjenek meg a tetteikért, de a halál a megoldás? Szerintem az már alapból bűn, ha örökké élhetnek.
Kisétáltam az iskolából, a focipályához. Ilyenkor késő délután már teljesen ki volt halva az egész rész, senkisem járt errefelé. Leültem a domboldalra a fűre, kinyitottam a matekfüzetem, értettem az egészet, de mégis egy feladatot sem oldottam meg, a ceruza megállt a kezembe és nem tudtam megmozdítani. Csak magam elé meredtem.
Fejemet megemeltem és az égre tekintettem, a rózsaszín és a lila árnyalatai keveredtek, kezdett esteledni. A madarak is már szálltak hazafelé, a baglyok kezdtek huhogni a fákon, jelezve, hogy itt az ő idejük. A fenyőfák nagy erővel suhogtak a szélben. Az iskola mellet volt egy ilyen kis erdő szerűség, ahova imádtam olykor-olykor elmászkálni. ritkán, kiültünk elé rajzórán és festegettük a tájat, hogy a tónusokkal játszunk, felismerjük a színek különböző árnyalatait.
Elfeküdtem a fűben, ha már még ezt a kis házi feladatot sem voltam képes megcsinálni, akkor nem is állok neki újból, értelmetlen.
Annyira nyugodt volt az egész, a fű picit szúrta a bőröm, pár fenyőtüskével egyetemben. Pilláim lassan ereszkedtek le, ezzel a táj eltűnt és sötétség maradt helyébe.

Hirtelen kaptam fel a fejem, a talaj nedves volt. A levegő párával telített, s köd szállt le az udvarra. Minden olyan homályosnak tűnt. Hát remek, elaludtam. Itt maradtam az este kellős közepén, egy füzettel, meg ceruzával. Összeszedtem magam és feltápászkodtam a fűből.
Nem messze tőlem farkas vonyítás hallatszott fel és egy...egy nő sírása. A hang irányába kaptam a fejem, az erdőből jött.
Megigazítottam a ruhám és kíváncsian az erdőbe eredtem. A hang kezdett hangosabb lenni, innen tudtam, hogy jó felé megyek. 
Az erdőben volt egy tó, az mellett guggolt a nő, hosszú, fehér ruhát viselt, melynek vége belelógott a tó vizébe. Keservesen zokogott. Arcát karjaiba temette, teste meg-megremegett minden sírásnál. Már majdnem fogadni mertem volna, hogy az ő könnyeiből jött létre a tó.
A füzetemet szorongattam a testem mellett görcsösen. 
Odasiettem a nőhöz és leguggoltam mellé, kezemmel finoman simogattam hosszú szőke haját. Vigasztalgattam, hogy ne sírjon, de ő nem hagyott fel vele.
Fejét lassan emelte fel és megpillanthattam az arcát. Hátrahőköltem ahogy megláttam véres száját és éjfekete szemeit. ajkairól csöpögött le a vörös folyadék, pöttyöket hagyva a földön. 
A szívem a fülemben dobogott, ahogy a felismerés szikrái újra lobogtak. 
Reflexből menekülőre fogtam, lábaim gyorsan mozogtak, szaporán vettem a levegőt és az erdő sűrűjébe tartottam valamerre. A félelem átjárta az egész testem, adrenalin szintem ezzel növelve. A nő ide-oda cikázott mögöttem, mikor hátra pillantottam mindig másik oldalon volt, elég jól bírta a tempót.
Egyszer csak lépteim lomhábbá váltak, hiába kényszerítettem lábaim gyorsabb tempóra, azok nem engedelmeskedtek. Zihálva tekintettem a nőre, aki eszeveszettül követett morgó hangokat kiadva, ajkai még mindig vörös színben pompáztak.
Az égen a hold kéken ragyogott, furcsán hatott számomra. Nem bírtam, nem sikerült, lelassultam és egyre közelebb kerültem hozzá.
Igyekeztem kikerülni a fákat és nagyokat léptem a kiálló gyökerek miatt, füzetemet is már rég eldobtam valamerre, de nem használt semmi, egyre közelebb és közelebb jött a vámpír.
Nem figyeltem eléggé, egy farönkben elestem. Újra a nedves földek éreztem, levelek tapadtak rám. A homlokomon verejtékcseppek hullottak le. Akartam felállni, de mintha egy mágnes húzott volna vissza a földre. éreztem, hogy a nő már sétál hozzám, ezt az ágak halk roppanásából vettem ki, melyek egyre hangosabbak lettek.
Már teljes árnyéba borultam, a nő felém került, a hold halovány fényét is kitaszítva látóteremből. A félelem az arcomra fagyott...

-LISAAA!!! MOST AZONNAL KELJ FEL!!! - rázott fel valaki.
Nagy levegővétellel sikerült magamhoz térnem. Hirtelen felültem. Egy ijedt tekintettel találkoztam.
-Jesszus Lisa, jól vagy? - aggódott értem Harry.
Azonnal átöleltem, annyira megrémisztett az előbbi, hogy szükségem volt egy kis törődésre. Könnyek szöktek ki szememből, nem bírtam visszatartani.
Még mindig a focipálya melletti kis dombon voltunk, sötét volt már, de semmi ködöt nem észleltem, és csak az én sírásomat hallottam.
-Nyugodj meg, ne sírj! - csitítgatott a göndörke.
-Azt hittem meghalok! Érted? - bőgtem a vállába.
Erősebben szorított, simogatta a hátamat. Annyira jól esett, hogy tartott a karjaiban. Még azzal sem törődtem, hogy nem az van ott, akit szerettem volna, vagy mégis.....

8 megjegyzés:

  1. JUJ! *__* Nagyon jó lett. Imádom a blogod!:) Siess a kövivel!:) <3

    VálaszTörlés
  2. Jöhet a kövi :D Imádtam ezt a részt *w* A többit is, de most ezt imádom :'DD

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jóó imádom!! :D Remélem végre itt már össze jön Harryvel :D
    Siess a kövivel,nagyon várom!! :)♥

    VálaszTörlés
  4. Aaaaa,ez király!!Irtózatosan bírom,hogy ilyen lidércesen írsz!!!*o*nagyonjónagyonjónagyonjó!!:DD

    VálaszTörlés
  5. áááááhhhhh nagyon nagyon jó lett, remélem most már össze jönnek Harry-vel :DD gyorsan hozd a kövit!! :D

    VálaszTörlés
  6. Pont az izgi részt olvastam,amikor a tesóm hozzám szólt...mondanom sem kell felkiáltottam annyira megijedtemxDD
    Ismét remekművet alkottál*o*
    Na végre,hogy kezdi bevallani magának is,hogy Harry-t szereti :3 <3
    Siess a kövivel:DD <3

    VálaszTörlés
  7. yuppi^^ várom már a kövit. #imadlak

    VálaszTörlés
  8. Huuuu...*-* rájön hogy Harrybe szerelmes?;)) izgulok!! Nagyon jol irsz*-*<33 suess a kövivel!! ;))

    VálaszTörlés