30. /1.rész/

 Sziasztok! :))  Ahogy észrevettétek két részre bontottam az évadzárót, mivel oly hosszúra sikeredett az elképzelésem, hogy nem tudtam megoldani, hogy így jöjjön ki a páros szám, ezért lesz ilyen. Szegény barátnőm tudhatja, mert egész úton a mamáig csak ezt meséltem mi lesz benne xdd Na, nem húzom tovább az agyatokat, Jó olvasást!! :DD

*Harry szemszöge*

Minden remekül ment, elvittem Zoét a bálba, megtaláltuk a közös hangot, olyan természetesen viselkedett előttem, mint ahogy lányok többsége nem tudna. Más volt, ez tény, felkeltette az érdeklődésemet és éreztette velem amiért érdemes élni, nagyon vicces lány, szerintem nem mindenkinek mutatja meg ezt az oldalát. Ráadásul nem műlány volt, mint egyesek, hanem gyönyörű. Hogy én ezt eddig miért nem vettem észre?

Selymes ujjai az enyémbe fonódtak és máris nyugodtabban éreztem magam, higgadtan vonultunk be az átalakított tornaterembe. Mesélte, hogy ő és a barátnői dolgoztak  a helység kidíszítésében, ami szerintem csodálatos lett. Másképpen lépkedtem benne, mint a csupasz bordásfalak közé zárt aránylag üres teremben, ami most tele volt élettel, zenével és vidámsággal.

A zene lágy dallamára kezdtem mozogni, majd tenyeremet Zoé derekára helyeztem és táncolni kezdtem vele.

-Csak hogy tudd, nem tudok táncolni - nevette édesen.

Halványan elmosolyodtam.

-Ne mondj ilyet, eddig nagyon jó vagy! - kacsintottam.

Talán ha kicsit dicsérem, akkor jobban el tud lazulni és nem olyan merev a szorításomban.

Még egyszer végigmértem, a ruhája tökéletesen szimbolízálta, s tökéletesen kiemelte a lány alakját. Ajkamba haraptam a látványtól, igyekeztem tekintetemet másfelé vinni, hogy annyira ne kössem le magam a látványával.

Körülöttünk mindenki ugyanúgy lassúzott a kellemes zenére és a lányok a fiúk vállára fektették a fejüket, kiélvezték a pillanat varázsát.

Engem csak egy valami zavart meg, egy másik lény aurája, valami más, ami számomra ismeretlen. Minden hova tekintettem, sehol sem vettem észre azt az aurát, mindenki emberinek tűnt.

Ekkor pillantottam meg Lisát, ahogy Louissal a terembe lépnek, azonnal elrontotta Zoé iránti varázsomat és akkor már csak rá tudtam gondolni, végig őt kémleltem, minden kecses mozdulatát, annyira szerettem volna, ha az én karjaimban lenne, együtt táncolnánk be a termet.

Jesszus, mire gondolsz Harry? Mikor egy ilyen gyönyörű lánnyal vagy!

Nem ment másra koncentrálnom, csak Ő volt számomra. Én hülye szamár meg még az érzéseimet sem merem beismerni!

Ezek még nem is zavartak annyira, bár eléggé idegessé tettek. Inkább az tette be a biztosítékot, amikor az én kis törékeny Lisám, az a pirulós félénk lány hirtelen Louisra mászott, mármint egy hatalmas csókot adott neki, utána meg illetlen helyeken járt a keze.

 Végem volt, dühbe gurultam. Szemeim vörösen izzottak és csak egy dolog járt a fejembe, hogy én is betegyek egy lapáttal neki. Ha már ő így ennyire szeret engem, akkor megkaphatja a magáét. Volt esélye, hogy ne tegye ezt, de most bekövetkezett.

Sosem voltam ilyen, de most nem tudtam uralkodni magamon.

Zoé eltávolodott tőlem, észre vette, hogy valami nem stimmel és inkább azt mondta elmegy egy puncsért, de én erősen megfogtam a karját és visszarántottam. A bőrénél nyomot hagytam benne.

Elkezdtem húzni kifele, hogy alább hagyjon ez az őrjítő düh. 

Kiértünk a hideg levegőre, szinte arcon csapott minket a benti jó meleg után. A fák lobogtak az esti szélben, suhogó hangokat kiadva, baglyok huhogtak a fákon, az ég sötétségbe burkolózott, csak a hold fénye adott egy kis világosságot.

-Hova viszel Harry? - kérdezte idegesen Zoo.

Nem válaszoltam, gyorsabban vettem a levegőt és csak húztam magam után szegény lányt, aki nem tehet semmiről, de én mégis rajta töltöm ki dühöm. 

-Harry! Kérlek, mond el hova megyünk! - pánikolt be.

Próbált szabadulni szorításomból, de semmi esélye nem volt. 

Az erdő felé tartottam, mikor odaértünk Zoét nekilöktem a fának, testemet erősen az övére nyomtam. Nyakánál elsöpörtem hátra a haját, megtisztítva ezzel az utat nekem. Ajkaimat lassan emeltem az ütőere fölé, majd lecsaptam rá. A lányból egy hatalmas sikoly szaladt ki, mire a kezemmel befogtam a száját. 

Ficánkolni kezdett, menekülni próbált, éreztem, ahogy vacog, ahogy szaporábban ver a szíve, mely verésének ritmusára táncolni tudtam volna. 

Kezeit a mellkasomra helyezte, el akart tolni magától, de én szilárdan álltam előtte, mint egy kőszikla. Nem bírtam visszafogni magam. 

*Louis szemszöge*

A fánál üldögéltem, egy cica dörgölőzött hozzám, amit finom vakargatással háláltam. 

Fel voltam kicsit dúlva, Lisa nagyon....érdekes ma, máskor mindig lassan közeledik és finoman csókol, de most mintha nem is ő lett volna, mint egy vadmacska. Ki kellett mennem, mert nem akartam ilyesmit Lisával, mert attól félek, hogy ártanék neki, még a csókot is soknak tartottam, de ha többről lenne szó, akkor nem tudnám ily módon tartóztatni magam a gyönyörű fehér nyakától.

 Szerintem bolondnak nyilvánítottak volna, de Kevin életére esküszöm, ez a macska megszólalt:

-Louis! - mondta, majd felugrott az ölembe.

Körülnéztem, hátha máshonnan szóltak, de a fülem tökéletes, csak tudom honnan jön a hang.

-Igen te! Fura gyerek! - szólt rám újból.

Ránéztem kikerekedett szemekkel. Na jó, én vámpír vagyok, nem lepődhetnék meg semmin, de ettől mégis a frászt kaptam.

-Te...te...beszélsz.. - mutattam rá.

-Nem basszus, kotkodálok! - gúnyolódott.

Forgattam szemeimet a viccén.

-Ki vagy te? - kérdeztem meg, erőt véve magamon.

-Emillie! De figyelj, azért jöttem, hogy elmondjam, Lisa nem az a Lisa akivel az előbb voltál! 

Kíváncsivá tett.

-Mesélj cicus! -vakartam meg borostás állam.

-Na igen, csak ott repültem hollóként és gondoltam megpihenek.... - kezdett bele.

-Várjunk csak! Te most macska vagy, vagy holló? - értetlenkedtem.

-Alakváltó vagyok! De most engedelmeddel, inkább mesélnék!

Bokszolt bele kicsi tappancsával a hasamba.

-Na szóval, megpihentem egy fán és akkor láttam meg egy árnyat, bent a lakásban ezt Lisa is észrevette, kijött és fejbe vágták. Egy fajtámbeli is jelen volt, aki felvette Lisa alakját, az az akit te elhoztál. Az igazit meg a másik gonosz boszorkány elvitt - meséltem röviden.

-Tehát, egy boszorkánnyal van dolgunk? - kérdeztem.

-Nem boszorkány, te hülye! Boszorkányok nincsenek! 

Összegezve, a barátnőmet elvitte egy gonosz "boszorkány" és egy hasonmása lesmárolt... Tyűha, ez aztán a tökéletes este. Mi jön még? Kiderül, hogy a világ összes répája igazából nem is zöldség, hanem gyümölcs?

-És tudod hova vihették Lisát? - vettem komolyra a figurát.

-Van sejtésem - morzsolgatta mancsait.

-Rendben, akkor azonnal vezess oda! - ugrottam fel a földről Emillievel a kezemben.

-Így kettesben megyünk? - nézett rám azzal az aranyos cica szemeivel.

Várjunk, Harrynek valahol itt kell lennie, ha a többiek még nincsenek is itt, még ezelőtt láttam bent táncolni Zoéval.

Nem messze tőlünk egy hatalmas sikolyra lettem figyelmes, az erdőből jött. Csak az járt a fejemben, hogy Lisa lehet az, így rögtön futásnak eredtem. Emillie egy nyávogás keretében bújt jobban hozzám, nehogy leessen a nagy sietségben.