2013. június 24., hétfő

2. ~ 11.

 Igyekeztem izgibb részt írni, remélem sikerült is és több komment érkezik rá :DD De már annak is örülök, hogy olvassátok a blogomat :33

Tehetetlenül ücsörögtünk a nappaliban, a kanapén és azon agyaltam, hogy most mi legyen. Meg kéne futamodnunk és hagyni amit tesznek, vagy tenni ellene. Ha az utóbbit válasszuk, akkor nem tudom hogy kéne cselekedni.
-Most mit teszünk? - kérdezte egy sóhajtás kíséretében Greg.
Csak ráztam a fejem, nem tudtam mi tévők legyünk.
-Nem tudom...most viszont lehívom végre Harryt - feleltem, majd felordítottam neki, hogy jöhet.
Ő villám gyorsasággal ért le, amire Greg és Nina meglepődött. Tudtam, hogy most már világos nekik minden, nincs mit titkolni.
Greg talpra ugrott és védekező állásba helyezkedett. Harry karba font kézzel figyelte, s egyik szemöldöke feljebb emelkedett.
 -Haver, nyugi van! - mondta Harry.
Hát persze, ő mindig oldja a feszültséget.
-Greg, semmi baj. Igen, Harry vámpír és ezt nem így akartam megmondani, de ez van! - tettem a vállára a kezem.
-Nincs bajom azzal Lisa, hogy egy vámpírral barátkozol, de féltelek. Főleg, hogy most ilyen helyzetbe vagyunk még inkább - szomorodott el a hangja Gregnek.
Harry láthatóan feldúlt volt, így elhívtam egy kicsit, hogy négyszemközt beszélhessünk.
-Harry, neked mi a bajod? - vontam kérdőn.
-Niall megsérült! - szorult ökölbe a keze.
Finoman megérintettem a kezét és kibontottam ujjait.
-Akkor menjünk! - húztam volna kifelé.
-Nem, Lisa! Én ebbe nem vonlak bele! Mint ahogy Greg is említette, ez veszélyes rád nézve, ha mellénk állsz! - simított végig a karomon.
-Figyelj, jobb ha előre tudod, én addig nem hagylak békén még nem engeded, hogy veled mehessek! - tisztáztam vele.
Harry megadóan sóhajtott, én ugrándozva mentem az ajtóhoz, magamra kaptam a kabátomat, egy esernyőt is vittem ha szükség volna rá.
-Hova mentek? - kérdezte Nina.
 -Niall, az egyik barátunk megsérült, el kell mennünk megnézni hogy van - feleltem.
-Nem jöhetnénk? - csillantak fel szemei a lánynak.
-Dehogy! Ha már magamra hozom a bajt, rátok nem szeretném! - mosolyodtam el.
Majd kimentem a zuhogó esőbe, Harry a nyomomban.
 Kint a hideg levegő csapott meg, az esőcseppektől pöttyök rajzolódtak ki a kabátom anyagán, a csizmám minden lépésemnél kopogott az aszfalton. Nagy léptekkel mentem az autóhoz.
Bevágódtunk a Hondámba, természetesen a göndörke vezetett és indultunk oda, ahol megszálltak ideiglenesen.
Egész úton azon járt az eszem, hogy ha bármi komoly baja esett Niallnek, akkor én azonnal megyek azokhoz a vadászok, de akkor lesz ne nevess.
Rácsörögtem apura, hogy elmesélhessem neki ami történt, persze csak azt a részét, amit a vadászok műveltek, de nem vette fel, mire még inkább ideges lettem.
Az út közben csönd honolt az autóban, én is próbáltam lenyugtatni magam, de Harry őrült vezetési stílusa miatt ez kissé nehéz volt számomra. Csak úgy suhantunk az úton, ennek eredményeképpen értünk oda olyan gyorsan.
Mivel neki volt egy incipinci előnye, vagyis vámpír volt, ezért ő gyorsabban tudott futni a szobájukhoz, míg én hátul maradtam és kicsit furcsa volt, hogy ő eltűnt, én meg csak egyedül cammogok ott, ráadásul azt az apró tényt kifelejtette, hogy valójában fogalmam sincs, hogy melyik szoba az övék. És persze, hogy ilyenkor kell kiírni a portához, hogy fél óra múlva itt vagyok!
Na mindegy, elindultam az épületbe felfelé a lépcsőn, nem volt valami nagy szám a hely, szűk folyosók, egyetlenegy lámpa, aminek a fénye eléggé kevéske. Frusztrálva éreztem magam, valami olyan furcsa volt itt, de nem tudtam rájönni, hogy mi. talán maradnom kellett volna az autóban és megvárni még Harry rájön, hogy magamra hagyott.
Szívem folyamatosan hevesen dobogott. Minden olyan sivár és elhagyatott volt, mintha egy rossz horror filmbe csöppentem volna bele, hozzá még a lámpa is kezdett villózni. Nagyot nyeltem és tovább mentem, közben Harry nevét kiabáltam, hátha rálelek, de semmi válasz.
Még lépcső..remek, megindultam feljebb. Újabb szűk folyosó, nem épp erős fénnyel. Az ajtóknak faborítása volt és egy kis ezüst színű kilincs virított mindegyiken.
Aztán csak már arra emlékszek, hogy egy kéz a karomhoz ér, erősen megránt, be a szobába
-HARRY!!!! - kiáltottam el magam utoljára
...innentől mindent homály borított.

*Harry szemszöge*

Gyors iramban száguldottam a szobánkig, ahol nagy erővel vágtam be az ajtót, ami nyikorgással jelezte, hogy a következő ilyennél cserélni kell őt.
A srácok körbe állták Niallt, nem nagyon láttam mi a helyzet vele, s ez még inkább megijesztett.
Befurakodtam Liam és Zayn közé, ahol megpillanthattam Niallt.
Izzadságcseppek hullottak le homlokáról és arckifejezéséből lehetett látni mennyire szenvedett. sosem tapasztaltam még, hogy ennyire rossz állapotba volna. Rám hozta a frászt.
-Jesszus, mi történt? - kérdeztem aggódva és a többiekre néztem.
-A vadászok megtaláltak minket, Niallt sikerült elkapniuk, szerencsére utána el tudott menekülni. de egy halálos szert adtak be neki...S tudod ez mit jelent - mondta teljes komolysággal Liam.
-Ne, ne, nem!!! Ez nem történhet meg! Van megoldás, vagy ellenszer, vagy valami! - örjöngtem.
Megfogtam az egyetlen szekrényt a szobában és nagy erővel a földhöz vágtam, ami reccsenve hullott darabokra. Nagyot vágtam a falba, amibe egy lyuk keletkezett. Tomboltam, megevett a düh.
 -Megkeresem aki ezt tette vele és a saját kezemmel végzek vele! - mondtam idegesen
Nem veszíthetem el az egyik legjobb haverom, ő miatta ismertem meg Lisát, ha nem hozta volna oda, akkor nem ismertem volna meg ezt a gyönyörű lányt és nem lettem volna boldog, akár a jelenlététől. Niall volt, aki ezzel a cselekedetével okot tudott annak adni, hogy éljek.
Tényleg....ha már itt tartunk..szépen otthagytam Lisát.
-Srácok, mindjárt jövök! - jelentettem ki.
Lesiettem a motel elé, kint még mindig esett, ez nem is esett, zuhogott inkább teljes erőből. Belestem az autóba, de senki nem volt ott, így azt gondoltam, hogy akkor a portánál lesz. Odamentem, megtaláltam azt az aranyos nénit.
-Jó napot! Nem látott itt egy szép lányt, barna hajjal és gyönyörű csillogó kék szemekkel? - mosolyogtam rá.
-Haha, tán nem a szerelme? - húzódott egy halvány mosoly az arcára.
-Lehet - feleltem.
-Nem, nem láttam erre felé!
-Köszönöm! Akkor viszlát! - köszöntem el.
Volt valami szokatlan a hölgyben, valami kísérteties, talán a mosolya..
Megráztam tincseimet én elindultam a folyosón, hátha ott van valahol és ücsörög, mert nem tudja hova menjen. Hülye Harry, meg kellett volna mondanod neki! - ócsároltam magam.
Aztán mintha valaki a nevemet kiáltotta volna. Teljes erőből futottam a második emeletre, mire odaértem semmit nem találtam ott. Lehet, hogy csak képzelődtem, megőrültem ez alatt a száz valahány év alatt.
Biztonságképp benéztem mindegyik szobába, de Lisa nem volt egyikbe sem, így elindultam visszafelé, utána a földön megpillantottam egy kártyát.
Lisa neve állt rajta..

8 megjegyzés:

  1. úristen nagyon szuper lett!!! :D kíváncsi vagyok hogy mi fog történni, gyorsan kövit!!! :D

    VálaszTörlés
  2. *_* uram isten nagyon jó lett. :$ Siess a kövivel!:)♥

    VálaszTörlés
  3. izgii *o* hamar kövi részt :)

    VálaszTörlés
  4. Imádom :D <3 Aww...nagyon jó lett :D Imádom a blogod!!! itt vár rád egy kis meglepi :D ;) ---> http://you-leave-me-alone.blogspot.hu/2013/06/dij-ez-aaaaaaa-mar-igy-az-elejen-kaptam.html?m=1

    VálaszTörlés
  5. Hogy gondoltad,hogy most abba hagyod??!! xd Pont a legizgibb résznél,nem hiszem el xdd :D Nagyon tetszik,és egyszerűen imádom!! *-* siess a kövivel nagyon,nagyon,nagyon várom!! :)♥♥

    VálaszTörlés
  6. Niall neeee miért???? Amúgy nagyon jó imádom <3 Siess kövivel....xx

    VálaszTörlés
  7. hamar a kövit és kérlek n haljon meg senki.siess!!! :DDD *_*

    VálaszTörlés
  8. Niall meg ne halljon, mert bedilizek!! xdd de komolyan...és Lisával mi lesz.? jujj nagyon izgi *.* <3

    VálaszTörlés