2. ~ 10.

Hali, jó olvasást :)) Itt már bejön az másik új szereplő is, remélem tetszeni fog! :DD

 Kíváncsian pislogtam Harryre, vártam a válaszát.

-Hülyeség volna, hisz a vámpíroknak nincsenek érzéseik - húzódott el tőlem.

-Ebben biztos vagy? 

közelebb húzódtam hozzá és vállára döntöttem a fejem. Máris éreztem, hogy más légkör veszi körül és az előbbiekben kicsit füllentett.

-Ha szerettelek is, akkor az akkor volt - nyögte ki végül.

-Értem.

Lehunytam a szemem és Harryéhez igazítottam a levegővételemet. Együtt, s békésen szuszogtunk egymás mellett.

-Más vagy, mint akit azelőtt ismertem, megváltoztál. A régi Lisának sokkal gyengédebb volt a csókja és...

-Csssss! - helyeztem a szájára a mutatóujjam.

Az ölébe ültem, ő hagyta. Az ujjammal finoman érintettem a felső ajkát és mindvégig szememmel követtem cselekedetemet. Lehunyta a szemét és közben nagyokat sóhajtott.

Ujjaim felfelé kalandoztak és óvatosan beletúrtam göndör tincseibe, nagyot nyeltem és finoman ajkaimat az övére helyeztem. Nem úgy csókoltam mint az erődben, vadan, hanem lágyan. 

Kezét a derekamra tette és közelebb húzott magához. Nem siettünk el semmit, csak ráérősen gyengéd csókokkal jutalmaztuk egymást.

-Erre gondoltál? - motyogtam a csókunkba.

Erre egy férfias morgás hagyta el a száját és erősebben szorított.

-SRÁCOOK, ELMENTEM!!! MAJD JÖVÖK!! - ordította fel nekünk apu.

Annyira megijesztett, hogy leestem az ágyról, rémültében Harry elfelejtett megtartani. Nagy sikítás kíséretében értem földet. Sikeresen bevertem a fejem.

De azonnal talpra ugrottam és sprinteltem lefelé apuhoz, hogy búcsúképpen megölelhessem. Szinte estem lefelé és apu karjaiba vetettem magam, szorosan magamhoz húztam.

-Vigyázz magadra! - néztem rá aggódóan mikor elengedtem.

-Meglesz! te meg ne csinálj olyat, amit én sem tennék! - kacsintott.

Bólintottam és egy puszit nyomtam az arcára. Majd figyeltem, ahogy kisétál az ajtón, beszáll a nagy fekete halottszállító autóba és elhajt.

Egy darabig ott ácsorogtam a falnak dőlve és azon gondolkodtam, hogy miért hagy itt ilyen könnyen és megy el simán, semmi megbánás nélkül. De nem is tesz ellene, inkább beletörődik, hogy ez van és ilyen kevés időt tölt velem. Ilyenkor tudom azt kívánni, hogy bárcsak ne lennénk vadászok, különben akkor még azt sem kellene titkolnom, hogy a barátaim vámpírok és az egyik barátnőm is. De nekem leginkább apahiányom volt, ezek a dolgok mind eltörpültek mellette, de nekem egy kis törődésre lett volna szükségem tőle.

Egy kósza könnycsepp gurult végig az arcomon és a padlón lelt otthonra.

Kezeket éreztem a csípőmre fonódni, meglepődtem tőle, de nem ellenkeztem, fáradt voltam ahhoz.

-Mi a gond? - csókolt le egy újabb könnycseppet az arcomról.

-Semmi..csak álmos vagyok... - feleltem.

Maga felé fordított és mélyen a szemembe nézett.

-Lisa, ne mond ezt! Tudom, hogy valami böki a csőröd, nekem nyugodtan elmondhatod.. 

-Köszönöm, de majd esetleg máskor.

Végigsimítottam férfias karján, majd kibújtam szorításából, egy csókot nyomtam puha ajkaira, majd megindultam a szobám felé.

Célhoz érve rávetettem magam az ágyra és azonnal elaludtam....

©©©

Másnap arra ébredtem, hogy hatalmasat villámlott kint és erre összerezzentem. Nem bírtam a viharokat, kint pedig tombolt, teljes erőbedobással szakadt az eső, hozzá Isten nyila csapott le. A hatalmas dörgéseket fényjelenségek követtek, amik kissé megvilágították a szobát.

 -Nyugi, nincs semmi baj - csitítgatott Harry, aki szorosan ölelt magához.

Tehát együtt aludtunk, jó tudni, hogy nem voltam egyedül.

Ránéztem az éjjeliszekrényemen lévő digitális órára, ami negyed nyolcat mutatott, hát ahhoz képest eléggé sötét volt a szobában.

-Te fent vagy? - érdeklődtem suttogva.

- A véred erőteljesebb lüktetésére ébredtem fel az előbb - motyogta.

Tehát vágyik egy kis vörös folyadékra, mégpedig tőlem. 

Pár perccel később Harry a hátamra döntött, ő pedig fölém került. Fejével közelebb hajolt a nyakamhoz, göndör fürtjei csikizték az érzékeny részt.

Nyelve érzékien érintette a nyakam csupasz bőrét, a testem bizsergett tőle.

-Nem szabad... - morogta mély hangján.

-Nem baj Harry, nyugodtan.

Megsimogattam a fejét.

Neki nem kellett több, éreztem, ahogy a éles fogait belém vájja és nagyokat kortyol. Nyöszörögtem a szorításában, és az a nagy éhség ami belőle áradt, nem voltam benne biztos, hogy ez oly jó ötlet volt felőlem, mert szerintem ebben a pillanatban jó pár embert csontig ki tudott volna üríteni, hogy az a földre rogyjon, mert kiszáradt.

Akadozva vettem a levegőt, nem bírtam megmukkanni, csak azt éreztem, hogy ennyi elég lenne már, de ő csak tovább szívta, s az erő szivárgott ki belőlem. 

Szerencse, hogy hosszúak voltak a körmeim, először jelzésképpen karmolásztam a hátát, de semmi reakciót nem váltott ki belőle, így mélyen belekarmoltam, mire felvisított és leszállt rólam. Én zihálva próbáltam felülni.

-Na végre.. . - sóhajtottam.

Még időben parancsoltam rá.

A seb helyéhez kaptam az ujjam, ami egy pillantás alatt eltűnt, nos igen, egy született vadász szervezete is gyorsan gyógyul, nem olyan gyorsan, mint a vámpíroké, kicsit lassabban.

-Majdnem megöltelek! Jól vagy? - simogatta a karomat idegesen Harry.

-Ha már így jól bekajáltál, akkor én is ennék - ráztam le érintéseit.

 Most nem vágytam a babusgatására, vagy aggódására, tudnia kell magára parancsolnia ilyen helyzetekben, de egyefene, elnézem neki, mert állati véren él főképp.

Lekószálódtunk a konyhába, én a szokásos reggelimet fogyasztottam, müzlit tejjel, a fiú meg banánt evett. Olyan érzésem támadt, mintha láttam már volna banánt enni, de lehet, hogy tévedek..

-Mit csinálunk ma? - villantotta meg tökéletes mosolyát Szamárcsődör.

-Mit csinálUNK??? Még mielőtt közös programok terveznénk, aztán az esküvőnket és a gyerekeink szobáját, előtte gondolj bele, hogy ez sosem történne meg - veregettem meg a vállát.

Sértődötten elfordította a fejét, megette az utolsó falat banánját is és annak héját a kukába hajította, majd bement a nappaliba és bekapcsolta a tévét.

Miután én is végeztem, követve Harry példáját, helyet foglaltam a kanapén.

-Ma beszélnem kell Greggel, hogy hátha megtudott e valamit az újdonsült vadászokról, akik tegnapelőtt megtámadtak titeket és ha tud valamit, akkor informállak titeket - avattam be őt.

Így már kevésbé volt mérges rám.

Hatalmasat vágódott az ajtó és no lám, az említett szamár, Greg viharzott be. Levetette a bakancsát, ami kicsit sáros volt, hisz kint még tombolt a vihar.

Aztán odajött hozzánk, majdnem mondta volna amit akar, mikor megállt egy helyben és kíváncsian nézett Harryre. Gondolom addig nem merte mondani, amíg ő ott van a szobában, így elküldtem fel az én szobámba, tudtam, hogy ígyis-úgyis hallani fogja mit beszélünk, de amit Greg nem tud, az nem fáj neki.

Mikor hallotta fentről kedves barátom az ajtó csukódást, belekezdett mondandójába:

-Találkoztam velük!

-Kikkel?

-A vadászokkal, akiket említettél. Épp a közeli erdő felé furikáztam, amikor éreztem valami égő szagot, rögtön leállítottam a motort, kipattantam a járműből és követtem a szagot. Mikor láttam, hogy megérkeztem, megbújtam egy fa tövénél és óvatosan leskelődtem mi folyik ott...

Kicsit habozott, hogy elmondja e, vagy sem.

-Mit láttál?

-Egy jó pár ember, kb. 20-an lehettek, körülállták a tüzet, ahol vámpírokat égettek. Nem egyet, nem kettőt, hanem vagy hatot, hetet. Lisa, láttam! - rázott meg a vállamnál fogva - Tudod, sokat öltem már vámpírt, rosszak, őrülteket és néha jókat is, de biztos vagyok benne, hogy ezek nem tehettek semmi rosszat, de mégis így végezték! 

Kikerekedett szemekkel hallgattam a mondandóját, őszintén meglepett, nem tudtam, hogy valamilyen vadászcsoport tud ilyen mélyre süllyedni. Amúgy meg, nem ölünk égetéssel, az kínzásnak számít, csak az életveszélyeseket szoktuk általában, de azt is csak különleges esetekben.

-Ha vadászok, akkor ellenszegültek a szabályoknak! - mondtam.

-Utána néztem, hogy jöttek e vadászok erre a területre, de semmit nem találtam. Megnéztem az adatbázisban is, mindent átkutattam. Csak azt nem néztem meg, ami a szemem előtt volt. Megkerestettem a húgommal azokat a be nem jelentett egységeket, akik szoktak vámpírokat égetni és hopp, meg is találta nekem.

Átnyújtotta azokat a papírokat, amikben benne volt.

-Vagyis ez egy ilyen "magánvállalkozás" féle dolog volna? - néztem rá a lapokra.

-Igen és nézd ezt! - vett ki a kezemből egy bizonyos oldalt, majd egy sorra mutatott benne - "Minden vámpírt elpusztítanak, még azt is aki melléjük áll..." Érted? Még ártatlan embereket is gyilkolhatnak!

Nyeltem egy nagyot, szóval, ha mondjuk Liamet, vagy Niallt, vagy akármelyikőjüket meg akarnák ölni, én meg segíteni próbálnék nekik, akkor engem is megölnek. Tyűha, de jó ezt is tudni.

-A húgom bejöhetne? Mert szegénykét otthagytam az autóba - kérte.

-Ezt kérdezned se kell - mosolyogtam rá.

Greggel már évek óta egymás mellett dolgozunk, öltünk már együtt vámpírt, megoldhatatlan ügyeket fejtettünk meg és segítettünk, mikor a másik elesett. Ő öt évvel idősebb nálam, mindig is a bátyámként gondoltam rá. A húgáról mesélt párszor, de nem ismerem, sőt, még nem is láttam eddig még.

Greg kiment érte, majd vele együtt tért vissza. Aranyos volt, nagy szemeivel érdeklődően nézett körbe a szobába, szeme rajtam akadt meg. Nagyon bájos lány volt, talán annyi idős mint én, vagy kicsit fiatalabb. 

Szőke tincsei copfba volt kötve, így még aranyosabbnak tűnt. Nem nagyon hasonlított Gregre, legalábbis így első pillantásra, mivel Greg sokkal nyíltabb és kezdeményezőbb.

Oda mentem hozzá és a kezemet nyújtottam neki.

-Szia, Lisa vagyok! 

-Szia, én Nina, Nina Grand - jelent meg halvány mosoly az arcán.