2. ~ 13.

 Halihó! Tudom, hogy kevéske lett ez a rész, de mivel a kövi hosszabb lesz és sikerül majd megmenteni Lisát, meg Niallt is, így arra tartogattam mindent :)) Viszont ebben a részben kiderül ki rabolta el a lányt. Vajon az öt srác megtalálja a gyógymódot, meg Lisát? Jó olvasást!ˇˇ

*Lisa szemszöge*

Fogalmam sem volt hol vagyok, vagy egyáltalán hogy kerültem ide. 

Igyekeztem nem pánikolni és igazi harcosként átvészelni mindent, s feldolgozni az egészet. 

Behunytam a szemem és az eddig alattam elhelyezkedő lábaimat kinyújtottam.

Mire szemhéjaim megemelkedtek, olyat láttam, amire életemben nem gondoltam volna. Akit megöltem még régebben vámpírt, az teljes életnagyságban állt előttem, olyannak hatott, mint egy ördög. De hogy kerülhet ide?

-Hello Lisa! - húzódott ravasz vigyor az arcára.

-E-eee-ed?? 

Kikerekedett szemekkel mustráltam őt.

Mit keres itt? Hisz én megöltem, emlékszem, a kezemben volt a tör és azt a szívébe mélyesztettem, utána meg levágtam a fejét. Azt meg csak hülye filmekben látni, hogy akkor hirtelen újjá éled, visszanőnek egyes részei és akkor simán talpra ugrik.

-Hiányoztam? - nevetett fel ördögien - Vagy talán lefoglalt az, hogy más vámpírokat ölj?

Egy mozdulattal felkapott és a szembelévő falnak taszított. Felvisítottam a hátamat ért ütéstől és a padlóra rogytam. A szívem kalapált, nagyobb levegőket vettem és azon gondolkodtam hogyan tudnék visszavágni.

Eszembe jutott, hogy a fehérneműmbe tartok mindig egy ollót, most is reflexből előkaptam azt, csakhogy nem volt ott.
-Mi van, talán ezt keresed? - lóbálta meg a kezében lévő ollót.
Ezek szerint minden éleset elvett tőlem, amivel ártani tudnék neki, vagy megbénítani egy kicsit. Most megfogott, magamra vagyok utalva.
-Mit akarsz tőlem? - tettem fel az ismerősnek hangzó kérdést.
-Mindenki ezt kérdezgeti, ki vagy te, mit akarsz, hogy kerültem ide... De tudod mit, most kivételesen válaszolok. Miután megöltél és persze lefejeztél még pluszba... - jegyezte meg gúnyosan - ...akkor valahogy a lelkem az ördög kezébe került, érted? Nem hogy már így is förtelmes terentmény voltam, még rátettél egy lapáttal. Aztán magamhoz tértem, a saját testemben voltam és minden erőmmel azon voltam, hogy elkapjalak és megfizess mindenért. Én nem akartalak bántani akkor, sőt, eléggé megtetszettél...
Erre forgattam a szemem. Na persze, gondolom mennyire vonzó lehettem, mint minden lány, akin feszülős bőrruha van.
-De amit tettél velem, abban a pillanatban megváltozott minden, utáltalak, meg akartalak ölni és szólok előre, hogy ez most sem változott.. Nos, ahogy az előbb láthattad, ahova hoztalak az nem más, mint a pokol, az én otthonom. Azért hoztalak ide, hogy a jegyesem légy és együtt éjünk itt!! - mondta el cakumpakk a tényállást.
Ohh, remek, mit ne mondjak.
-Tehát ördög vagy? - kezdtem feldolgozni a hallottakat.
-Nem egészen..ez bonyolult.. - rendeződtek ráncok a homlokán, s megvillantotta hegyes fogait.
-És most te is olyan leszel, mint én.. - suttogta elhalt hangon és felém közelített.
Azt várhatja bárki is, hogy én vámpír legyek. Az lesz az utolsó dolog életembe.
-Felejtsd el! - ugrottam talpra.
Rohantam amerre csak láttam, nagyon nem tudtam menekülni, mivel egy házba voltam bezárva, kint meg szénné éghetek, vagy egy démoni lény megölhet, ezek után már semmin sem tudnék csodálkozni.
Eszeveszett tempóba futottam a pincébe. Abba reménykedtem, hogy a kínzóeszközöket még nem rakta el, de nagy csalódásomra szolgált, hogy de. Fejemet jobbra, s balra kaptam, hogy hová menekülhetnék, de zsákutcába botlottam. Gyorsan a földhöz vágtam a faasztalt, aminek az aljából tört egy kicsi, s azt karóként használtam. Ed is vészesen közeledett felém, egy pillanat után a hátam mögött találtam.
A vér is megfagyott bennem, de nem adtam fel. Azzal a fadarabban a kezemben megfordultam és egy mozdulattal belé döftem, ő a földre rogyott egy kiáltás kíséretében.
-Csak, hogy tudd, nincs menekvés..! - csuklott össze végül teljesen a földön.
Felrohantam a konyhába, ha esetleg megint újra éledne, akkor darabokra tudjam vagdosni, így kicsiny esélyt sem adva neki.
Kapkodtam, minden fiókot kihúztam, sehol semmi. Veszett fejsze nyele a dolog, nem jutok így semmire. Azt kell tennem, mint az ősök..hülye kacatokból kell fegyvert építenem. Meg kell tennem mindent, hogy megmeneküljek.
Az ollóm segítségével azt a fát, amit letördeltem az asztalból és egyéb bútorokból, azt az ollómmal hegyesre vagdostam, még jó, hogy megtaláltam a nappaliba.
Kint még mindig láva szökött a felszínre és párat bugyborékolt. A tűz is nagy lángokba égette a talajt, ami még mindig repedezett volt az őt ért hőtől. Rossz volt kinézni, megemészthetetlen volt számomra a tartózkodási helyem és Ednek nem volt igaza, ha nincs is innen kiút, akkor majd én találok. Lehet, hogy döcögős úton fogok végig menni, még megjárom ezt, de véghez viszem a célom bármi áron!

*Harry szemszöge*

Niall napról napra jobban szenvedett, nem tudtuk mit tegyünk. Végignézni is rossz volt, ahogy szegény ott kapálózott, és nem elég, hogy mikor ébren volt akkor rosszul volt, hanem lázálmai is voltak, így viszont mi is alig tudtunk pihenni. Liam már egyfolytában az ellenszert próbálja kikeverni, hátha valamelyik hat, de ezek mind üres találgatások, s van mikor csak rontja a helyzetet az ital.
 Kedvünket az sem javította, hogy Lisa nincs meg. Niall is nagyon aggódik érte és olyankor jobban rázkódik, mint általában.
Ez így nincs rendben. Magamat okolom a történtek miatt, hogy ha nem hagyom ott szegény lányt magára, akkor talán itt volna és tudna segíteni. Hiszen ő mindig talál megoldást a problémákra.
Ilyenkor van az, hogy már a régen elsütött szöszi viccei is nevetségesnek tűnnek, mikor megtapasztaljuk a rossz időket.
Valami isteni sugallatra vártam. Tudtam, hogy nem éltem eddig se szent életet, de most igazán szükségem lenne egy kis segítségre.
Egyedül ültem a parkban, ki akartam szellőztetni a fejem és most pont jó volt, mert alig egy-két ember tartózkodott arrafelé. Fejemet lehajtottam és egy nagy sóhaj hagyta el a számat.
-Talán valami gond van? - kérdezte valaki angyali hangon.
Nem akartam felnézni.
-Igen, tán valami bajod van ezzel? - szóltam vissza durván.
-Óoó, a nagy Harry Styles, a vámpírnak netán gondjai vannak? És vajon milyen dolog bolygathatta fel vérszívó életét? - beszélt sejtelmesen.
Felemeltem a fejem és megpillantottam régi ismerősömet, Kellyt. Őt egy...hát bárból ismerem, ott táncolt, aztán máshol folytattuk az éjszakát...akkor tudtam meg, hogy fekete angyal, hát nem is volt semmi az este a csaj.
-Jesszus, szia Kelly! - öleltem meg üdvözlésképp.
-No hát Styles, nem gondoltam volna, hogy még összesodor minket az élet. De ahogy látom problémáid vannak.. Mi történt?
-Tudnál nekem segíteni?
Abban a pillanatban egy tökéletes ötletem támadt, ami megmenthet mindannyiónkat,már csak az volt kérdéses, hogy sikerülne e.
-Persze, mi kéne?
-Egy nagy fekete szárny, amivel repülhetek!