26.

Sziasztok! :)) örülök az új olvasóknak, feliratkozóknak! :DD Köszönöm a kedves kommenteket és bíztatónak ígérkezik a helyzet. FIGYELEM!!! 3-4 rész és évadzáró!!! :)) Ige, úgybizony, nem sokára elérünk az első évad végéhez, már alig várom :DD ugye ti is? :DDDD

*Harry szemszöge*
-Öhm...éhes vagy? - nyögtem ki valami értelmeset.
Lisa kérdőn felvonta szemöldökét, arcvonásaimat figyelte.
-Én? Mindig - felelte aranyosan.
Nem ezt akartam kérdezni tőle, csak egyszerűen nem tudom kimondani, annyi évtized után, már szinte lehetetlennek tűnt az egész. Ezzel csak az én dolgomat nehezítettem.
-Akkor csinálok neked reggelit! - így legalább lesz időm gondolkodni és leütni magam amiért ilyen szerencsétlen vagyok.
-Te? - lepődött meg.
-Nem, a szomszédnéni! Még szép, hogy én!
Most miért? Azért, mert vérrel táplálkozok, nem tudok egy szimpla reggelit megcsinálni, vagy akár főzni? Ez badarság!
Csak legyintett.
Kíváncsi volnék, hogy ilyenkor mi zajlik le benn, hogy milyen érzések hatják át, milyen gondolatok suhannak át a fejében. Talán tetszek neki? Vagy teljesen közömbösnek tartana? Az lehetetlen, tegnap, mikor kicsit a combjára tettem a kezeimet, akkor szó nélkül hagyta. Aztán bezzeg jött Louis és vége a hangulatnak..... Nem mintha nem bírnám Louist, de kicsit irritál, hogy az én prédám körül járkál, csókolgatja.
Elindultam lefelé a konyhába. A lépteimre a falépcső megnyikordult. Az étkezőbe beviharozva, azon gondolkodtam, hogy ki kéne derítenem valójában hogy is vélekedik rólam Lisa.
Kinyitottam a hűtőt és valami ehető után kutattam, hát persze, senki sem vásárolt be, üres az egész. Pár ronda szót mormoltam el és úgy döntöttem elmegyek felfedezni az élelmiszer boltot.
Kimentem a konyhából, a lépcső aljához, az első fokra ráléptem.
-LISA! ELMENTEM KAJÁT VENNI! VAN VALAMI KÍVÁNSÁGOD EFELŐL? - kiáltottam fel.
-Rád bízom magam! - jött a válasz.
Elmosolyodtam, szóval rám bízza magát, jó tudni.
Elvettem a fogasról a kalapom és kiléptem az utcára. A nap iszonyatosan fényesen virított, a szédülés fogott el tőle. Előkaptam a farzsebemből a napszemüvegem és fölhúztam.
-Na így már máris más - motyogtam magamnak.

Bevetettem magam a Range Roverembe, beindítottam az autót. Az utcák szép sorjában tűntek el, már számolni sem bírtam, minden ablakpárkányt a színesebbnél színesebb virágok díszítették, az udvarok mindezt fölülmúlták. A pázsit tökéletesen, egyenletesen volt nyírva, a fák különböző módon voltak levéltelenítve, különböző formákat mutatva. Persze a csicsás kerti törpék és a flamingós bábuk sem maradhattak ki. Bár sokkal jobb volt ez, mint valami szürke tégla formájú emeletes ház, olyan barátságosaknak mutatkoztak.
Végül odataláltam a bolthoz, szokásosan nagy volt.
A parkolóban leállítottam az autót, kiszálltam és besétáltam a bevásárlóközpontba.
Beszereztem egy bevásárlókocsit, annak a fogórészére támaszkodtam és szépen lassan elindultam a sorok között.

 Ekkor Zoét pillantottam meg, aki egy babkonzervet forgatott a kezében. Úgy döntöttem, ideje bevetnem magam, ha már Lisa nem enged, be kell bizonyítanom neki, hogy igenis érez irántam valamit.

*Lisa szemszöge*

Összepakoltam mindent a szobában, kivételesen lehetett mozogni benne. És akkor döbbentem rá, hogy nekem van egy polcom a radiátor fölött...

Levetettem magam az íróasztal gurulós székjébe, magamhoz vettem a laptopom, felnyitottam és bekapcsoltam. Megnéztem pár receptet, mert sütni támadt kedvem, ez így néha rám tör és éreztem, hogy nem tudnám csokis süti nélkül túlélni a napot. A csokoládé az egyetlen dolog, ami mindig van itthon, legalábbis én mindig gondoskodok róla.

lapozgattam át a recepteket, mikor Harry vátázott be az ajtón és rögtön az ágyamra dobta magát.

-Hé, az előbb raktam rendet! - szóltam rá.

Legyintett. Hason feküdt, fejét feljebb emelte, két kezével alátámasztotta, s leste mit csinálok.

-Zoéval megyek a bálba! - jelentette ki nagy mosollyal az arcán.

-Nem azt mondta, hogy már van kivel mennie? - emlékeztem vissza.

Tovább lapoztam a receptek között, közben a nyálam csorgott már az államon lefelé, annyira ettem volna belőlük.

-Nem tudom, csak találkoztam vele a boltba és ugye nekem nincs kivel mennem a bálba, őt meg ismerem, ezért megkérdeztem - vonta meg a vállát.

Biccentettem. Hát, ha Zoé vele megy, menjen csak. Tartok attól, hogy kiszívja a vérét és megöli szegénykét, de csak tudja, hogy a barátnőm és nem tenné meg, legalábbis ebben bíztam.

Ráklikkeltem a legszimpibb receptre, aztán azt ki is nyomtattam. Ujjongva vettem a kezembe, a még meleg papírt és olvastam el a készítési módját.

-Mire készülsz? - firtatta Harold drága.

 -Reggelizek, aztán neki állok sütni, ha gondolod, segíthetsz - kacsintottam rá.

Persze.. - forgatta szemeit, mintha muszáj lett volna a dolog.

Lementem a konyhába. Ott öt teletömött nagy zsákot, az már nem is szatyor volt basszus, láttam. Leesett az állam, mit fogunk kezdeni ennyi kajával. A másik meg, hogy hogy fogom ezt mind kifizetni, nem mintha a pénz probléma lenne, de nem lehetett olcsó ezt mind megvenni.

-Harry, hogy fogok én ennyi kaját megenni? Mit hiszel, mennyit eszek én?? - fordultam felé.

-Honnan tudjam mennyit eszel? - vágta rá.

-Hogy odafigyelsz rá! - mondtam ésszerűen.

Mondtam volna mást is, de így most ez jött. Persze duzzogva elfordította a fejét, mint valami ötéves kisgyerek.

-Nos Szamárcsődör, ha már ennyi mindent vettél, akkor segíts elpakolni őket! - vetettem oda.

Úgy csinált, mintha nagyon mérges lenne az előbb elhangzottakra, aztán csak kibújt a szög a zsákjából. Mellém jött és rácsapott a fenekemre. Szemeim kikerekedtek és elpirultam.

-Mi a jó francot csinálsz te? - ordibáltam vele dühödten.

Nem szólt semmit, csak dobott a levegőbe egy puszit és kacsintott.

25.

Yepp, kicsit késtem, de ma szülinapozni voltam egyik ismerősömnél, na meg ajándékot is kellett neki venni :)) Remélem elég hosszú lett a rész, igyekeztem legjobb formámat hozni! Kommenteket pls!!! :DDD

☺☼

 Próbáltam átpréselni magam a tömegen, az alakok piaszagtól bűzölögtek, de gondolom ez nekik fel sem tűnhetett.

A vörös fürtökkel rendelkező vérszívó jóval előttem járt, az egész olyan álombélinek tűnt, az épület tere mintha nem akart volna elfogyni, vagy csak egy helyben meneteltem volna. A szemeim magától akartak lecsukódni, ritka fajta drog illatát éreztem, ami szinte elkábított, szédültem. Szerencsére a tömeg megtartott, bár pár szitkozódás elhangzott, hogy ne dülöngéljek itt.

Sikeresen kijutottam az épületből, kezdtem úgymond felébredni, a bódító hatás alább maradt. Viszont újra az ismerős sikátorba találtam magam. Hirtelen éles fájdalom hasított a fejembe és leguggoltam, nem bírtam talpon maradni. Szinte elviselhetetlen volt, úgy éreztem ketté reped a fejem. Visítottam, nyöszörögtem, nem tudom mi történt velem...

Szemeimet összeszorítottam, még a vámpírról is elfelejtkeztem, de a halk kuncogása visszaemlékeztetett rá. A fájdalom egy másodperc alatt megszűnt, én meg a földre rogytam, szaporán vettem a levegőt. Kezeimmel megtámasztottam magam, így feljebb emeltem felsőtestem. A föld nedves volt és hideg, a kavicsok a tenyerembe mélyedtek. kezdett kitisztulni a kép. Megláttam a vörös hajú vérszívót, elégedett mosollyal az arcán, legszívesebben lehúztam volna neki egyet, de ezt az elégtételt nem teszem meg neki, rosszabbat fog kapni, na meg még erőt is kéne gyűjtenem, hogy egyáltalán meg tudjak moccanni.

-Azt hittem, nehezebb préda leszel.. - fonta keresztbe karjait a mellkasa előtt.

Fejemet feljebb emeltem és ránéztem, nagyot nyeltem.

Nem szóltam semmit, minek kötekedjek, nem akarom még egyszer megszegni, hogy nem beszélek vámpírokkal, főleg azokkal, akiket leakarok gyilkolni.

Igazából helyes volt a fiú, ez hülye kijelentés, a vámpírok általában helyesek és túl tökéletesek ahhoz, hogy emberek legyenek, de benne volt valami, ami mégis oly emberivé tette.

Talán még nem változott át teljesen...Igen!! Ez lehet az ok, az ereje még túl frissnek tűnik, csak gyakorol vele, hisz ez az évek múltán megkopik. szóval most már tudom, hogy egy fiatal vámpírral állok szemben. Jeee, úgy imádom a feljegyzéseket az illetőkről, mert az ilyen fontos információkat nem árulják el soha...

Tehát, még nincs tisztában az erejével és annak használatával, egy igazi zöldfülű.

-Vadász vagy, mi? - tette fel a kérdést.

-Nem, kígyó bűvölő vagyok! - forgattam  szemeimet.

Felnevetett.

-Meg foglak enniii!!! - vicsorgott.

Ásítottam egyet.

-Figyelj haver, ugye tudod, hogy fogak is kellenének! - mutattam az enyéimen, hogy nézze meg a sajátjáét.

Se gáz, meg kell tanulni, hogy jöjjenek elő... Tehát, ezek szerint a teljes átalakulást még nem fejezte be, nem ivott még vámpírvért. Ahhoz, hogy teljesen át tudjon alakulni az illető, nem elég az, hogy megharapja egy vámpír, de a véréből is juttatnia kell az ifjonc szervezetébe. Sokan tengődnek így, hogy nem kaptak a fajtájuk véréből, de ha kibírják az embervér csábítását, akkor simán élnek tovább, persze ez szinte lehetetlennek hangzik. Ő viszont, ha magára haragította a vadászokat, akkor jó pár embert meggyilkolhatott, ami miatt ide került.

Felkeltem, megigazítottam a ruhát magamon és hátra fesültem rakoncátlan tincseimet.

-Mo-most meg fogsz ölni? - nézett rám boci szemekkel.

-Mivel nincs más lehetőségem..... - mosolyodtam el ördögien.

A kezeim a megszokásból már reflex szerűen mozgott, s a karó helyet talált a szívében, legalábbis ahol kellene lennie a szívének. 

Éreztem, hogy a régi Lisa végre visszatért, az életem a régi kerékvágásban mehet tovább.

©©©

 A reggeli nap fénye bejutást nyert a szobámba, s majd kisütötte a szemem. Megfogtam a párnát és a fejemre nyomtam, hogy ne zavarjon az erős fény.

Morogva egyet a másik oldalamra fordultam, legalábbis akartam volna, de ettől a földön landoltam, számolnom kellett volna azzal, hogy az ágy nem akkora mint a szobám.

-Jesszus, Lisa jól vagy? - érkezett a féltő hang egy fiútól.

Ijedten kaptam fel a fejem és megpillantottam Harry aggódó tekintetét.

Tiszta kócos lehettem és még a tegnapi ruhám volt rajtam, nem volt kedvem hajnali kettőkor levetni, csak fáradtan zuhantam az ágyba.

Morogtam egyet és visszabuktam a padlóra a takaró közé. Fészkelődtem benne.

-Lisaaaaa, már fél 11 - rázogatta meg a vállam a göndörke.

Leráztam magamról kezeit és újabb morgás hagyta el a számat.

-LISA!! Mit keres egy véres tőr és karó az asztalodon??? - ugrott megrettenve hátra tőlem.

-Kettőt találhatsz, te észlény! - mormogtam a takaróba.

-Vámpírt öltél? 

-Nagyon okos! Ezért most érdemelsz egy buksi simogatást.

-Chhh!

Rávettem magam és felkeltem a padlóról, hajamat a gumis karkötőmmel hátra kötöttem és Harryre pillantottam, aki a kezei közt a karót forgatta, arca megkomolyodott.

A szoba szinte kivirult, jót tett neki, hogy tavaly kifestettük és kapott egy meleg színt, így olyan kellemes érzés lebegte be a helységet. Az íróasztalomra volt dobva a fegyvertartó övem is, beleértve a tegnap használatosakkal.

-Apu merre? - érdeklődtem meg.

-Nem rég ment el, egy levelet hagyott a konyhaasztalon - tette le a fadarabot az asztalra és a zsebéből előszedte a papírcetlit, s felém nyújtotta.

 

 "Jó reggelt Lisa,

bár biztos, hogy már nem reggel van, ha ezt olvasod. Láttam sikeresen végződött a vadászat, csak gratulálni tudok, büszke vagyok az én nagylányomra! Este be kéne ugornod a bázisra, egy újabb feladat vár rád, Greg mindenben segít majd. Nekem egy elvetemedett vámpírt kell megkeresnem Romániában, egy kis ideig el fog tartani! addig vigyázz az embereinkre, addig tiéd a helyem!

                                                                 Szeretlek,

                                                                                             Apád..."

Erre számíthattam, ő elmegy és enyém marad a felelősség a csapatok iránt. Ja, Greg meg mindent elmagyaráz, aki még normálisan sem tud ülni a széken, hogy legalább fel ne boruljon vele.

-Újabb célpontok? - kérdezte kicsit feszélyezve.

Persze, érdekes, hogy ő vámpír és megkérdezi, hogy majd meg fogok e ölni egy fajtájabelit..

-Sajnálom Harry, de ez a feladatom, eddig is így éltem.. - mondtam elszontyolodva - Ez olya, mintha megkérnélek téged, hogy változz meg és ne igyál vért.

-Persze, értem, nem zavar - ó, dehogynem zavarta.

-Louissal mi van? - váltottam témát.

Közben visszatettem az ágyneműmet a helyére és kezdtem bevetni az ágyam, helyrehozni a környezetét, nehogy kupi legyen az egész hely.

-Egész este rólad áradozott, mesélte mit csináltatok - felelte egyhangúan.

Biccentettem. Louis nagyon aranyos egy fiú volt, egy elszalaszthatatlan esély.

-Figyelj, Lisa. El kell mondanom valamit! - jelentette ki.

-Persze, mondjad csak! - fordultam felé kíváncsi tekintettel.

24.

Halihóó!! :DD Ma kompetencia.....pfff... Aki írt, kinek hogy ment? :DD

Louis azzal a szívdöglesztő csibész mosollyal a képén közeledett felénk, azt hittem ott olvadok el a látványtól. Harry kezeit gyorsan lesöpörtem magamról, mire tőle egy morcos pillantást kaptam.

 Én is hatalmas vigyorral a képemen fogadtam Louist, aki rögtön helyet foglalt mellettünk.
-Sziasztok! - köszönt.
Mi is köszöntünk és az arcom már fájt a hatalmas mosolytól, próbáltam természetesnek tűnni.
Louis egy puszit nyomott a számra és jobban behúzta a széket maga alatt, elvette a shakem és megitta a maradékot.
-Hé, az nem a tiéd! - háborodtam fel.
Csak egy nyelvkinyújtással válaszolt.
-Mizujs veled hercegnőm? - kacsintott egyet.
-Ruhát voltunk vásárolni a bálra - feleltem.
-Óh, és Harry láthatta milyen ruhát fogsz viselni, én meg nem? - vonta fel kérdőn a szemöldökét.
 -Nyugi, téged meglepetésként fog érni. Különbenis, a végére a legjobbat, nem? - kuncogtam.
Elmosolyodott és végig a tekintetemet fürkészte.
 Harry kezei újra a combomra találtak és birtoklóan helyezkedtek el rajta. Két tűz között voltam, mit tehettem volna, felugrottam a székről.
-Öhm... - valami elfogadható indokot kerestem cselekedetemre - ....Louis, mi lenne, ha elmennénk mozizni?
Ez logikusnak tűnt, bár barátnőim még mindig kamilláztak, hogy valójában mi folyik itt.
Louis fel sem tudta fogni mit akarok, mikor már húztam is magam után. Persze csak mosolygott, mint általában.
-Kevin is jöhet? - kérdezte.
-Hogy ki? - értetlenkedtem.
-Hát Kevin!! - kezdett ugrálásba.
-Nem jöhet, akárki is az, csak ketten megyünk - karoltam bele, hogy fejezze be az ugrálást, mert nagyon feltűnő.
©©©
Amire rá kellett, hogy döbbenjek, Louis olyan mint egy rossz gyerek, akit még az óvodából sem szabadna kiengedni. Pedig, ahogy megtudtam, több, mint 200 éves, de egy igazi örökgyerek. Állítólag ő ötük közül a legidősebb, Niall 193, Liam 199, Zayn 197, Harry 169, a fürtös a legfiatalabb. Kiderült, hogy Kevin a kitömött galambja, ami csöppet elgondolkoztatott, hogy normális e.
A moziban egy romantikus vígjátékot néztünk meg, nem gondoltam volna, hogy zsebkendőre, vagy vigasztalásra kell felkészülnöm, mert Louis a szomorú résznél azonnal könnycseppeket hullajtott, olyan édes volt.
Az ágyamon feküdtem, nem gondolva Harryre, arra a göndör tincseire, legalábbis megpróbáltam nem gondolni rá, de minden egyes másodpercben az ő arca lebegett szemeim előtt. Morcogva a másik oldalamra fordultam és belenyomtam a fejem a párnába.
Mi van veled Lisa? Te sosem voltál ilyen! Miért pont most jön elő belőled???
Már kezdett beesteledni, pont jó idő ahhoz, hogy minden gondolatomat eltereljem róla és valamivel lekössem magam. Jelen esetben a vámpírvadászattal.
Újból a kezembe kaptam a papírt, rajta Ed Sheeran nevével és minden aránylag szükséges adattal, ami előnyt jelenthet. Kivettem a bőrből készült fekete rucimat, amiben könnyedebben tudtam mozogni a vadászat közben és fölhúztam.

 Utána a pincébe mentem, ahol a különféle fegyverek kaptak helyet. Az övemre felcsatoltam őket, kettőt a csizmámba rejtettem, kisebbeket meg a melltartómba. Nem mondható, hogy nem készültem fel eléggé. Tény és való, hogy úgy terveztem, hogy Harry kísér el, de úgy feltűnő volna, és mégis mit mondanék? "Kedves Harold, elkísérnél abba a bárba, ahol először találkoztunk, hogy hátha ott megtalálom azt a fajtádbelit, akit ki akarok nyírni??" Ezt csak nem mondhatom.....
A csöndes kis utcán sétáltam végig, könnyen visszataláltam arra a helyre, ahol először taszítottak a földre és tehetetlen voltam. A régi rossz emlékek, amikor a göndör vérszívóval találkoztam, meg kellett volna már rég ölnöm, nem még bájcsevegni vele.
Az ajtóban kivételesen nem állt az a nagy darab ember, így gondoltam, csak besurranok, furcsa is volt az egész olyan könnyűnek tűnt eddig, tudtam, most jön a neheze.
A hömpölygő tömeg szinte egymásba olvadt, alig tudtam kivenni, hogy most ebben az áradatban kit is keresek. Átvergődtem az izzadt testeken, a bódulat szinte magával ragadta az embert. A levegőben alkohol szag terjengett, bizonyítva, hogy itt mindenki már hulla részeg, s semmi sem marad meg a ma estéből. Alkalmas időszak a vámpíroknak, hogy becserkésszék áldozataikat. Szerencsésebb eset az olyan, amikor életben hagyják célpontjaikat és nem a kukában végzik holtan.
A zenétől szinte szétrobbant a dobhártyám, hiába nem voltam oda a bulizós estékért, amikor teljes erőből üvölt a zene.
Olyan ismerősen ért, amikor kezek siklottak a csípőmre, azonnal reflexből ragadtam meg a tőrt és az illető nyakához szorítottam, aki meg sem mert mukkanni az ijedségtől.
-Gratula, így viselkedik egy bálkirálynő? - hallottam másik oldalamról a hangot.
Fejemet a hang irányába kaptam, igen, ő volt az, Ed.
Szemem összeszűkült, eleresztettem a férfit és a vöröskére összpontosítottam. Mire egyet pislogtam, már a vérszívó sietett kifelé a helységből, én pedig utána.
A hullámzó részeg tudatlan emberek hullámoztak a zene ritmusára, olyannak tűnt az egész, mint egy rossz rémálom, ami homályos és fullasztó érzéssel keveredett.

23.

Hali.....Olyan szomorúan tapasztaltam, hogy egyre kevesebb komment érkezik :// Nem tudok erre mit mondani... xxx :'( Aki úgy érzi, hogy kibírja, itt van, egy 18 karikás One Directionös blog, amit még régebben kezdtünk a barátnőmmel együtt, örülnénk bár bíztató kommentnek a folytatáshoz! :DD (+18)One Direction

Harry Újabban Durci Styles végig karba font kézzel sétált mellettünk, komolyan, mintha kényszerítve lett volna rá, hogy eljöjjön velünk. Úgy voltunk, hogy én voltam Zoo mellett, Harry meg Sue mellett caplatott, nem is akartam a közelébe menni, ez is még túl közel is volt.
-Harry, te miért akarsz velünk jönni? - tört ki Zoéból a kérdés.
Gondolom, már régóta ezen rágódhatott, de igazából Sue is nagyon érdeklődve fordult Harry felé, aki észre sem vette, hogy kérdeztek tőle valamit, csak ment tovább.
-Se hall, se lát Dömötör, buta volt, mint hat ökör!! - verseltem teljes hangerőből.
Sikerült elérnem, hogy egy néni aki nem messze tőlünk nyugiban sétált, rám nézhessen és hülyének titulálhasson, de legalább Szamárcsődör is felfigyelt már ránk.
-Hmmm? - bambult értetlenül.
-Mi az, hogy "hmmm?" te hülyegyerek?! Talán "tessék?", nem? Különben is, nem is figyelsz arra, amit kérdeznek tőled! - vágtam hozzá a szavakat.
-Most meg mi van? Már nyugta sem lehet az embernek? - kiabált velem.
Éreztem, ahogy egyre jobban felidegesít. A barátnőimre néztem.
-Fogjatok le, vagy most verem le! - szorult ökölbe a kezem.
Nos, nem így képzeltem el, hogy ilyen lesz az út a pláza felé. Lassabban értünk oda, mint gondoltam volna.
-Komolyan, olyanok vagytok, mint a rossz házasok! - nevetett fel azon a cuki hangján Sue.
-Nem is! - vágtuk rá egyszerre Harryvel.
A végén úgy kellett szétválasztani minket, mert Harrynek ugrottam és levertem neki egy taslit és olyan morgó hangok jöttek ki belőlem, amikről nem is tudtam, hogy ki tudnék adni.
Pár perc múlva megérkeztünk egy bevásárlóközponthoz, mi csak ránk várt.
Először egy bal oldalon elhelyezkedő sorban lévő ruhaboltba néztünk be. Igazából csajos nap volt az egész(igen, Harryt is a csajokhoz értelmezem) és örültem, hogy a barátnőim társaságában tölthetem, csak a plusz egy főnek nem örültem.
Épp egy ruhát próbáltam fel, amikor Sue rohant ki a fülkéből zokniban a ruhával, hogy nézzük meg hogy áll rajta, mit ne mondjak, borzalmas volt, de tényleg, az az igazi undorító ruha, amit elképzelni sem lehet, azok a virágok szörnyen festettek rajta. Azonnal lefújoltuk.

 Én nem mertem kilépni,a mikor fölhúztam a ruhát, nem is tetszett annyira, akkor meg mi értelme?
-Vigyázaaat! Jövök! - készítettem fel őket.
Aztán kiléptem, Harry azon nyomban tátotta el a száját, ezek szerint tetszik. S a barátnőimre pillantottam, Zoé az állát simogatta és a ruhát fixírozta.
-Nem, nem lesz jó! - tette csípőre a kezét Sue.
-Most miért? - sóhajtottam és elszongyolodott képet vágtam.
-Túl csinos lennél hozzánk képest - kacsintott egyet zoé.
Nagy levegőt vettem, támadásra készen álltam Zoo ellen, aki vigyorogva ácsorgott előttem.
-Amúgy is, kéket veszünk fel, úgyhogy ehhez igazítsd magad! - vetette oda Suzie.
-És ezt miért nem mondtátok korábban? - kérdeztem idegesen.
Megvonták a válluk, aztán tovább mentek kutatni a temérdek ruha közül.
Harryre pillantottam, aki továbbra is bámult, közben perverzül mosolygott. Hát persze, mi más járhatna a fejében....
Már alig vártam, hogy kész legyünk az egésszel, meg nem is. Azt hittem egy évszázadig fogunk a plázában körözni a butikok körül, mikor végre Zoé és Sue kiválasztotta a ruháikat.

 Sue egy gyönyörű kékes ruhát választott, ezüstös csillogó dísszel, a táska és a cipő volt a kedvencem, mert elsőként említetten egy kis cuki masni virított, ami tökéletesen tükrözte hiperaktív barátnőm egyéniségét. Zoé ruhája egyedi volt és olyan igazi Zoés, a csipkés rész tetszett a legjobban, az tette különlegessé az egészet, a kis retikülön apró kis kövecskék csillogtak, a lábbelin pedig egy nagyobb, ami tökéletesen kiemelte Zoo amúgy is tökéletes lábát.
Az enyém nem volt valami nagy szám, legalább is szerintem, viszont Suzie és Zoé leakarták rólam ráncigálni, hogy az az övék lesz, innen tudtam, hogy akkor nyerő öltözéket találtam végre.
Harry a nap folyamán egyre közelebb jött hozzám, míg végül mellém nem került és egymás mellett nem sétáltunk a gyorskajálda felé.
Elmondtuk, hogy mit kérünk, a nő egy tálcára pakolta a hamburgereinket, a tacot és a shakeket és fizettünk. Harry persze nem rendelt semmit, mondván, hogy ő nem éhes. Pedig éreztem, ahogy rám nézve többször is végignyalt ajkain, igyekeztem emiatt kerülni vele a szemkontaktust.
A kajálda előtt az egyik asztalnál leültünk, én a szép faborítású tetejére helyeztem a kezem és gyűrűimet birizgáltam. A fiú ült mellettem, két barátnőm pedig velünk szemben.
-Elfáradtam! - nyújtózott egyet Sue.
Zoé és én egyetértően ásítottunk egyet.
Kicsomagoltuk a hamburgereinket, meg a többi ételt amit rendeltünk és jóízűen elfogyasztottuk.
-Hmm, végre kaja, annyira éhes voltam! - morogtam a tacoba.
Ők is boldogan nyammogták. Zoé a lábával kalimpált az asztal alatt, így néha az enyémet is érintette, ilyenkor én is visszavágtam.
A levegő tele volt a most készült ételek illatával, ami minden embert ide csábított. Nem messze tőlünk egy család ácsorgott és választottak a sok kínálat közül, aztán egy kislány fagyiért könyörgött a szüleinél, utána egy szerelmes pár kézen fogva suhant el, messzebb meg egy kis cukrászda helyezkedett el, ahol a gusztusos kinézetű finomságok sorban mutatkoztak meg.
Visszafordultam az asztalhoz és letámadtam az epres shakem.
Harrynek ekkor csörrent meg a telefonja és már vette is elő, s nyomta meg a megfelelő gombot. Könyökömmel megtámasztottam a fejem és Harry felé fuordultam teljes testemmel. Figyeltem, ahogy minden egyes mondatnál vonásai másként festenek, néha tónusos ajkai összepréselődik, mikor szóra nyitja a száját, akkor ajkai szépen látszódnak. Halványan elmosolyodtam miközben figyeltem, láttam, hogy ideges lett, hogy ennyire bámulom, igyekezett másfele tekintgetni.
Pár igent, meg ühümmöt elmormogott és letette a telefont.
-Ki volt az? - firtattam.
Egy nagyot szürcsöltem a shakemből és kérdőn néztem Harryre.
-Louis - felelte.
Felcsillantak szemeim a név hallatára, bírtam Louist és hiányzott is, hogy nem láttam már vagy egy napja.
-És? - kíváncsiskodtam.
-Kérdezte, hogy kapható vagy e egy hármas menetre - kacsintott rám.
Villámokat szórtam tekintetemmel rá, hogy ne viccelődjön itt velem.
-Jól van, csak kérdezte hol vagyunk - mondta egyszerűen.
Biccentettem.
Sue és Zoé pislogott, hogy miről is van szó, mert nagyon nem értették a szitut.
Csak legyintettem, valójában semmi érdekes nem volt a dologban, nem jártunk, szóval mit lenne érdemes említeni a dolog kapcsán?
Egyszer csak azt vettem észre, hogy kezek csúsznak a combomra, majdnem kiköptem az innivalót. Semmit nem csinált utána, csak ráhelyezte a combomra a kezét, nem haladt beljebb, meg jó, mert akkor nem végezte volna élve a napot, de mégis valahogy megnyugtatott, amitől nem taszítottam el magamtól. Egész testemet elektromos érzés járt át, az arcom szinte égett a forróságtól, a szívem eszeveszettül kalimpált.
-Szóval, Lisa, te tudod, hogy mi kivel megyünk a bálba, de mi nem tudjuk, hogy te kivel mész! - mutatóujjával célzott rám.
Lesütöttem a szemem és Harry nagy kezére bámultam. Igazán nem tudtam, hogy mit is kéne mondanom. Harry olyan közel került hozzám és és és..... Louis meg olyan aranyos.
Ebben a szent pillanatban hittem azt, hogy képzelődök, mert Louis jelent meg a tömegben, felénk igyekezve. Magamban már tudtam, hogy mit mondjak.

Díj (5x)

Halii, már kezdem a 23. részt írni és akkor eszembe jutott valami, hát megkaptam az 5. díjat is! :DD Annyira hálás vagyok Zsuzsanna Majornak, nagyon szépen köszönöm! És hát, még több díjat kívánok a blognak, imádom írni, ugyhogy semmi sem tart vissza! :DD

1., Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!

2., A jelölő minden kérdésére válaszolni kell!

3., 11 kérdést kell feltenni a jelöltnek!

4., 11 embert kell megjelölni (visszajelölni nem lehet)
 1' 11 dolog rólam:

• Nem nagyon nézek mostanába filmeket, inkább zenecsatornákat szoktam :))
• Fázik a lábam XDDD
• Nem szeretek tanulni, nem is nagyon szoktam, de amúgy jó tanuló vagyok :DD
• Imádom a baglyos kiegészítőket *__*
• Nem szeretem ha az epret összekeverik fahéjjal, ezt megtanultam a hétvégén xD
• Szeretek Sim3-azni :DD Megvan a Leszáll az éj kiegészítő is, de most a Házikedvencesek, meg a Természetfeletti erőket akarom megszerezni :D
• Szeretek enni >< főleg blogolás közben, ahogy már említettem xd
• A komolyság az nem az én terepem
• Tetszik valaki :33 de ugysem lenne belőle semmi, így nem mondom el neki....sajnosss...
• Szoktam ruhákat tervezni, meg ilyen összeállításokat csinálni, a történeteimhez is én készítem a szettet
• Haza akarooook menniiiiii.......várjunk csak....én otthon vagyok >.< jáájj de fáj 24 órában saját magammal lennem xd

2' válaszaim:

• Ki a kedvenc színészed? Sorry, nincs :))
• Melyik városban élsz? Öhm, nem városban, hanem faluban C:
• Hány éves vagy? Még mindig 14, azt hiszem :DD
• Apukád és anyukád együtt vannak? Tyűha, olyan témát érintettünk, amiről nem szívesen beszélnék....Annyi, hogy nem, nincsenek együtt, mostohaanyám van, akit sokkal jobban szeretek. Na hát igen, ilyenkor kéne egy anyának elgondolkodni, hogy miért is van ez :D
• Kedvenc országod? Írország ^^
• Hová utaznál el egy teljes hétre, hogy semmit nem kell fizetned? Írország, Dublin :DDDD Jó kis ír kocsmák, teli ír sörrel :DD Hahahaha
• Laptopod vagy számítógéped van? Számítógépem, de ezen ballagáskor változtatni akarok :D
• Hány órád van a leghosszabb napodon? 5
• Kedvenc állatod? Dalma, Kíra, Gréta, Hajni, Kitti....... XDD 
• Miért kezdtél írni? Egyik barátnőm elkezdett írni egy blogot és akkor megtetszett a dolog, azután kezdtem bele én is egybe, meg eleve én papírra írtam történeteket, amik hatalmasat remekeltek az osztályomba ><
• Van példaképed? Ha igen, ki az? Van, Beyoce

3' kérdéseim:
 -Miért döntöttél úgy, hogy blog írásba kezdesz?

-Mióta blogolsz?

-Kedvenc íród?

-Életcélod?

-Kedvenc előadó?

-Sportolsz valamit?

-Ki a kedvenced az 1D-ből?

-Előre meg szoktad tervezni a részeket?

-Hogyan gondolsz az olvasóidra?

-Kedvenc időtöltésed?

-Hobbid?

 

 4' továbbküldöm:(sajnos nem nagyon olvasok blogot, hát így egy van, akinek még nem küldtem díjat :DD)

 *.Be Dramatic .~

22.

Játékosan belebokszoltam Harry karjába, mire ő sértődött pofát vágott, csak legyintettem. Valójában semmi kedvem sem volt, hogy vadászatra menjek, legalábbis ez azóta van, amióta nem csak ez tölti ki a napjaimat, hanem, hogy az öt sráccal szórakozzak, vagyis hát nem szándékom, hanem ők lógnak rajtam, mégsem taszítom el magamtól a dolgot, inkább örülök neki. Arra gondoltam, hogy ma megvehetnénk a ruhát Sueval és Zooval, ezért rögtön a telefonom után kaptam és pötyögtem is Zoé számát.

Harry figyelmesen végigkísérte, hogy mit csinálok. Barátnőm pár búgás után felvette.

-Szia Lisa! - köszöntött.

-Szia drága, mit terveztél mára? - kezdtem egy rímmel a beszélgetést.

-Nem is tudom kedves pára, feléd mi járja? - folytatta.

-Ruhát kéne venni, s boltba menni.

-Én benne vagyok - felelte.

-Mint a nagyok.... - nevettem.

Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak, de az a lényeg, hogy rímeljen.

-Máris ott vagyok! Hol találkozzanak a "nagyok"?

-Itt nálam a házba, remélhetőleg nem lesztek megázva - értettem ez alatt az időjárást, mert kiszámíthatatlan ilyenkor.

-Remek, akkor ott is remekelek - röhögte a szavakat.

-Tuti lesz a butik - ültem fel törökülésbe az ágyra.

Elköszöntünk egymástól és az éjjeliszekrényemre tettem a telefonom.

-Komolyan Lisa? Rímek? - vonta fel kérdőn a szemöldökét.

Kinyújtottam rá a nyelvem, ő ezt nem értheti.

-Különben is, öregcsont vámpírka, törődj a magad dolgával - vágtam vissza.

Felkeltem az ágyból és kerestem valami olyan ruhát, ami megállja a helyét az utcán is, mert itthoni ruhában csak nem megyek ki.

Dúdoltam az egyik kedvenc zenémet és végigmértem egy számomra tetszetős darabot, amit utána az ágyra hajítottam. Harry megfogta és végighúzta hosszú ujjai közt a selymes anyagot.

-Báli ruhát mentek venni? - helyezte csillogó zöld szemeit rám.

-Igen! - válaszoltam, mikor már félig a szekrényembe voltam.

Volt pár cipőm, köztük egy kedvenc magassarkúmmal, nem szerettem az ilyenfajta lányos holmikat, de valahogy ez kivétel volt számomra.

-Akkor jöhetnél velem a bálba - jelentette ki.

Ránéztem, felvont szemöldökkel, hogy ezt vajon komolyan gondolja.

-Mint ahogy gondolhatnád, Louissal megyek! - haraptam bele ajkamba.

-De miért? Ti jártok, vagy mi van? Ennyire visszataszító lennék? - kérdezett egyszerre hármat.

Forgattam szemeimet, nem tudtam mit válaszoljak, őszintén azt, hogy Louis már lefoglalt magának és hogy perverzmanónak gondolom, vagy füllentsek valamit.

Visszataszítónak nem mondanám, inkább csak simán taszítónak, na jó, vicceltem, inkább csak nem az én típusom, eleve nem szeretem a göndöreket, a perverzeket és a legnagyobb gond, hogy vámpír. Ébresztő, ezt tudhatná. Viszont Louis is vámpír, de ő inkább az a jófej fajta, akivel lehet hülyéskedni és néha, de nagyon-nagyon ritkán kicsit lelkizni is.

-Nyugalom vérszívó! Nem járunk, csak Louis már megkért rá, és ő valahogy szimpibb - szomorítottam el.

Dühösen arrébb fordította a fejét és utána durcásan többet hozzám se szólt.

-Hát jól van, durcizz csak, mint egy kisgyerek... - suttogtam alig hallhatóan.

 Megfogtam a ruhám és a fürdőben pár gyors mozdulattal áthúztam azt. Nem sokkal azután, hogy kiléptem onnan, meghallottam a csengőt. Lenge szoknya részét a ruhámnak meglebegtettem és lesiettem az előszobába, egyszer még a morcogó Harryre pillantottam, aztán vágtáztam is le.

Senki nem volt a lakásban, ahogy észre vettem Harry és rajtam kívül, így kicsit megnyugodtam.

Kinyitottam a gyönyörű cseresznyefából készült bejárati ajtónkat és a mosolygós Zoé fogadott, s mellette, belekarolva Suzie ugrándozott.

-Akkor mehetünk? - villantotta meg legédesebb mosolyát Sue.

Biccentettem, ekkor egy ismert reszelős fiúhang szólalt meg a hátam mögött:

-Én is megyek! - jelentette be.

Hátrafordultam, hát persze, Harry.

-Perverz Szamárcsődör mond mit??? - kerekedett ki a szemem.

Odasétált hozzánk, megütögette az arcom és kiment a házból, s a kapuban álldogált.

-Remek! Még egy résztvevő! - ujjongott szokásosan Suzie.

-Ja, nagyon "remek" - sóhajtottam.

Na ez hiányzott, hogy fél napot Mr. Styles társaságában élvezhessek. 

Alig vettem eddig észre, de amikor Zoé Harryre pillantott, lágyan elmosolyodott utána és egy halvány pír keletkezett az arcán. Itt valami nem stimmel emberek, jól ki kell majd faggatnom Zoot.

Díj (4x)

Nagyon szépen köszönöm immár a blog 4. díját Bea Stylesnak, és minden kedves olvasónak hálás vagyok! :))

 

1., Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!

2., A jelölő minden kérdésére válaszolni kell!

3., 11 kérdést kell feltenni a jelöltnek!

4., 11 embert kell megjelölni (nincs visszajelölés/visszaadás)

1' 11 dolog rólam:

• Imádom az autókat *__*
• Niall a kedvencem a One Directionből
• Nem bírom Justin Biebert...
•  Két bátyám van, de ők sokkal idősebbek nálam
• Szeretem a cicákat és a kutyusokat :))
• Rosszul leszek a tömegtől
• Ha valaki sír, akkor nekem is kell
• Kedvenc színem a zöld, vörös és a kék
• Mindig álmos vagyok
• Még 6 blogom van ezen kívül :)
• A történetem szereplői mögött általam ismert emberek vannak(gondolok itt Suziera, Zoéra)

2' válaszaim:

• Hány éves vagy? 14
   
•  Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Én a mának élek ;)
   
• Vannak olyan hírességek akik inspirálnak? 1D, Ed Sheeran, van ám még, de most valahogy nem jut eszembe hirtelen több >.<
   
• Kit tartasz a példaképednek? Beyonce
   
• Van olyan hely amit mindenféle képen szeretnél megnézni? Igen ^^
   
• Hány blogot írsz? 7
   
• Szerinted melyik blogodat lesz a legnehezebb le zárni? 1D.édöss  <----most nagyon elakadtam itt :DD
   
• Van esetleg olyan blog amit szívesen olvasol? (nem Dark) Persze :)) 
• Milyen zenét szeretsz?

• Szereted a misztikus dolgokat? (vámpírok, vérfarkasok) Igen
   
• Melyik film tetszett eddig a legjobban, azok közül amiket láttál? Nem tudom, sok volt :DD most a Texasi láncfűrészest tervezem megnézni :DD

3' kérdéseim:

 -Miért döntöttél úgy, hogy blog írásba kezdesz?

-Mióta blogolsz?

-Kedvenc íród?

-Életcélod?

-Kedvenc előadó?

-Sportolsz valamit?

-Ki a kedvenced az 1D-ből?

-Előre meg szoktad tervezni a részeket?

-Hogyan gondolsz az olvasóidra?

-Kedvenc időtöltésed?

-Hobbid?

4' továbbküldöm:

Nina Grand

Molnar Lianna

Bloggerina

21.

Sziasztook! :D Hú, nekem ez lett a kedvencem, hát nem tudom >.< Szerintem hosszabbra sikeredett, ebbe tényleg otthon éreztem magam^^  örülök a sok kommentnek és feliratkozónak, na meg hogy tetszik a blog :)) Nem szeretném megszabni továbbra, hogy mennyi komi után új rész, csak annyit mondanék, hogy sokaaaaaat :DDD Jó olvasást!

Harry lement előre a konyhába egy szál boxerbe, na ez kicsit furcsán hatott számomra. Addig én egyedül tudtam maradni és öltözködni. Mivel egy szombat reggel volt, így nem kellett amiatt aggódnom, hogy esetleg már megint elkések az iskolából.

 Teljesen nyugodtan indultam meg a fürdőszoba felé, bent a rózsaszín csempe fogadott a többi rózsaszín kellékkel. Apu mesélte, hogy anyuval választották ki a fürdőszobába a csempét, meg mindent, hogy ha a kis Lisa felnő akkor egy igazi lányként viselkedhessen, tele habos-babos rózsaszín cuccokat. Ahogy mondta, "egy igazi hercegnő ezt megérdemli". Gondolatok hada suhant át a fejembe, közben a szennyesbe dobáltam a még tegnapi ruháimat, s a zuhany alá álltam és kellemes hőmérsékletű víz zúdult a nyakamba. Máris frissebbnek éreztem magam tőle.
Amint végeztem egy törölközőt tekertem magam köré és egy másikkal a vizes hajamat dörzsölgettem. Nagyot sóhajtottam és fürdő tükrében nézegettem magam, a hajamból duzzadt vízcseppek pottyantak csupasz vállamra. Hosszú hajamat kontyba kötöttem és újból a tükörbe bámultam, kezemmel végigsimítottam arcom vonalán. A kezeim sebesek voltak a tegnap esti kaland után, több helyen is bizsergett a testem. Szokásos érzés volt, már megszokhattam az évek során.
Megszárítottam a hajam, a fésűvel szépen simára simítottam közben és selymessé, szárazzá vált lassacskán.

 Ellöktem magam a mosdókagylótól és visszamentem a szobámba pár ruhadarabért, amint megtaláltam a tökéletes összeállítást egy itthoni viseletre, megindultam lefelé.
-HARRY!! - hívtam magamhoz.
Semmi válasz. Összeráncolt homlokkal közeledtem a konyha felé, sehol sem volt.
-HARRY! - kiabáltam újra.
Ekkor a konyha ajtajában aput pillantottam meg, nagy mosollyal az arcán.
-Szia Bubu! - köszöntött.
Azonnal odafutottam hozzá és átöleltem. Jól esett végre találkozni apuval, így két nap után.
-Hiányoztál! - mormoltam a pólójába.
-Te is, Bubu! De....milyen Harryt emlegettél az előbb? - húzódott el tőlem.
Szemöldöke kérdőjelként meredt rám, mire én zavaromban azt sem tudtam mit mondjak.
-Öhm, csak.... - próbáltam kinyögni valami értelmeset.
Apu felnevetett.
-Csak nem az udvarlód? Esetleg a pasid? - vont kérdőre.
Persze viccelődött, eddig még egy fiút sem hoztam volna haza, ráadásul nem a pasimat, nem mintha annyira sok lett volna...
-Dehogy apu! Csak van egy új képzeletbeli barátom, akit történetesen úgy hívnak, hoooogy....... Harold herceg és most mennénk teázni - feleltem.
Semni jobb nem jutott eszembe, így legalább apu nem csodálkozik rajtam, tudja, hogy amúgy is flúgos vagyok.
-Jól van kislányom... - nézett rám furán, aztán valamit előhúzott a háta mögül -Itt vannak az új vámpírról az adatok, hogy el tudd kapni.
Elvettem tőle, és azonnal tanulmányozni kezdtem.

• Név:Edward Christopher Sheeran
• Tartózkodási hely:London, pontos hely egyenlőre ismeretlen.
• Foglalkozás:Pultos egy londoni bárban
• Szem szín:kék
• Hajszín:vörös
•  Magasság:kb. 171 cm

Biccentettem, nem tűnt nehéznek, bár a vörös haj kicsit jobban belevetett a gondolatba, hogy vadásszak rá. Nem volt semmi különös, a telefonban sem tűnt túl nagy számnak.

-Akkor gondoskodok róla, hogy ne létezzen! - mondtam.

Nem lesz könnyű megtalálni, mivel London eléggé nagy, meg sok bár található benne, de a múltkori hely, ahol Harryre bukkantam rá, oda kéne visszamennem, talán ott rábukkantok.

Végig azon járt a fejem, hogy Harry hova tűnhetett. Hisz apu nem azzal jött hozzám, hogy hogyan kerül ide ez a vámpír, és hogy miért nem halott. Arra tudtam következtetni, hogy itt hagyott, akkor viszont még sem mondott tegnap este igazat, mert azt állította, hogy "Nyugi Lisa, hazaviszlek és veled maradok! Vigyázni fogok rád!". Vigyázni nem is kellett rám, de nem volt itt. Legalább integetett volna sunyiban apu háta mögül, hogy nem ment el, de semmi.

-Ügyes légy Bubu! - adott egy puszit a fejemre.

Halványan elmosolyodtam és visszamentem a szobámba. Becsaptam magam mögött az ajtót és akkor láttam meg, hogy Harry az mögött volt elrejtőzve. Azt hittem, hogy a szívem ugrik ki, annyira megijedtem tőle.

-Basszus Harry! A francokat ijesztgess itt! - förmedtem rá.

-Bocsi, de nem tudtam hova rejtőzzek! Tudod majdnem meglátott apukád és nem valami barátságosnak tűnt, hogy egy vámpírvadász felfigyeljen rám, ráadásul félmeztelenül meg még azonnal dobna ki! - mondta idegesen.

Egy grimaszt vágtam.

-Igen, jó érzékünk van, hogy felismerjük a vámpírokat. Tuti kiszúrt volna. Az meg a te hibád, hogy nem húzol pólót! - mutattam rá a lényegre.

-Miért? Nézd milyen jó testem van! Na és ezek a bicepszek! Ohh és a göndör fürtjeimről nem is beszéltem. Harry, milyen dögös vagy! - dicsérgette magát.

Forgattam a szemeimet, tipikus fiú.

-Inkább húzz fel valamit, mert így nem mászkálhatsz. Apu mindjárt elmegy, legalább addig húzz fel valamit! - kérleltem.

 Engedett nekem, és a tegnapi pólóját visszahúzta.

Az második célpontomról való információs papír egy mozdulattal az íróasztalomra hajítottam, majd később foglalkozok vele, vagyis este, addig bőven ráér. 

 Nyugtatott a gondolat, hogy Harry nem hagyott magamra és betartotta az ígéretét.

Rávetettem magam az ágyra és a telefonomért nyúltam. Éreztem ahogy Szamárcsődör Styles mellém telepedik, mivel megsüllyedt mellettem a hely. Benedvesítette a száját és zöld szemeivel az én tetteimet leste.

A telefonomba pötyögtem be egy SMS-t Suenak és Zoénak, hogy sajnálom a tegnapi, hogy csak úgy elmentem. Persze jól ki leszek faggatva, hogy hol voltam, de nem mondhatom el, még Harrynek sem tettem szóvá.

-Szóval.... - kezdte el mondandóját a srác mikor eltettem a telefont.

-Igen? - figyeltem rá.

-Most, hogy itt vagyunk....egy ágyban.....KETTEN... - célozgatott valamire.

Kérdőn felvontam a szemöldököm, tudtam mire gondol.

-Harry, mi van, kanos vagy? - kérdeztem unottan.

Ide-oda pillantgatott, zavarban volt, de a másik pillanatba az a huncut vigyor újra ott díszelgett az arcán, igazat adva a feltevésemnek.

20.

Jó estét, meghoztam egy újabb egész számú részt! nem tudom mi van velem mostanában, de egyre lassabban megy megírni a részeket....fél egykor kezdtem és háromnegyed hatra végeztem, ez nem semmi xddd Ennél jobban nem tudok igyekezni, remélem sikerült elegetekre tennem :DD Kb. 4-5 mondatos kommenteket kérnék. Imádom a kommentjeitek, olyan aranyosak és jól esnek, imádom többször is elolvasni, mert olyan jó hangulatot adnak nekem :DD #imádomazolvasóim^^  

A hátam mögött Harryt pillantottam meg, aki kicsit dühösen nézett rám, hogy miért ütöttem le az előbb.

-Oooops! - mondtam magas hangon.

-"Ooops"?? Most komolyan?? Ezt miért kaptam? - mondta mérgesen.

-Hát talán nem kéne a hátam mögé lopózni és megijeszteni - vágtam hozzá a táskám, ami halk puffanással ért célba.

-Csak meg akartam nézni, hogy jól vagy-e. Mert itt futkároztál az éjszaka közepén, mint akit üldöznek! Szóval nem is tudom ki volt megijedve!? 

Karjaimat keresztbe fontam a mellkasomnál, fejemet lefelé lógattam.
-Jól van, de akkor sem kell rám hozni a frászt! - motyogtam az orrom alatt.
Harry tanácstalanul lépdelt egyik lábáról a másikra. Már vacogtam, hisz a hideg átjárta az egész testem. A kezeimmel dörzsöltem a karomat, hogy egy kis meleghez juthassak.
-Jajj, fázol? Tessék, itt a pulcsim! - szedte le magáról és nyújtotta oda nekem.
Elmormogtam egy köszönömöt és felvettem a meleg anyagot.
 A sötét égre néztem, a csillagok még mindig teljes pompájukban ragyogtak. A Hold kis világosságot adott, amitől láttam Harry vonásait kirajzolódni, gyönyörű volt. Szemei zölden csillogtak és csak engem néztek, mélyen az enyémekbe mélyedtek, s elvesztek benne. Aztán hirtelen elkapta a tekintetét.
-Mi lenne ha elvinnélek haza? - kérdezte kicsit idegesen.
-És akkor mi lesz? - ültem vissza szomorúan a hideg lépcsőre.
-Hát... - Harry erre nem tudott mit mondani.
-Otthon vár az üres lakás és ennyi. Egyedül vacsorázok, aztán filmet nézek és alszok.. - könnyek gyűltek a szememben.
Fölhúztam a térdeimet a mellkasomhoz és a kezeimmel átkaroltam, fejemet a térdeimre hajtottam és összegömbölyödve ültem ott. Harry mellém telepedett és magához vont.
-Mi a baj? - kérdezte azon a mély búgó hangján.
Nagyot nyeltem, felemeltem a fejem, s egy könnycsepp hullott le kerekded arcomról. A fiúra néztem, aki aggódva szemlélte ahogy sírok.
-Csss! Ne sírj! - bújt jobban hozzám.
Ettől csak még jobban kezdtem zokogni. Kösz Harry, sokat segítettél.
-Nyugi Lisa, hazaviszlek és veled maradok! Vigyázni fogok rád! - suttogta a fülemben.
Annyira kiszolgáltatottan éreztem magam. Belülről egy hang azt súgta, hogy mondjak nemet, s talán neki volt igaza, így kell tennem.
-Köszönöm! - nyögtem ki.
Nem akartam ezt mondani! Lisa, mi a franc ütött beléd?!
Harry elmosolyodott és egyik kezét a hátamnak támasztotta, másikat a térdhajlatomhoz és a karjai közé vett. Meglepődtem a tettein, de nem cselekedtem ellene semmit. Kényelmesen elhelyezkedtem, karjaimat a nyaka köré fontam és fejemet a felsőtestének támasztottam. Olyan szilárdnak tűnt, és hidegnek, mintha egy darab hűvös vasdarabnak dőltem volna, de mégis valahogy szeretet és gondoskodás áradt belőle, ami megdobogtatta a szívem. Tudván, hogy az övé már nem ver, mégis úgy éreztem, hogy elindult valami benne felém.
©©©
Reggel arra ébredtem, hogy valaki erősen néz. Lassacskán rávettem magam és kinyitottam szemem, s Harry smaragdzöld íriszével találtam szemben magam. Halványan elmosolyodtam, ezzel huncut vigyort váltva ki a fiúból.
A puha takaró befedte az egész testem, meleget árasztott magából. Nagyot nyújtózkodtam, aztán újra Harryre pillantottam, csak akkor esett le, hogy ő félmeztelenül fekszik mellettem.

 Azonnal kikerekedett a szemem és meg sem tudtam szólalni. Feljebb húztam a takarót, eltakarva ezzel a látványt.
Kezdtem visszaemlékezni, hogy tegnap mi történt, mert azért mégis furcsa, ha az ember egy remélem csak félmeztelen fiú mellett ébred. Addig minden okés, hogy a karjaiba cipelt, de ott minden kimaradt, nem emlékszek semmire.
Harry bekukucskált a kis lyukon, hogy minden rendben van e, én persze összeszorított szemmel bújtam el.
-Khmm, Lisa, minden rendben? - kérdezte nevetve.
-Perszeeeee.. - feleltem kicsit idegesen.
Kibújtam a takaró alól, és éreztem ahogy a fejem elkezd vörösödni, Harryből egy nagy mosolyt váltva ki.
-Nyugi, nem történt semmi este - esett le Harrynek, hogy miért pirultam el.
Nagyot sóhajtottam, máris nyugodtabb lettem a tudattól.
Elfeküdtem az ágyban és a plafont bámultam, aztán lehunytam a szemem. Éreztem, ahogy közvetlenül mellettem besüpped az ágy, és egy alak fölém tornyosul. Kíváncsian kinyitottam az egyik szemem és a fiú arca pár centire volt tőlem.
Újabb sóhaj hagyta el a szám.
-Harry Szamárcsődör Styles, most meg mit csinálsz? - mondtam teljes nyugalomban.
Hirtelen megfagyott, meg se mozdult, csak szóra nyitotta a száját, de semmi sem jött ki belőle.
-Öhm...Én? Semmit! - erőltetett magára mosolyt.
-Hát...jó.... - néztem rá furán.
Utána eltávolodott tőlem szerencsére, kacsintott egyet és felkelt mellőlem. Hallottam meztelen lábának cuppogását a padlón. Szememmel végig követtem, ahogy elmegy az ágy mellet. Beleharaptam az ajkamba, ahogy végignéztem tökéletes felsőtestén és megszemléltem a rajta lévő tetoválásait. Mint valami rossz fiú.

19.

Sziasztok! Ééééés it a kövi rész! Igyekeztem hosszúra írni, és izgalmasra is :))  Ahogy láthattátok létrejött a Kritikák című oldal a blogon, nyugodtan kérhettek akár itt, vagy az Elérhetőségeim résznél is :)) Tudom, hogy az én blogom sem tökéletes, de az én hibáimon tanulva igyekszem írni a kritikákat! :D

Haha, 8-9 komment és új rész ^^

Sue furán nézett rájuk, hogy miért nem kérnek enni, hiszen pizzériába azért megy az ember, hogy egyen, amúgy is feltűnő tényező, hogy eljöttek három lánnyal enni. Zoénak vagy nem tűnt fel az egész, vagy nem foglalkozott vele.

A kiszolgálóhölgy erősen figyelte Harryt, aki rá se bagózott, megpróbálta felkelteni a figyelmét, igazgatta a mellét előtte, egy tincsét csavargatta az ujjai között, de semmi reakció, így a lány csalódottan ment a konyhába. Leesett az állam, hogy a göndörke csak észre nem vette, pedig nagyon csinos volt.

-Mi van Harry? Úgy hajtott rád az a lány! - fektettem a karjaim az asztalra.

Úgy fordult felém, mint aki azt sem tudja, hogy valójában mi folyik körülötte.

-Tényleg? - lepődött meg.

-Igen ám, úgy nézett, hogy majdnem kiestek a szemei - mondta mosolyogva Sue és egy kiflidarabot rejtett el a szájába az asztalon lévő kis tálból.

Harry felnevetett, olyan aranyos volt, hogy a gyomromban pillangók repdestek tőle. Vissza kellett fognom magam, hogy ne húzódjon mosolyra a szám.

Hátra tűrtem egy hajtincsem, s futólag Harryre pillantottam.

Sokáig ültünk csendben egymás mellett, szinte már azt hittem senki sem szólal meg és így ültünk egymás mellett. Lassacskán megérkezett a pizzánk, én csirkéset rendeltem, a kedvencemet és jóízűen nyámmogtam rajta. 

Harry végig engem nézett, karjával az asztalon könyökölt és kézfejével a fejét támasztotta alá. Gyönyörű, zölden csillogó szemei nem hagytak nyugton enni, kicsit frusztrálva nyeltem a falatokat.

Louist lestem, aki épp Liammel folytatott csevejt, észrevette, hogy figyelem, ezért egy pillanatra felém fordult és szexin kacsintott rám, amitől halványan elpirultam.

-Lisa, te kivel jössz a bálba? - törte meg a csendet Zoé.

-Hmm, nem tudom - vontam meg a vállam.

Sue bólintott. 

S tekintetem a kinti részre meredt, már kezdett sötétedni, a hajnal fénye az égen díszelgett, gyönyörű fénysugarat vetített az égen. Az épületek sorba helyezkedtek el a pizzéria utcájába, az ablakaiban a virágok már becsukódtak, tudván, hogy jön az éjszaka, ők is mentek aludni. A lámpák sorban gyúltak fel, megvilágítva környezetét. Nem messze tőle egy sarkon, fekete köpenyes alakot láttam elsuhanni. Homlokomon ráncok jelentek meg, azonnal felálltam az asztaltól, szemem még mindig az előbbi helyen meredt.

-Mi a baj Lisa? - nézett fel kíváncsian Louis.

-Semmi, kimegyek kicsit friss levegőt szívni - feleltem.

-Ne menjek veled? - csillantak fel szemei.

-Nem kell! - mosolyodtam el.

Megfogtam a táskám és kimentem az utcára. A hideg megcsapta meztelen karomat, kezeimet rögtön odakaptam és megdörzsöltem, egy kis melegért.

Azonnal az előbb látott alak után eredtem. A táskám lazán a vállamra dobtam, cipőm halkan kopogott az aszfalt kövén és settenkedve, a fal sarkának dőlve néztem be a sikátorba. A hideg fal érdes volt és bökte a hátam. Legnagyobb bánatomra nem láttam semmit a sikátorba, így kicsit nyugodtabban sétáltam beljebb. 

Egy nagy szemeteskonténer hevert tőlem balra, belenéztem, biztos, ami biztos, de a hulladékon kívül semmi különöset nem láttam benne. Kezdett már nagyon sötét lenni és egyre hűvösebb lett a levegő. 

Már fordultam is visszafelé, hogy ne kelljen a barátnőimnek engem keresgetni, meg rám várni és hogy ne fagyjak meg.

Már meg is fordultam, mikor egy másik alak jelenlétét éreztem, a levegő sűrűbbnek és sikamlósabbnak tűnt. A szívem kezdett szaporábban verni, a félelem egyszeriben hatotta át az egész testem.

Megfordultam a tengelyem körül, szemben álltam a régebben látott nővel. Most nem takarta kendő, gyönyörű hosszú, vörös ruhát viselt, uszálya belengte tökéletes alakját. Haja hullámokba omlott kecses vállára. Körülötte megfagyott a levegő, személyisége keménynek és nőiesnek hatott. 

Lélegzetem is elakadt, ahogy megláttam anyámat, az én édesanyámat, aki megszült... Aki gondoskodhatott volna rólam, de elvették tőlem, most itt állt előttem teljes pompájában és én meg sem tudtam mukkanni.

 -Te... - nyögtem ki még ezt is nehezen.

Halvány mosoly jelent meg az arcán.

Közeledett felém, uszálya mellette lengve követte, mint egy gyönyörű modell a kifutón, s szememben még tökéletesebbnek nézett ki.

Szemeimbe könnycseppek szöktek, nem tudtam volna mit mondani neki, annyi év után, szinte lehetetlennek tűnt, hogy ott van.

-Ne sírj! - suttogta angyali hangján.

Pár centiméter választott el minket, mikor egyszerre csak átölelt, finom parfümje illata belengte a körülöttünk lévő levegőt.

-Lisaaaaa.. - újra azt a múltkori ijesztő hangot hallottam tőle.

Egy másodperc alatt fagytam kővé, amikor éreztem hogy egy éles dolog ér a nyakam ütőeréhez. Azon nyomban taszítottam el magamtól, szeme vörösen izzott, ruhájához illeszkedve, szemfogai fehéren csillogtak pirosan kifestett ajkai között.

Adrenalin szintem abban a pillanatban ugrott fel a fellegekbe. Fegyvertelen voltam, így kicsit kiszolgáltatottnak éreztem magam mellette. Ez nem fair, neki rögtön kéznél van a fegyvere, nekem meg hurcolnom kell magammal.

Futásnak eredtem, nem tudtam merre, vagy hová tartok, csak futottam az éjszakába. A csillagok a magasban ragyogtak, utat mutatva az elveszetteknek, persze, aki tudott csillagokról olvasni, annak könnyű volt.

Lábamat gyorsabban kapkodtam, szaporábbra véve a tempót. A nyomomban volt, éreztem. 

Befordultam a következő sarkon, csak annyit láttam, amit a pár utcai lámpa világított meg, ami néhány helyen nem is volt. 

Kezdtem fáradni, lépteim lomhábbak lettek, úgy döntöttem, hogy a következő lépcsőnél megállok és ledőlök egy kicsit, és keresek valami fegyver féleséget, amivel védekezhetek ellene.

Újabb hidegre huppantam rá, ziláltam a futástól. Arcomat a tenyerembe fektettem, s megtöröltem izzadt homlokom.

Egyszer csak egy kéz ért a vállamhoz, minek hatására akkorát ugrottam, hogy leüthettem azt a személyt, mert az nagyot nyögött a fájdalomtól.

késés és kritika

Sziasztok, sajnos ma men tudok új részt hozni. Anyu monirorja elromlott már a hétvégén és ma arra értem haza, hogy az én monitorom anyu áttette az övé helyére és most játszik..... Viszont, gondoltam, hogy aki akar az kérhet kritikát a blogjára, holnap már kint is lesz az oldalon egy "Kritika" című oldal és oda írom őket. Ide lehet írni a kérést efelől :))

18.

Sziasztok! Most kicsit lazább rész, a kövi az kicsit izgibb lesz :)) Megint csak hosszabb kommenteket kérnék, 8-aaaaat :DD, úgy megtetszettek. Nagyon aranyosak vagytok, köszönöm a sok biztatást ^^

Minden évben van egy bál az iskolában, ami tizenegyedikesek és végzősök vehetnek részt. Idén is ugye lesz egy. Ez volna az én első bálom. A legnagyobb dolog ami felmerült bennem, hogy kivel megyek el. Persze a lányoknak ez hatalmas probléma, hiszen ezzel érzik igazán "nő"-nek magukat. Bár ezt az elvet én sosem vallottam, nem voltam igazán lányos lány, persze hordok szoknyát, meg szeretek öltözködni, de ez a rózsaszín bazsarózsás felhő nálam nincs meg. Nem hibáztatnám apámat, aki eleve úgy nevelt, mint egy fiút.

A vadászos teendőim között ilyeneken is kellett gondolkoznom. Persze a barátnőim már rögtön kiszúrták a helyes pasik, akikkel mehettek. Én meg utolsóként maradtam. Már majdnem mindenkinek megvolt a párja, engem senki sem kért meg, én viszont senkit sem kérnék meg rá, mert az mégis ciki, ha egy lány kérlelné a fiút.

A nappalimba ücsörögtünk a srácokkal. Egy fotelben henteredtem el, jobb oldalamon Louis feküdt el a földön, a balon Harry olvasott egy könyvet. 

Rágtam a számat, hogy mit kéne tennem, gáz lenne ha egyedül mennék....

-Nektek van már partneretek a bálra? - tört ki belőlem a kérdés.

Harry azonnal összecsukta a könyvet és zöld szempárja huncutul rám szegeződött.Louis felült a szőnyegen és törökülésbe helyezkedett.

S Liam és Zayn jött be a helységbe, ők és kíváncsian meredtek ránk, hogy miről van szó.

-Fúú, annyi lány rohamozott meg minket ezzel a kérdéssel és kértek meg, hogy vigyük el őket - nevetett fel Louis.

-Szeretnéd ha én vinnélek el? - húzogatta a szemöldökét Harold drága.

-Álj le, te szamárcsődör! - löktem meg a vállát.

-Óh, hogy a bálról van szó! - jött rá Zayn.

-Lisa nyilván velem jön! - jelentette ki Niall.

Csak akkor vettem észre, hogy ő is a szobában van, a falnak támaszkodva állt karba tett kézzel.

-Azt nem hinném! Mert velem fog! - emelte fel a kezét Louis és birtoklóan a karomra helyezte, mintha valami tárgy volnék.

-Nem hinném, hogy így kéne ezt megvitatni - mondtam - Amúgy sem hinném, hogy el akarok menni!

Valójában el akartam menni, mert megígértem Suziéknak, hogy ott leszek mindenképp.

A fiúk tovább vitatkoztak és próbáltak rábeszélni, hogy menjek el, őszintén nem hatottak meg.

-Ne veszekedjetek! Különben is vérszívókáim, most megyek pizzázni Zoéékkal! - toltam arrébb őket, hogy ki tudjak menni az ajtón.

-Megint elmész? - szomorodott el Liam.

-Ti nem esztek rendes ételt, akkor miért jönnétek? - kérdem én.

-Egy kicsit lazulni. Tudod mi is szeretünk ám szórakozni! - mondta Zayn.

 

 Sóhajtottam egyet.

-Jól van, gyertek!

Nos, ennyit a csajos napnak. De most jól ki fogok velük szúrni, az biztos.

A srácok már ugrottak volna be az autóba, mikor én tovább indultam az utcán. Kérdőn néztek rám, de aztán vállat vontak és jöttek utánam. Na nehogy már egy fél kilométeres utat autóval tegyünk meg!

Louis megint csak rátalált a kezemre és ujjait szépen az enyémbe fonta, Harry mögöttünk nagyot fújt erre, bizonyára nem tetszett neki a dolog. Nekem meg tetszett, hogy ezzel idegesíthetem. Louis meg amúgy sem rossz srác, így nem volt mit megbánnom.

Az utcán végig muskátlik szolgáltak díszként az ablakokban, öröm volt benézni a kertekbe, mint jól rendezett, ápolt virágoktól hemzsegett, amik finom illatukkal terjesztették be a levegőt.

Zayn mellém jött, én meg belé karoltam, mint egy nagy család, úgy mentünk, szépen együttesen, duzzogó szamárcsődörrel egyetemben.

A pizzázó előtt már Sue várakozott, gondolom már megint nem tudott nyugodtan az asztalnál várni és addig rendelni, ehelyett ott álldogált. Egy szandál, rövid farmernadrág és egy HelloKitty-s pólóban volt, oldalán a vékony pántú táskája lógott. Egyik göndör hajszálával játszadozott, feje lassan emelkedett felfelé.

Hatalmas mosoly telepedett az arcára, mikor meglátott minket.

-Sziasztok! - integetett.

-Szia, Sue! - lépdeltünk oda felé.

-Tyűha, a fiúkat is hoztad? - nézett végig a társaságon.

-Jönni akartak - vontam meg a vállam.

-Akkor nagyobb asztalra lesz szükségünk - mutatott arra a kis három személyes asztalkár a pizzázóban.

Biccentettem.

Megkértük az ottani dolgozókat, hogy toljanak össze nekünk két asztalt, amit szívesen meg is tettek. A hely szinte a törzshelyünk volt a lányokkal, minden csütörtökön oda szoktunk menni egyet kajálni, sajnos tegnap nem tudtam menni, így ma pótoljuk be.

Engem a barátnőim fogtak közre, de persze Harrytől csak nem szabadultam, velem szemben ült és bámult, úgy mintha leszúrtam volna a bátyját.

-És srácok, hogyhogy a mi sulinkba jöttetek? - tette fel a szokásos kérdést Zoé.

Már rég furdalhatja a kíváncsiság őket, mert a nap folyamán nem volt esélyük beszélni velük. Valójában engem is érdekelt, hogy mit válaszolnak, mivel csak nem én lehetek az oka..

-Nem messze vettünk egy házat és gondoltuk, hogy akkor itt jó lesz újra kezdeni, mert a szüleink ugye elváltak és így anyuval költöztünk el - hazudott Louis.

Zayn a kanálban nézegette magát, mintha olyan régen szakadt volna el az otthoni tükrömtől... Liam undorodva dobta el a kanalat, szemei vörössé változtak a kanál puszta látványától. Szerencsére nem vették észre barátnőim, akkor érkezett a kiszolgálósrác.

-Mit kérnek enni? - mondta automatikusan a fiú.

Sue, Zoo és én is elmondtuk mit kérünk, s utána mind kíváncsian fordultunk a srácok felé.

-Mi nem kérünk semmit, otthon ettünk már és nem vagyunk éhesek - felelte kedvesen Niall.

17.

Szerbusz!! :DIgyekeztem vicces elemeket beletenni, mert most olyan jó kedvemben vagyok ^^ Kérekszépen 3-4 hosszabb, kb. 4 mondatos kommentet és jön új rész :DD

Harry látta, hogy valami nagyon fölzaklathatott.

-Megbántottalak? - kérdezte aggódva.

Mosolyt erőltettem magamra.

-Dehogy! - feleltem.

Még mindig sokkos állapotban voltam az álomra való visszaemlékezés miatt. Megráztam a fejem, igyekeztem kiverni a fejemből ezt a hülyeséget. Csak egy bugyuta álom volt, ennyi.

-Öhm, meddig maradtok? - kérdeztem.

Letettem az asztalra a tányérom és fölhúztam magamhoz a lábaim, amiket összefogtam a kezemmel. 

-Meddig maradhatunk? - vigyorgott.

Össze szűkült szemmel néztem rá.

-Holnap délután jön haza apu, legalább is azt írta meg SMS-ben. De jó lenne ha ma elmennétek! - jelentettem ki.

-Most miért? Nem kedvelsz minket? - kérdezte csüggedten.

-Ki nem kedvel minket? - jött be Louis a nappaliba egy körtével a kezében.

A fiú nagyot harapott a gyümölcsbe és kíváncsian várta a választ, közben pedig leült egy fotelba. S rám kacsintott.

Harry kérdőn felvonta a szemöldökét, hogy miről van szó, őt se hagyjuk ki már a dolgokból. Na igen, a tegnap este egy elsietett lépés volt, aminek halovány megbánás lett a vége. De a testem másként reagált rá és újabb tűz gyúlt bennem iránta. 

-Lassan indulni kéne az iskolába! - futott be Liam egy iskola táskával a hátán.

Csak pislogtam hogy mit csinál.

-Srácok! Nem késhetünk el, rajta, álljatok szépen fel! Én vezetek és időben oda is érhetünk - idegeskedett miatta a srác.

Legkevesebb kedvem volt iskolába menni, bár nyugtatott a tudat, hogy Sue és Zoé ott várnak, és együtt megyünk ma pizzázni. Mielőtt elvettem volna a táskámat Liamtől, aki mint valami szorgoskodó anyuka, igyekezett segíteni, megálltam egy pillanatra.

-Várjunk csak! Ti iskolába mentek? - esett le.

Ekkor Niall is felbukkant és csatlakozott a többi vigyorgó társához.

-Persze, különben hogy gondoskodnánk rólad?! - mondta Liam.

-Nekem nincs szükségem testőrökre, meg egyéb ilyen gondoskodásra sincs szükségem! - sóhajtottam.

Louis odajött hozzám, átölelt és egy puszit nyomott a homlokomra. Mit sem törődve az egésszel fogta meg a kezem és vezetett ki a furgonhoz.

 

 Az érintése megint csak megbabonázott, így pár másodpercig meg sem tudtam szólalni. Ellenkeztem volna én, de túl gyönyörű volt a pillanat ahhoz, hogy megzavarjam.

Beszálltam az autóba, bármennyire taszított a gondolat, hogy vámpírokkal együtt utazzak. Bent semmi különös nem volt, szép bőrhuzat, s annak finom illata lengte körbe a helységet. Az ülés kényelmes volt, viszont úgy kellett bepréselni magát az embernek, ráadásul, hogy négyen ültünk hátul, így Louis nagyon közel férkőzhetett hozzám, amit gondolom élvezhetett, viszont Harry villámokat szórt pillantásával, amit felénk vetett. 

Louis még mindig a kezemet szorongatta, ujjaink egymáséba fonódtak. Az arcomon enyhe pír jelent meg, ami Louisból egy nagy mosolyt váltott ki, s finom puszit adott a számra, épp hogy érintette. Olyan volt, mint egy pillangó könnyű szárnyának érintése.

Szinte kővé fagytam, szemeim kikerekedtek Louis tette miatt, s az illető halkan felkuncogott reakciómra.

Az út nem tartott sokáig. Csupa fa rengetegen át értünk el az iskolához, ami mint börtön, úgy fénylett szemeimnek.

-Kiszállást skacok! - kiáltotta energia dúsan Liam.

Én mint valami zombi, oly élénken "pattantam" ki az autóból.

Louis az ujjaimmal játszadozott amíg a parkolóból az iskola kapui felé közelítettünk. Ahol Suzie és Zoo szokásos alakításukat végezték, Zoé tanult, Sue meg egy fiúval folytatott éppen bájcsevejt, de ahogy meglátott el is felejtette a srácot és felém rohant.

-LLIIISAAA!! - majdnem hogy rám ugrott.

Elengedtem Lou kezét és viszonoztam Sue ölelését, aki, mint általában, hiperaktívan mesélte tegnapi élményeit.

-Lassíts, lassíts! - kértem, mire egy ideig lassabban mondta, aztán újra csak hadarta az egészet.

Harry megköszörülte a torkát, hogy jelezze, ők is ott vannak.

A szívem hatalmasat dobbant, hogy el is felejtettem, ők pont mellettünk állnak.

Suzie azzal az angyali tekintetével nézett a fiúkra.

-Szia, én Louis vagyok, Lisa pasija! - mutatkozott be a kis bolond.

-Én Harry vagyok, Lisa szeretője! - nyújtotta a kezét a göndör.

-Én Lisa ágyasa, Niall - kacsintott egyet a szöszi.

Nagyot lélegeztem, azonnal elkapott a méreg. Kicsi hiányzott, hogy behúzzak neki egyet. 

Szegény Sue lesokkolva állt ott, eltátott szájjal. Mint akinek, puff, vége van.

-Srácok! Ne hülyéskedjetek! - löktem bele Louisba, mert ő közelebb volt hozzám.

Azután persze tisztáztuk, hogy vicc volt az egész, de Harry ragaszkodott legjobban állításához, mire egy taslit kapott tőlem. 

-Haha, nagyon viccesek vagytok Harryvel, mint a rossz házasok! - nevette barátnőm.

Ekkor szólalt meg a csengő, felélénkítve minket, s futásra kényszerítve a matek teremig.

16.

Halihó! :DD Igyekeztem hosszabbat írni, remélem tetszik, beletettem apait anyait xdd 8-9 komment után új rész! :33

Arra ébredtem, hogy egy süly nehezedik rám. Nem tudtam mire gondolni, hogy mi lehet ez. Abba biztos voltam, hogy nem apu jött haza és viccelődött velem a reggeli felébresztésnél, mivel ő hosszabb vadászaton volt. 

Kinyitottam a szemem és nem várt esemény fogadott, mind az öt srác az ágyamon hempergett, meg persze rajtam, innen származott az, hogy tiszta pipa lettem. Mindegyiküket úgy a földre borítottam, hogy nagyot huppanva landoltak a földön, mivel kihúztam alóluk a takarót, amit eleve ők szedtek le rólam. 

-Azonnal tűnjetek el a szobámból! - ordítottam a fejükhöz.

A kedvességnek is van határa! Ha már megvendégeltem őket, még szép, hogy nem másznak be az ágyamba! 

-Tiszteletlen fajankók! - kiáltoztam.

Mindnek meglepetten pattant ki a szemük és megszeppenve figyelték, ahogy én szidom őket. Gondolom semmit em foghattak fel belőle, főleg így most ébredés után.

Kényelmetlenül éreztem magam, hiszen egy szál pólóban és francia bugyiban voltam. Próbáltam takargatni magam a takaróval, de még így is éreztem, hogy paradicsom pirossá változik a fejem.

Igyekeztek felállni a földről, néha meg-megcsúsztak a padlón, de lábra álltak és még mindig homályos tekintettel nézték kirohanásom.

-Kifelé! - utasítottam őket újból.

Végre észlelték, hogy mi a helyzet és szaporán lépdeltek kifelé. 

Dühös, szinte lángokat szóró szemeimmel mutattam a kijárat felé, szerintem ha ölni tudtam volna velük, akkor rég halottak lennének a srácok.

©©©
Sétáltam lefelé a lépcsőn, a konyha felé.
Már felöltözötten, úgymond "frissen" lépdeltem az étkezőbe. Arra számítva, hogy a srácok már tönkre tették a konyhát, léptem be, de senki sehol nem volt. Azt hittem, hogy elmentek végre innen, de csalódottan fogadtam, hogy még mindig itt vannak. Ezt Harry támasztotta alá.

 A fiú egy banánt evett és úgy kanyarodott be a konyhába.
Kérdőn felvontam a szemöldököm. Sosem előnyös dolog, ha valaki előtt banánt eszel, mindig perverzül jön ki a dolog, bár Harryn nem is csodálkozok.
-Mi van? Csak banánt eszek! - vonta meg a vállát.
Legyintettem, nem gondoltam, hogy egy vámpír banánt eszik, de akkor egészségére.
Elkészítettem a kedvenc műzlis reggelim és letelepedtem vele a nappaliba a tévé elé. A kedvenc reggeli műsoraimat néztem a ComediCentralon, közben a fni kajámat fogyasztottam.
Harry a mellettem lévő fotelon foglalt helyet és végig engem nézett keresztbe font kézzel.
-Milyen érzés, hogy nagy a cicid? - kérdezte egyszer csak.
Óvatosan, lassan fordítottam felé a fejem. Eltátottam a szám, hogy hogyan tudott ilyet kérdezni.
-T-t-tessék???!! - kerekedett el a szemem.
-Mindig is érdekelt, hogy a nőknek milyen érzés az - magyarázta.
Párat pislogtam és visszafordultam a tv felé. Oda sem akarok figyelni, nem is ismerem őt, egy idegen, aki hülyeségeket beszél össze-vissza.
-Miért nyögted a nevem este? - tett fel egy újabb kérdést, mivel az előzőre sem válaszoltam.
Dühös pillantásokat vetettem felé, hogy mire akar kilyukadni.
-Harold Edward Styles mond mit? - lejtettem egy Hannah Montana sorozatbeli kézmozdulatot.
-Este arra ébredtem fel, hogy a nevemet nyögdösöd - mondta huncut mosollyal az arcán.
-Hülye! Nem volt semmi ilyen álmom! Ne próbáld elhitetni velem! - komorodtam el.
Visszaemlékeztem, hogy miről álmodtam. Valóban Harry volt benne, csak nem szexuális jellegű volt.

 Sötét és hideg volt. A félelem átható szagával volt tele a levegő. Mindent növények leptek be, a neves és csúszós talaj kicsit sem segített az előre haladásban. Hogy hova mentem? Valójában én sem tudtam. Egy embert követtem, egy férfit, aki azt mondta, hogy megmutatja hol van az anyukám. Én bíztam benne, annyira örültem neki, hogy végre láthatom, hogy ez teljesen elvakította az agyam.
A férfi nagyon gyorsan ment, csak futva és gyorsabb léptekkel tudtam követni. Ziháltam a tempótól és szédülés fogott el, nehezítve a további utat.
Egyszer csak a férfi hátra nézett, meglepődtem, hiszen addig meg sem állt. A Hold megvilágította az arcát, amin ijedtség tükröződött, félelem.
-Futás! - kiáltotta nekem.
Gyors hajszába kezdtünk, én nem bírtam a futást, el-elbotladoztam közben. Esni kezdett az eső, sáros lett a ruhám. Csak a növényekben tudtam megkapaszkodni.
Én is hátra tekintettem, a fickó üldözött minket. A szívem hatalmasakat dobban a félelem érzésétől. Próbáltam, igyekeztem követni a férfit, de a testem nem cselekedett velem együtt. Kapkodtam a levegőt, kiáltoztam volna, hogy segítsen az a férfi, de egy szó nem jött ki a torkomon.
-Lisa, ha így folytatja tovább, akkor önt is elveszítjük! Lisa tartson ki, mindjárt ott vagyunk! - szólt hátra a férfi.
Küszködtem, minden erőmmel arra összpontosítottam, hogy sikerüljön. De a bukás illata már körül lebegett. Érzések cikáztak bennem, hogy meg fogok halni.
Valaki megfogta a lábam! Mintha egy villám hasított volna belém.
A sárban kapálóztam, nyöszörögtem. A férfi nem állt meg, ott hagyott, egyedül..
Felkiáltottam mikor egy éles tárgyat éreztem a húsomba vájva.
Nagyot nyeltem, nem akartam feladni. Egyszerűen nem lehetett is vége.
-HARRY!! SEGÍTS!!!! - kiáltottam teljes torokból.
.....S aztán itt felébredtem, mert ugye pár fiú nem bírt magával.
Újra borzongás futott végig a karomon, őszintén nem akartam visszaemlékezni rá. Egészen eddig eszembe sem jutott volna, ha nem emlegeti Harry a dolgot.