2. ~ 4.

 Hello béjbi ;$ Újabb rész, Lisa kezd emlékezni, kisebb-nagyobb sikerrel:)) Olvassátok nagy szeretettel, igyekeztem beletenni minden gondolatomat ezzel kapcsolatban és hogy ne legyen ilyen unalmas elbeszélő dolog az egészből, a végén egy kis aranyos részt is csúsztattam bele, ami már-már unalmasnak mutatkozhat, de higgyétek el, hogy tudok meglepetéseket okozni ;D #imádomhogyolvassátokablogom^^

Kíváncsian tekintettem Harryre, hogy mondja már, de nem nagyon akarta kibökni, legalábbis megakadt a szó a torkán. 

-Mondjad már! - böktem oldalba idegesen.

Mindenki már várta, hogy vajon Harry hogy élhette meg a dolgokat, hiszen nem tudhatja senki, benne mi is zajlott le, de ahogy észrevettem nem valami beszédes e téma felől. És már tényleg nagyon irritál, hogy nem mondja el.

 Liam kikapcsolta a TV-t és biztatóan barátja vállára helyezte a kezét, aki csak nem szólal meg.

Aztán egyszer csak ajkai szétnyíltak, s szavak szöktek elő belőle. Mindent elmondott, amit eddig megtudott rólam, amit átéltünk, ami történt. Valójában meglepett az egész, hogy én milyen voltam. Valójában nem is tudtam választani a két fiú között, ami eléggé meglepő, mert a mostani énemmel tudom kit választanék. Az sem tiszta, hogy miért emlékszem Zaynre, akivel talán egy-két szót váltottam.

Tehát minden olyan furcsa, nem értek semmit már abszolút.

Megcsókoltam Harryt, aztán meg Louist, akivel jártam is. Az előbbivel mentem a bálra, vagyis az alakváltó aki az én személyemet vette fel.

Egy dolog járt a fejemben, a többi valahogy hidegen hagyott, hogy legalább a csókra emlékezhetnék, hogy milyen lehetett. Bár el tudom képzelni hogyan csókolhat ez a dögös göndör, de akkor is átélni sokkal másabb lehetett. Mondjuk, hogy meg akartam ölni arra emlékszek és ez most sem változott. Nem akartam elmondani neki, hogy ő az egyik célpontom, mivel túl aranyos volt ahhoz, hogy ilyenekről tudjon, így továbbra is magamban tartottam.

-Értem, tehát ez lettem volna én - bólintottam.

Hát most ez van, egy kicseszett határozatlan személyiség voltam, aki döntésképtelen, aki szeret csókolózni. Haha, ez vicces. Önkénytelenül is elmosolyodtam magamon.

-Mi az? - tudakolták a srácok.

-Semmi-semmi, csak elég furcsa voltam. Olyan vicces az előző énem. Mármint most nem ilyennek mondanám magam, lehet visszatér minden a rendes kerékvágásba. Ahogy kivettem Harry szavaiból, nem voltunk mi rosszba és remélem, hogy a kis változásom után is ez így marad - mosolyodtam el.
-Ne hülyéskedj! Még szép, hogy így marad, te kis vadászcsajszi - kócolta össze a hajam Niall.
Szúró pillantásokkal nyugtáztam neki, hogy hagyja békén a hajamat, mire ő egy mosoly kíséretében eredeti testhelyzetébe ült vissza. Olyan aranyos volt, olyan örök gyereknek tűnt, ahogy bohókásan arrébb tűrte szőke tincseit és vidáman mosolygott, mint általában, legalábbis ahogy eddig láttam, sosem volt szomorú arccal, s ez kissé meglepő valójában.

 -Niall, te sosem vagy rossz kedvű, vagy szomorú? - hajoltam közelebb hozzá érdeklődően.
Cuki kéken csillogó kék szemeit rám meresztette és érdekelte, hogy mit értek ez alatt.
-Mármint?
-Mindig olyan vidámnak mutatod magad, amennyit eddig láttam belőled. de tényleg így van?
-Hmmm..nem értem mire gondolsz... - rázta a fejét.
Szőke tincsei ide-oda himbálóztak a feje tetején. Úgy megérintettem volna, legalább egy pillanatra.
Haha, vicces, de nagyon kezdett ismerőssé válni. igen, erdő, a friss gyanta illata, a levelek lágy érintése, a szúró tűlevelek belevájódtak a lábamba.
Már emlékeztem rá.
-Edő.. - döntöttem hátra a fejem.
Elképzeltem a jelenetet. A harcias Lisa megküzd a gonosz szörnyeteggel, utána fáradtan esik a földre és egy kis energiára vágyik, hogy föl tudjon kelni a kényelmetlen talajról. Ekkor jelenik meg az a barátságos arc, amiben az aggódás jelen van, s megkérdezi, hogy vadász vagyok e, én igennel felelek, mire ő viccelődve mondja, hogy ez szar ügy, mert egy suliba fogunk járni. Aztán felvesz, mert magamtól nem tudok felállni, igen így volt! Én ellenkeztem, de aztán elájultam és utána elvitt magukhoz és.....ennyi volna..
-Milyen erdő? - értetlenkedett az öt srác.
-Ahol találkoztam Niallel, az iskola mellett ugyebár - mosolyogtam az illetőre.
-Már Niallre is emlékszel? - lepődött meg Liam.
Bólintottam.
Büszke voltam magamra, hogy sikerült eddig a tényállásig eljutnom és még egy személyre emlékeznem, legalább ennyit már tudok tisztán, homályosság nélkül. Már csak a többit kell visszaszereznem.
A nap további része felhőtlenül telt, mivel újra emlékeztem egy pici részletre a sok közül és ez mindenki szerint haladás, s majd a többi részlet is ki fog rajzolódni, csak várnom kell vele, ne erőltessem. Ez állítólag árthat..Hát..nem tudom.
Zayn továbbra is nagyon szimpatikus volt nekem, jól észrevehetően én is neki.
Éppen unatkoztunk, a nappali szőnyegén ücsörögtünk és egymás ölébe hajtottuk a fejünket.
-Üvegezzünk!! - ugrott fel Louis.
Mi csak morogtunk, hogy fejezze be, mert semmi kedvünk sincs hozzá.
-Ne már srácok! Ez minden hülye amerikai filmbe benne van és ez olyan alap. Na meg nem is csináltuk még! - nyavajgott.

 -Még szép, hogy nem csináltuk még! - jegyezte meg Harry perverzen.
-Naaaaa, lécciii! Ilyet mindenki szokott játszani!!
Nagyot sóhajtottam.
-Jól van, én benne vagyok - nyögtem ki végül.
Louis hatalmasat ugrabugrált örömébe, hozzá még tapsikolt is.
-Legyen - adta meg magát Zayn.
Engedtem felé egy mosolyt, gondolom nem magától egyezett bele a játékba.
Aztán lassan mindenki engedett Loisnak, így egy körbe ültünk, én meg hoztam egy üres sörösüveget. Letettem a körünk közepére és én is elhelyezkedtem közöttük.
-Kezdhetek én? - vigyorgott Louis.
Biccentettünk, mire ő az üveg fölé helyezte a kezét és megpörgette. Nos...nem kell mondanom, az az üveg nem maradt a körön belül, hanem a fal egyik sarkába landolt és nagy csörömpöléssel törd darabokra.
-Oooops! - kapott a szájához Lou.
Mérges pillantásokat küldtem felé, hogy hogy tud ennyire béna lenni, és ennyire nem tisztába lenni az erejével.
-Hozok másikat! - álltam fel.
Az előbbihez hasonlóan cselekedtem és újabb üveggel tértem vissza. Louis megint pörgetett, most sikeresen forgott a talajon a kiszemeltjét megmutatva.
És az a kiszemelt nem más, mint Liam volt.
-Tehát Liam, felelsz, vagy mersz? - tette fel a srác a szokásos kérdést.
-Felelek! - tartózkodott kicsit Liam.
Louis arcán egy csibész mosoly jelent meg. Tudtam, hogy ebből már jó nem fog kisülni.