2. ~ 9.

 Hello:)) Jó olvasást és komizzatok^^

-Az az igazság, hogy nem ittam már napok óta nem ittam emberi vért... - nézett fel rám az ölemből.

-De a hajléktalan.... - jelentek meg ráncok a homlokomon.

Harry megrázta a fejét.

 -Elkaptam, de kicsit ki voltam bukva, így hozzávágtam egy fához. Nem figyeltem, hülye voltam és egy törött helyes kiálló ágba vágtam, ami azonnal végzett vele. Utána Liamék odajöttek és eltemettük, nem engedte, hogy igyak belőle. 

Kicsit megfagytam a kijelentésétől. Ujjaim nem simítottak végig enyhén izzadt homlokán, mintha egy követ vágtak volna belém teljes erővel, sokkot kaptam. Tehát Harry ennyire veszélyes volna? Vajon miért volt ennyire kibukva? Miattam?

Rosszul éreztem magam, hiszen nem tudom mit tettem amivel ezt váltottam ki belőle, én nem akartam semmit sem felbolygatni, még a puszta tudat is fájdalmas volt, főleg, hogy ez egy élő ember életébe fájt, akinek talán mégis voltak szerettei és esetleg akár hajléktalan volt, vagy sem, de mégis volt valaki aki várt rá, de többet sosem láthatja, csak azért mert én egy valamit elkövettem.

-Most félsz tőlem? - csukódtak le szemhéjai.

Megpróbáltam egyenletesen venni a levegőt.

-Igen.

Nem hazudtam, mert értelmetlen lett volna Kicsit megijesztett, de engem nem bántana, legalábbis én ezt gondoltam. 

Lábaimat eddig behajlítva tartottam, de most jól esett egy kicsit kinyújtóztatni, sokkal kényelmesebb lett a tőle a helyzet, Harry is jobba bele tudta fektetni a fejét az ölembe.

-Miért? - maradt rezzenéstelen a hangja.

-Mert egy lobbanékony és kiszámíthatatlan embe.....vámpír vagy. Nem tudni mikor pipulsz be és bántasz másokat - mondtam lágyan.

Elkezdtem simogatni az arcát, olyan hideg volt és mozdulatlan, mint a márvány, de mégis kicsit izzadt, ami nagyon meglepő dolog volt számomra.

 Szempillái lassan emelkedtek felfelé, így gyönyörű zöld szemeibe bele tudtam nézni.

-Ezt a három nap alatt tudtad így kialakítani rólam? - mosolyodott el.

-Valamennyire ismerős vagy, de csak a tulajdonságaid alapján.. 

-Vagyis szuper szexi és csábos pasi tulajdonságomra emlékszel? - vigyorgott perverzen.

-Van olyanod is? 

-Hé, ez fájt!

Sértődöttséget színlelt, de hát na, nagyon rossz volt a színészkedésbe, annak sohase menjen!

-Szerintem mennünk kéne! - mondtam.

Biccentett, majd elindultunk az autóhoz. Épp nyitottam volna ki az ajtót, mikor Harry elém lépett és megakadályozta ezt.

-Én vezetek!  - jelentette be.

Furán néztem rá, hogy miért akarja ezt, de hátráltam pár lépést és engedtem, így én ültem a bal oldalon, az anyósülésbe.

Az út szokványosan telt és unalmasan, elfáradtam a mai napon. A sok információ, na meg azt a lányt sem tudtam hova tenni, egyszerűen csak nem is akartam rá gondolni. Túl sok ez nekem, pár napja még alig tudtam valamit az egész eddigi életemből, amit vámpírok szőttek be, de most már túlcsordult az egész. Szegény fejemben kavalkád volt. Jól ki kell pihennem magam és újból nekilátni ennek. 

Fejemet nekidöntöttem az ablaknak és bámultam kifelé rajta, kint már sötétedett, az ég kezdett átmenni a rózsaszín és a lila árnyalataiba és enyhén borult is volt. Úgy nézett ki, hogy vihar lesz még ma, ami nem is árt a természetnek, mivel mostanában elég meleg volt és egy kis folyadéktól a virágok újból életre kelhettek. Érdekes volt, hogy London és környékén már vagy két napja nem esett, ez szerintem rekord.

Harry hazavitt és ott kiszálltunk, gondolom az volt a terve, hogy itt alszik nálam, de ehhez egy csepp kedvem sem volt.

Kiszálltunk, a fiú nekidőlt az autó oldalának, én is kikószálódtam belőle, majd kíváncsian néztem Harryre, aki egy pillanat alatt mintha megfagyott volna, olyan ismerős volt, mint mikor nekem mondta mit tett azzal a turistával, ugyanaz volt a reakciója.

-Minden rendben? - óvakodtam megkérdezni.

Ekkor kinyílt a házunk ajtaja és apu lépett ki rajta, remek, azonnal fagyott meg a vér az ereimben. Ha megérzi, hogy Harry vámpír, akkor vége és persze én is kapok miatta.

-Szia...apu.. - nyeltem egyet.

-Szia drágám! - közeledett felém.

 Szorosan magához húzott és megölelt, örültem neki, hogy nem vagyunk olyan hidegek egymással, mint azelőtt, ami nagyon bántotta a mostani énem.

-Ő kicsoda? - vágott mogorva tekintetet és Harry felé intett.

-Ő...hát..ő az egyik barátom.. - találtam ki valami hihetőt.

Apu bólintott egyet, de még mindig az a hideg mogorva tekintet volt jelen az arcán. Minden másodpercben azt gondoltam, hogy felismeri benne a vámpírt.

-Öhm..jól szórakoztatok? Tudod kedves... - nézett a fiúra kérdőn apu.

-Harry - mosolyodott el a srác.

-Nos, kedves Harry, a lányom még sosem hozott fiút ide, mármint Lisa még a környékre sem hozott egy fiú barátot sem, most is ha nem jövök ki, akkor nem látok egyet sem és...ha gondolod bejöhetnél. Én úgyis mindjárt megyek, mert....mert dolgom van.

Komolyan azt hittem mindjárt lelövöm magam, hogy hogy lehet ennyire megengedő, én ha a lányomat látnám egy idegen fiúval nem hogy behívnám, de azonnal küldeném el, hogy többé nem is lássam, de ez én volnék, még jó, hogy nincs lányom, nem nagyon örülne nekem...

Intettem a fejemmel Harrynek, hogy inkább ne tegye, de nem igazán hatottam meg ezzel.

-Persze, nagyon szívesen - villantotta meg elegáns mosolyát.

Nem tudtam nem arra gondolni, hogy már felismerte és esetleg a házban, szemtanúk nélkül szeretne vele végezni. A szívem emiatt hevesen dobogott és az ujjaimat is idegességembe ropogtattam.

Harry csak mosolygott, mikor befelé mentünk, egyszer egy puszit lehelt az arcomra, hogy ne aggódjak semmi miatt.

-Mi Harryvel felmegyünk a szobámba - mondtam.

-Persze, menjetek csak. Ha elmennék, akkor Lisa, szolgáld ám ki a vendégünket! - intett apám rendre.

-Igenis! 

Majd megfogtam Harry karját és teljes erőből vonszoltam magam után felfelé. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, nos, igazán féltettem, nem akartam, hogy vér folyjon ma. Különbenis, még csak este fél hét van, ilyenkor még nem öldöklünk.

Bevágódtam az ajtómon és rávetettem magam az ágyamra.

-Kövessem a példád? - vigyorgott rám perverzen.

Forgattam a szemeimet, hogy mennyire perverz tud lenni, igen tudom, ő ilyen, na de akkoris!

-Te ülni fogsz, én feküdhetek - fúrtam a fejem a párnámba.

Zayn illatot árasztott, amitől még jobban hozzá bújtam, hiányoltam az érintését, ahogy a bőre az enyémet horzsolja, a finom érintései mindenhol és lágy suttogása, egyszerűen megbabonázott még az emlék is, megborzongtam tőle.

-Mire gondolsz? - hemperedett mellém a göndörke.
Felültem mellé  az ágyra és feljebb húztam a lábam, s karjaimat ráhelyeztem, könyököm érintette az övét.

Mély reszelős hangja hallatán újra a valóságban éreztem magam, ami inkább csalódást hozott, hogy vele vagyok, nem pedig mással. Ez olyan ismerős érzés volt, talán szintén vele kapcsolattal, de hogyan függhetett vele össze Louis. Na jó, tudom, Harry mesélte, hogy vele jártam. Talán akkoris másfajta érzelmeket táplálhattam a göndörke iránt, ez olyan érzelmi megcsalásnak számít. Hmm, legalább érzelmileg már emlékszek több dologra is, meg pár emlékkép ami úgy visszatért.

-Szerettelek? - kérdeztem végül.

-Ezt nem értem... 

-Szerettelek amikor Louissal voltam?

Lehunytam a szemem és félig felé fordultam a testemmel.

-Nem tudom, lehetséges.

Ujjaival finoman végig simított az arcomon, amitől pilláim megrebegtek.

-És te szerettél? 

Ugyanolyan kellemes hangon beszéltem hozzá, nem voltam kíváncsi, sem erőszakos.

A mai napon annyi ilyen meghitt pillanatunk volt, hogy túl nyugodt voltam tőle. Ő le tudott csillapítani és kevésbé volt kedvem aput kivágni, hogy álljon le a nyüzsgéssel.

Csak nem akart megmoccanni, azt hittem már, hogy itt sincs, ezért kinyitottam a szemem. Szemei csillogtak a vágytól, tudtam mi lesz a válasza erre, de mégis hallani akartam.