2. ~ 14.

Hali, végre új rész :)) Egy fontos dolgot olvashattok az elején és kérlek gondolkozzatok el rajta, én most kicsit nem a legjobb helyzetben vagyok, meg az idei év eléggé sok rossz dolgot hozott, a mai nap után nem tudom hogy lesz a kövi rész, de igyekszek vele, ígérem :)) Jó olvasást!

"Addig foglalkozz a másikkal, amíg él, mert mikor már nincs, akkor veszed észre a hiányát, hogy mennyire más, hogy nincs veled. Mikor elveszted azt, akit szeretsz, akkor egy világ törik össze benned, de tanulj meg felállni és tovább lépni. Na ez az, ami sosem fog megtörténni, mert ennek az emléknek a nyomait örökké magadon cipeled"

Kelly kérdőn felvonta szemöldökét, hogy mire készülök.

-A vámpírságnál mélyebbre akarsz süllyedni? - nevetett fel.

Azt gondolta, hogy én viccnek gondoltam, de amint rájött, hogy nem, elkomolyodott. 

Volt egy sejtésem, na jó, ez nem sejtés volt, hanem egyértelmű volt a papír, amiben le volt írva, hogy Lisa a pokolba van. Ha hazudott is, aki azt írta, akkoris legalább tudom, hogy ott kerestem. Különben meg ki írogatna ilyen cetlit. De mi van, ha csapda, és csak le akarnak csalogatni engem a pokolba és elejteni? De mindent megteszek Lisáért.

-Jól van, értem. Persze, el kell mondanod a tanácsnak az indokot és ha segítenek, akkor nyílt ügyed van - lóbálta a lábát.

Vörös tincsei az arcába lógtak és játékos táncot jártak.

-Odaviszlek! - majd felpattant és a kezét nyújtotta.

Mindketten elmosolyodtunk, ő meg egy szempillantás alatt elrepített arra a bizonyos helyre.

Nem lepett meg semmi, már ez alatt a több, mint száz év alatt ez semmiségnek tűnt. Igen, levitt a pokolba, ugyanolyan volt, ahogy emlékeztem rá. Sötét vörös villódzó kövezettel borított fal, tűzcsóvák, láva, villámok, semmi extra. De ha ez nekem mennyire nem érdekes, akkor Lisa ember létére mennyire félhet. Lisa. Ökölbe szorult a kezem, hogy én miattam került oda, és az az örült ha bántotta, vagy egy ujjal is hozzáért, akkor ott helyben végzek vele.

-Minden rendben? - simított végig Kelly az ökölbe szorított kezemen.

Szemébe néztem, azok a gyönyörű íriszek barnán csillogtak és értem aggódtak. Belegondoltam milyen volt, amikor aznap este mikor a bárban láttam táncolni a kevéske ruhában, mennyire szexi volt.

-Fogjuk rá - húztam el a kezem, majd egy megnyugtató mosolyt küldtem felé.

Elfordította a fejét, így már az előttünk lévő utat kémlelte. 

 Egy nagy kapu előtt álltunk, ami nem más, mint a "The Gates of Hell", a pokol kapuja. Kelly valami természetfeletti szöveget mormolt el, mire a a kapu nagy nyikordulással kinyílt. Süvítő árnyak hada repült körénk, majd eltűntek, szertefoszlottak. Egy nagy tűz tört elő a kapuból és egy mély hang mondta, hogy bemehetünk.

Kelly megfogta az alkarom és húzott befelé. 

Bent hatalmas tér volt, tele ördögökkel és furcsa terentményekkel. Fejtelen szellemek lebegtek el mellettem, amitől a hideg is kirázott. Nos, ide kerülnek a tébolygó lelkek is, akik a mennyből lettek száműzve. Mit ne mondjak, nem ez legtutibb hely, még szép, hogy ide jönnek a hibbantak. Valójában az őrültek házára emlékeztetett egy kicsit. Ugyanazok a földöntúli hangok, attól eltekintve, hogy pár lénynek a végtagja furcsán csavarodott és undorító volt.

Mi van, ha Lisa is látta ezeket? Vajon jól van? Él még?

Nem ez volna az első alkalom, hogy úgy érzem, el fogom veszíteni.

-Erre! - húzott tovább Kelly.

A lábamat kapkodtam, hogy ne lépjek bele a lávába, vagy éppen a tűzbe. De a repedezett talajon sem volt magában a legkényelmesebb járkálni.

Út közben minden alaknak neki ütköztem és olyan kozmikusan éreztem magam, forgott velem az egész hely. Táncosok kusza mozdulatait kaptam el, a következő pillanatban meg már egy nagy épületben álltam. Nem éreztem semmit, se azt, hogy meleg volna, vagy esetleg hideg, Kelly érintését sem a karomon.

A lány letudta a dolgot egy őrrel, meg a többiekkel, hogy bemehessünk és amikor bementünk abba a terembe, egy erő, egy valamifajta lökés ért, amitől mintha ujjá éledtem volna, minden kitisztult, végre nem láttam homályosan a környezetemet és éreztem a magas hőmérsékletet, amitől majd megsültem. Kelly ujjai is finoman érintették a bőrömet, egyszerűen megnyugtatott és máris jobban éreztem magam tőle, hogy a tanács elé kell állnom. Tudtam, hogy végig ott lesz mellettem és nem hagy egyedül.

*Lisa szemszöge*

Sikerült jó pár fegyvert készítenem Ed ellen, ha netán feléledne. De ha még meg is ölöm, akkor sem tudom hogy jutnék ki innen! Nem nagyon ismerem a pokolt, de nincs valamilyen térkép hozzá? Milyen kérdéseid vannak, Lisa???  És hol venném azt a térképet, a turistáknak készült ajándékboltban??
Elűztem hülye gondolataimat és megkerestem a fegyvertartó övemet, amibe a karókat bele tudom helyezni. Valójában ez a szekrény aljába volt elrejtve egy titkos rekeszben és szerencsémre az utolsó használat óta nem szedtem ki belőle a cuccokat, ezt akkor vettem észre, mikor kiszedtem az onnan, tehát van olyan amiről Ed nem tudott.
Önkénytelenül is elmosolyodtam, hogy sikerült valamivel megfognom a pasast.
Gyorsan magamra csatoltam azt az övet, ami vagy négy halálos fegyver volt, ami vasfüvet tartalmazott, ezek injekciók, de az ilyen nagyobb fajtából, általában ezzel csak kábítunk, de a vasfüves karó halálos ellenük, főleg ha benne hagyjuk azt.
Egy nagy zajra lettem figyelmes lentről, a nappaliból. Arra tudtam következtetni, hogy Ed feléledt. Most kell akcióba lépnem!
Megigazítottam az övemet, pár karót elrejtettem a pulcsim ujjába, végét a kézfejemmel fogtam, hogy bármikor előkaphassam egy gyors szúrásra.
Nyeltem egy nagyot és teljesen felszerelve indultam lefelé. Szívem a fülemben dobogott, ahogy közelítettem az ajtó felé. A faparketta megnyikordult alattam, megálltam egy pillanatra, aztán tovább araszoltam szépen, lassan. Halkan vettem a levegőt, nem akartam, hogy el rablóm meghalljon ahogy közelítek felé. Az ajtóm résnyire volt nyitva, így a kinyitása nem okozott semmilyen zajt.
Kijutottam a szobából. Ahol a lépcső korlátja találkozik a fallal, na oda ahhoz a kis sarokhoz bújtam el és lestem a lenti eseményeket. Ez inkább emlékeztetett arra, mikor kiskoromban innen néztem, ahogy apu pár vadásztaggal folytatott eszmecserét. Akkor volt, hogy elkészítettem az első karómat, amivel még légynek sem lehetett ártani, de annyira büszke voltam magamra, hogy én, egyedül meg tudtam csinálni. Apu. Rögtön eszembe jutott, hogy mennyire hiányzik, gondolom én nem, mivel a vadászat létfontosságú hozzám képest.
Kilestem, semmi.
Óvatos léptekkel indultam le a lépcsőn, ami halk nyikorgással adta tudtomra, hogy már nem mai gyerek.
Éreztem, hogy nem vagyok egyedül, tehát van még valaki rajtam kívül az épületben, ez ilyen megérzés volt. Ezt a következő zaj bizonyította, ami pontosan a konyhából jött, ezek szerint oda átment.
Összeszorítottam szemhéjaim és mentem a konyha felé. Egy pillanatra megálltam az ajtó előtt, elmormoltam magamban egy imát, mintha ez a pokolban segítene, és nagy erővel vágtam be az ajtót és támadásra készen előhúztam a pulcsim ujja alól egy karót.
Csakhogy az illető felvisított.
-Aúuu! Uristen, az orrom! Áááá, de fáj! - ordibálta.
Én ott helyben dermedtem le, nem csak a reakciója miatt, amit az ajtóval csináltam, hanem amiatt, hogy ő mit keres itt.
-Nina? - ocsúdtam fel.
-Nem baszki, a szomszéd néni! Áaa, miért kellett leütni az orrom?? - kiabálta le a fejem.
 Megráztam magam és pislogva néztem Ninára, hogy hogy került oda.
-Te, mit keresel itt? - kíváncsiskodtam.
-Hát..talán Greggel jöttem be?? - értetlenkedett a kérdésem miatt.
-Figyelj, tudod te hol vagy egyáltalán??
-Öhm..nálad?
Láttam rajta, hogy nem igazán érti, ha elmagyaráznám, akkor sem lenne jobba helyzet, így megfogtam az alkarját és az ajtó felé húztam. Nagy levegőt vettem, tudom mit fogok látni, de mégis abban reménykedtem, hogy az igazi házunk körüli kis barátságos környék fog köszönteni. Helyette persze a földből előbukkanó lávával és egyéb eddigi jelenséggel találtuk szemben magunkat.
-Baszkiiiii, hol vagyunk? - ugrott vissza a házba.
Tudtam, hogy így már más neki az egész és többre jutottam vele, mintha elmagyarázom.
-A pokolba - mondtam.
A karót visszacsúsztattam a pulcsim ujja alá és unottan nekidőltem a falnak.
Ijedt tekintetét fürkésztem, amiből csak a szimpla zavarodottságot csöppnyi aggódással tudtam kivenni, semmi egyebet. Úgy bírnám, ha gondolatolvasó lennék, akkor legalább megtudnék valamit, ahelyett, hogy még rá is kéne kérdeznem.
Nina szaporán vette a levegőt és ide-oda tekintgetett, nem tudott mit cselekedni eme csodás helyzetben, na ezzel felzaklattam a lelkivilágát. Idegesen túrt bele hosszú szőke tincseibe és tőlem várt választ.
-Szóval, mindent elmagyarázok, ha elmondod hogyan kerültél ide! - kérleltem kedvesen.
Próbáltam finoman megkérni rá, hogy ne zaklassam fel ennél jobban, úgy hogy még nekem itt elájuljon. Az sem volna a legjobb ha megtudná, hogy egy eszméletlen vámpír fekszik a pincében, aki bármelyik pillanatban feléledhet, vagy lehet hogy ez már meg is történt. Óvatosnak és gyorsnak kell lennünk.
Odamentem hozzá és átöleltem, egy gyengéd érintésre ilyenkor szüksége van az embernek, erre rájöttem a sok egyedül töltött idő után...

 -Épp kérdeztem Gregtől, hogy merre van a WC, ő elmagyarázta, aztán én meg elmentem végezni a dolgom és aztán kijöttem onnan, visszamentem a nappaliba, de nem találtam ott Greget, így bementem a konyhába, ott sem volt, aztán jöttél te és innen már tudhatod! - mesélte.
A WC?? Igen, tudtam, hogy az egy varázslatos hely, de ennyire azért nem gondoltam volna! Önkénytelenül is elmosolyodtam a hülye gondolataimon, mire Nina homlokán kis ráncocskák jelentek meg.
-Lehet, hogy egy zseni vagy, előtte mutasd meg hogy és miként csináltad a dolgod ott! - húztam el arrafelé.
-Te megőrültél? - háborodott fel - Hülye perverz!
Ütlegelte a kezemet, hogy ne ráncigáljam.
-Hé, hé! Nem úgy értettem! - nevettem fel - Csak játszd el mit csináltál amikor egyszer csak itt lettél!
Láttam a felismerés szikráját a szemében, hogy rájött mire gondolok.
Már majdnem a földön fetrengtem a röhögéstől az előző vicces kis félreértésünk miatt.
-Jól van, felfogtam. Ne nevess már! - persze ő is elmosolyodott ezen.
Bementünk oda.
-Tehát ide leültél, aztán felálltál lehúztad és mentél kezet mosni? - tettem a csípőmre a kezem.
Bólogatott.
Nem értettem, azt bárki meg tudja csinálni. De ha újra megtenné akkor talán sikerülne visszajutni.
-Csináld! - mutattam a klozettre.
-Nincs varázspisim! - mondta teljes komolysággal, aztán szakadt a röhögéstől hogy mennyire vicceset talált ki.
Bevallom nem volt semmi a csaj.
-Jesszus, végem van tőled - fogtam a fejem.
-Jól van, de tudod nagyon félreérthetően beszélsz mindig! - mutatott rá a dologra Nina.
Legyintettem.
-Elfordulok, te addig, ahogy szoktad! - fordultam meg karba font kézzel.
Ő duruzsolt az orra alatt egy rendbent, majd amire kértem megtette.
Annyira nem volt kicsi hely, főleg mert a fürdőszoba egybe volt a wc-vel és legalább volt egy kis távolság. Talán ez a lenti helység megoldás a problémára és haza juthatok.
Vajon Harry keres engem? Vagy Zayn? Niall rendben van? Tényleg, Niall beteg. Nem is találkozhattam vele, mi történhetett? Nagyon rosszul van? Fájt a tudat, hogy nem tudok semmit erről, pedig annyira szerettem volna segíteni. De nem Lisa, még tudsz segíteni!
-Kész vagy már? - sürgettem egy kicsit.
-Igen! - aztán hallottam, hogy húzza le a wc-t.
És csak utána állt fel. Ezt furcsálltam, de a sok félreérthető dolog után én már rá nem kérdeztem. Ennyi bőven elég volt.
Ha hiszitek, ha nem, de mikor kinyitottam az ajtót, rohantam a bejárati ajtóhoz, amit szó szerint majd feltéptem, de mindez megérte. Kiszaladtam és a zuhogó esőbe találtam magamat.
Sikongatva az örömtől rohantam az esőbe, mint egy őrült és közben ugrándoztam. Közben az eső szép lassan átáztatta a ruhámat, a hajamat. De boldog voltam, hogy megszabadultam mindettől, végre nem a kinti vörös, izzó kövekkel kellett szembesülnöm, meg egy ördögi vámpírral, vagy vámpíri ördöggel(?) és nem tartanak fogságban.
-Te megőrültél! Gyere be Lisa, teljesen el fogsz ázni! - kiáltotta bentről Nina.
Jó hogy mondta, rögtön lerohantam és a nyakába ugrottam, egy hatalmas cuppanóst nyomtam az arcára és ezernyi köszönömöt mondtam neki.
-Hát veled meg mi a csoda történt? - kérdezte meglepetten Greg - Ennyi mozgást, így egyszerre tőled még nem tapasztaltam!
Gúnyolódott rajtam, hogy lusta vagyok, erre kidugtam rá a nyelvem válaszként.
-A seggembe! - viccelődött az érdekes válaszomon.
Egy csomó érzelem ment végig rajtam, mikor kicsit féltem, mikor elszánt voltam, de most örültem, felszabadult voltam, aggódtam. Ez egyszerre soknak bizonyult.
-Hogy hogy ijen későn értél vissza? - nézett rám szemrehányóan a srác.
Mindent szépen elmeséltünk neki Ninával, hogy hogyan gabalyodtam én bele ebbe az egész sötét dologba és hogy milyen módon sikerült megoldanunk ezt. Ha nem jön Nina, akkor nem tudom mit kezdtem volna ott egyedül, de egyszer csak rá jöttem volna, ha a szükséglet közbe szól. De azt is megtudtam, hogy Gregék itt aludtak, amire dühös pillantásokat küldtem a srác felé, hogy mégis hogy képzeli ezt tenni a megkérdezésem nélkül, de valójában nem tudtam rá haragudni.