2. ~ 7.

 -Hát ti? - vontam kérdőn őket.

Meglepetten néztek hol rám, hol Zaynre.

-Tehát itt voltál... - dörzsölgette az állát Niall.

-És mégis hol kereshettél? A hűtőbe? - nézett rá értetlenül Zayn, majd mikor szóra nyitotta volna a száját a szöszi, ezt mondta: -Inkább ne is válaszolj, nem érdekel! 

Forgattam a szemeimet a hülyeségén.

 -Lényegre térve, mit kerestek itt? - tettem csípőre a kezem.

-Esetleg bemehetnénk? - kérdezte idegesen Hazz.

Arrébb álltunk az útból, ők meg rögtön a nappalit célozták meg és elfoglalták a kanapét, nekünk meg csak a fotel jutott. 

Már nagyon érdekelt, hogy miről lehet szó, mert amúgy nem állítottak volna csak így be....na jó, ezt visszavonom, dehogynem, simán beállítottak volna. Na de ami fontosabb, hogy komolyak voltak....amennyire legalábbis tudtak azok lenni.

-Az a helyzet, hogy ma megjelent egy vadászcsoport és meg akart ölni minket - mondta ki cakumpakk a tényt Harry.

-Házunk már nincs, azt mondanom sem kell..de folyamatosan a nyomunkban vannak. Úgymond szagot fogtak, vagy mi - magyarázta Louis, de még mindig nem értettem.

-Mi van? Jajj, ha nem csináltatok valami őrültséget, akkor ez.... - megálltam egy pillanatra - ...Várjunk csak, mit csináltatok???

Kikerekedett szemekkel néztem rájuk, hogy mondjanak már valami értelmeset. A vadászok nem támadnak feltétlenül ok nélkül, főleg nem csoportosan, az azért érdekes lenne.Ha új vadászok költöztek London területére akkor viszont bármi előfordulhat, de egyenlőre ilyen adattal nem rendelkezik a szövetség. Ha a másik VSZ/Vadász Szövetség/ főtanácsosai nem szólnak, akkor nagy bajba kerülhetnek, és mint tudni illik nem tenné egy főtanácsos sem kockára a rangját, így ez ettől fogva kizárt.

-Tegnap este azért mentetek el este, hogy vadászni menjetek! Meséljetek el mindent részletesen! Egyáltalán mikor történt ez az egész? - ráncoltam össze a homlokom.

 Senki meg sem mukkant, aztán Liam sóhajtott egyet.

-Jól van akkor mondom én! Nos, vadászni voltunk, mint említetten volt. Az erdőbe mentünk nem messze innen és békésen kaptuk el az őzeket, meg egyéb állatokat, Harrynek persze egy hajléktalant kellet kiválasztani, na így még hullát is temethettünk utána. A lényeg, hogy amikor már eltemettük a hullát, akkor jelentek meg a vadászok és mindenféle fegyverrel lövöldöztek minket. Pedig nem is csináltunk semmi olyan vészeset, bár amit Harry tett az sem volt valami isteni, de nem egy egész csoport embert kapott el, ráadásul olyat, akinek volna családja, vagy valakije, aki hiányolná, de neki már nem volt senkije - mondta el.

-Tehát csak úgy rátok támadtak... - gondolkoztam hangosan.

Bólintottak.

-De vajon honnan tudják, hogy ott voltunk? - értetlenkedett Louis.

-Jajj, az az egyik legvámpírjártabb erdő a környéken, de ti persze erről nem is tudhattok.

-Tényleg?

-Igen.. Na de legyetek óvatosabbak, mert ha elkapnak titeket, akkor rám nem számíthattok, egy vadász nem száll szembe a VSZ-el! De valami még nem tiszta!

-Micsoda?

-A ház része a dolognak, arról nem mondtatok semmit!

-Óhh, tényleg. Egészen hazáig követtek minket, bár tudhattuk volna, hogy követnek minket, bezzeg Louisnak volt ez a frappáns ötlete, hogy úgy is föladják odáig a keresést - nézett szemrehányóan Liam Loura.

-Jól van na, de tudod mennyire be van pánikolva egy vámpír, akit vagy 30-an követnek? - lett ideges.

Így már érthető a sztori. Harry és Louis mindent csak elcseszett, bár kezd ez kicsit sem meglepni. Összerakva a történetet, most akkor egy vadászcsoport megtámadta őket mikor épp vadásztak és mivel nem sikerült elkapni őket, így továbbra is hajszolni fogják őket.

-És a megint intelligens illető ki volt, aki hozzám, egy vadász otthonába vezetett titeket? Halljam, melyik az az eszes? - nem mukkant meg egyik se - Ugye tudjátok, hogy apu bármelyik pillanatban hazajöhet és itt találhat benneteket, és ekkor még a kínzókamrát sem említettem....

 -Niall volt!! - mutatott Louis a szöszire.

-Dehogyis, Harry ötlete volt!! - kurjantotta.

-Ne már! Miért mindig én? - vonta fel kérdőn a szemöldökét.

Zayn ott mellettem csendben üldögélt, egész idáig meg sem szólalt.

-Akkor nem megyünk vidámparkba? 

Megráztam a fejem.

-Ti most szépen találtok valami helyet, ahol megszállhattok és ott maradtok, nem jöhettek ki amíg nem szólok! Értve vagyok? - váltottam át szigorúba.

-Igeeeniis! - vágta haptákba magát Lou.

-És te mit fogsz csinálni? - firtatta Harry.

-Én? Ellátogatok a főhadiszállásra és bevetem magam a munkába - feleltem.

Kiszedtem a gumit a hajamból, egy kicsit átfésültem és egy ilyen kis gombócot formáltam a fejem tetejére, így nem zavarnak a fürtjeim. A kalapot a dohányzóasztalra tettem és fölálltam.

-Na, menjetek! - invitáltam őket kijjebb.

Mikor sikerült végre kidobnom őket megindultam a szobám felé és a ruháimat pár fekete cuccra cseréltem át, amiben nem tűnök olyan lányosnak. Majd utam a főhadiszállás felé vezetett.

A kedvenc Hondámmal hasítottam az utat odáig.

Végig kattogott a fejem, hogy akkor most esetleg új vadászok érkezhettek ide, akikről nem tudunk. Ha így van, akkor veszélyesek e, vagy sem az összes vérszívó számára akit kiszemelnek. Ha ok nélkül gyilkolnak, akkor az szabálysértésnek minősül. De az is lehet, hogy nem bejelentett csapatról van szó, vagy csak pár hülye fiatal szórakozok ilyennel, mert egyszer talán látott valamelyikük vámpírt, vagy megölte egy ilyen az egyik kedves ismerősét és most fellázad, mert húúú, minden vámpír csúnya gonosz...komolyan az ilyenektől áll fel a szőr a hátamon. De tényleg, na jó, nem mintha barátkoznánk ezekkel az akármikkel, de ily módon nem szabad ítélkezni felettük, mert ahhoz csakis Istennek van joga, ez szerintem érhető.

Az épületet egy hatalmas ház takarta el, mögötte helyezkedett el csak a barlang, ami szintén eléggé nagy volt, de inkább ezt belülről tudhattuk meg, mert legtöbb része a föld alatt volt fellelhető, néha Greggel viccelődtünk, hogy ez egy nagy kőből készült vakondtúrás, de valóban így tűnt.

Leparkoltam az autóval és elcaplattam a bejáratig, ami természetesen álcázva és mint általában nem találtam azt a követ.

-A franc essen abba a kicseszett álcázásba, meg a kőbe, hogy sosem találom meg! - s egyéb káromkodás követte ezt.

Aztán sikerült és elém tárult a főhadiszállás előrésze, ahol több vas és nehéz fémajtó késleltette az utad befelé, több hatalmas őrökkel egyetemben.

 Előkotorásztam a zsebemből a kis kártyát, meg a kulcsaimat és az őröknek megmutatva a kártyát, a belső részébe juthattam. Azt a dolgot el is felejtettem, hogy egy kis vámpírvér tartózkodik a szervezetembe, még jó, hogy nem botlottam bele orvosi vizsgálatba, mert én az ilyen időpontokat mindig eltalálom.

A középen elhelyezkedő folyosón ballagtam végig, amik mint mindig, szürkén és sivárul mutatkoztak meg előttem, egyszerűen rossz volt elmenni itt, mintha nem is élő embereknek készült volna ez a hely, hanem valami unalmas fószereknek. Tudom, hogy nem épp játszótér hangulatúnak is kellene kinéznie, de nem is így, mint egy börtönnek.

A jobb részlegből áthallatszott az újoncok tanításának a zaja, amint egyre közelebb értem hangosabb lett és mikor beértem megpillantottam Greget amint az egyik csoportot edzette, a szokásos felüléseket végezték éppen, aztán megpillantott engem, rögtön mosolyra húzódott a szája.

-És itt láthatjátok a vadászok egyik legjobbját - intett felém - Aki már nem egy nála jóval erősebb vámpírbandával birkózott meg, vajon mit keres itt a főhadiszálláson? 

-Haha, nagyon vicces vagy ma Greg - mosolyodtam el.

-Jesszus, te vagy Lisa? Az apukád vezeti ezt a főhadiszállást, ugye? - ugrabugrált oda hozzám egy lány és szempilláit megrebegtette.

-Öhm...igen... - rendeződtek ráncok a homlokomon.

-Jujj, annyira imádom amit és ahogy csinálsz! Kérhetek egy autogramot? - vett elő egy papírt és egy tollat a farzsebéből.

Meglepett, de végül aláírtam neki, hogy előbb szabaduljak tőle, mert eredeti célom a Greggel való beszélgetés volt.

-Jujj, nagyon köszönöm! - ment vissza a többiek közé és zsebre vágta apapírt, meg a tollat.

-Greg, beszélhetnénk? - intettem neki.

-Veled bármikor - kacsintott.

Arrébb hívtam, ahol nem hall meg nagy valószínűséggel senki minket. A fiú kíváncsian nézett rám csillogó kékeszöld szemeivel. Haja mint mindig, be volt zselézve és árasztotta magából a parfüm illatát, iagzából szerintem szagát..de ő tudja..

-Mit szeretnél hercegnő? - villantotta meg csábító mosolyát.

-Te tudsz valamit arról, hogy vadászcsapat ment volna innen a közeli erdőbe vérszívók után? 

-Biztos hogy nem! Most legtöbben még Romániába vannak, meg Olaszországba, de amennyien még maradtak itt, azok nem lettek kiosztva sehova sem. De miért kérded? - állt előttem karba font kézzel.

-Az mindegy. Akkor esetleg másik vadászok érkeztek volna London területére? 

-Erről nem tudok, de ha gondolod nézd meg az akták között, vagy az irodában az efféle iratok közt. Ha vannak, akkor ott megtalálod.

Hangjában határozottság hallatszott, kivételesen nem volt idióta és nem dobott be valami hülye poént.

-Köszönöm! - nyomtam egy puszit az arcára és már eredtem is az iroda felé.

-Lisa!! - szólt utánam Greg.

Kíváncsian hátrafordultam.

-Hiányoztál! - mosolygott rám.

-Nekem is! - húzott egy nagy mosoly az arcomra.

Az iroda a középső csarnok után volt, vagyis a hatalmas barlang legvégén, tehát hosszú út vezetett odáig és lépcső. Na jó, lefelé még könnyebb, de felfelé majd milyen lesz.. 

Az az iroda volt apámé, ott szokott gyűlést tartani a szenátus tagjai, és egyéb eléggé unalmas összejövetelek helye volt még, de ott egy nagy széfben volt tárolva minden titkos dolog, ahova csak négy embernek volt kulcsa, nekem, apunak és két szenátusbeli tagnak, az ilyen főfőfőakármiknek.

A hosszú lépcsősorok után már éreztem, hogy újra belejövök az edzésbe, amit elég rég folytattam, a régi szép idők mikor még én is kezdő voltam...

Abbahagytam a gondolkozást, mert megérkeztem az irodába, előkotorásztam a kulcsomat és kinyitottam a terem ajtaját. Bent jobb oldalt felkapcsoltam a villanyt és elém tárult a nagy tanácskozóasztal és a főasztal, ahol az iratok, meg egyéb fontos papírok találhatók. 

Nem gondoltam volna, hogy olyanra bukkanok, ami még nekem is meglepetést tud okozni..