2013. május 30., csütörtök

25.

Yepp, kicsit késtem, de ma szülinapozni voltam egyik ismerősömnél, na meg ajándékot is kellett neki venni :)) Remélem elég hosszú lett a rész, igyekeztem legjobb formámat hozni! Kommenteket pls!!! :DDD

☺☼
 Próbáltam átpréselni magam a tömegen, az alakok piaszagtól bűzölögtek, de gondolom ez nekik fel sem tűnhetett.
A vörös fürtökkel rendelkező vérszívó jóval előttem járt, az egész olyan álombélinek tűnt, az épület tere mintha nem akart volna elfogyni, vagy csak egy helyben meneteltem volna. A szemeim magától akartak lecsukódni, ritka fajta drog illatát éreztem, ami szinte elkábított, szédültem. Szerencsére a tömeg megtartott, bár pár szitkozódás elhangzott, hogy ne dülöngéljek itt.
Sikeresen kijutottam az épületből, kezdtem úgymond felébredni, a bódító hatás alább maradt. Viszont újra az ismerős sikátorba találtam magam. Hirtelen éles fájdalom hasított a fejembe és leguggoltam, nem bírtam talpon maradni. Szinte elviselhetetlen volt, úgy éreztem ketté reped a fejem. Visítottam, nyöszörögtem, nem tudom mi történt velem...
Szemeimet összeszorítottam, még a vámpírról is elfelejtkeztem, de a halk kuncogása visszaemlékeztetett rá. A fájdalom egy másodperc alatt megszűnt, én meg a földre rogytam, szaporán vettem a levegőt. Kezeimmel megtámasztottam magam, így feljebb emeltem felsőtestem. A föld nedves volt és hideg, a kavicsok a tenyerembe mélyedtek. kezdett kitisztulni a kép. Megláttam a vörös hajú vérszívót, elégedett mosollyal az arcán, legszívesebben lehúztam volna neki egyet, de ezt az elégtételt nem teszem meg neki, rosszabbat fog kapni, na meg még erőt is kéne gyűjtenem, hogy egyáltalán meg tudjak moccanni.
-Azt hittem, nehezebb préda leszel.. - fonta keresztbe karjait a mellkasa előtt.
Fejemet feljebb emeltem és ránéztem, nagyot nyeltem.
Nem szóltam semmit, minek kötekedjek, nem akarom még egyszer megszegni, hogy nem beszélek vámpírokkal, főleg azokkal, akiket leakarok gyilkolni.
Igazából helyes volt a fiú, ez hülye kijelentés, a vámpírok általában helyesek és túl tökéletesek ahhoz, hogy emberek legyenek, de benne volt valami, ami mégis oly emberivé tette.
Talán még nem változott át teljesen...Igen!! Ez lehet az ok, az ereje még túl frissnek tűnik, csak gyakorol vele, hisz ez az évek múltán megkopik. szóval most már tudom, hogy egy fiatal vámpírral állok szemben. Jeee, úgy imádom a feljegyzéseket az illetőkről, mert az ilyen fontos információkat nem árulják el soha...
Tehát, még nincs tisztában az erejével és annak használatával, egy igazi zöldfülű.
-Vadász vagy, mi? - tette fel a kérdést.
-Nem, kígyó bűvölő vagyok! - forgattam  szemeimet.
Felnevetett.
-Meg foglak enniii!!! - vicsorgott.
Ásítottam egyet.
-Figyelj haver, ugye tudod, hogy fogak is kellenének! - mutattam az enyéimen, hogy nézze meg a sajátjáét.
Se gáz, meg kell tanulni, hogy jöjjenek elő... Tehát, ezek szerint a teljes átalakulást még nem fejezte be, nem ivott még vámpírvért. Ahhoz, hogy teljesen át tudjon alakulni az illető, nem elég az, hogy megharapja egy vámpír, de a véréből is juttatnia kell az ifjonc szervezetébe. Sokan tengődnek így, hogy nem kaptak a fajtájuk véréből, de ha kibírják az embervér csábítását, akkor simán élnek tovább, persze ez szinte lehetetlennek hangzik. Ő viszont, ha magára haragította a vadászokat, akkor jó pár embert meggyilkolhatott, ami miatt ide került.
Felkeltem, megigazítottam a ruhát magamon és hátra fesültem rakoncátlan tincseimet.
-Mo-most meg fogsz ölni? - nézett rám boci szemekkel.
-Mivel nincs más lehetőségem..... - mosolyodtam el ördögien.
A kezeim a megszokásból már reflex szerűen mozgott, s a karó helyet talált a szívében, legalábbis ahol kellene lennie a szívének. 
Éreztem, hogy a régi Lisa végre visszatért, az életem a régi kerékvágásban mehet tovább.
©©©
 A reggeli nap fénye bejutást nyert a szobámba, s majd kisütötte a szemem. Megfogtam a párnát és a fejemre nyomtam, hogy ne zavarjon az erős fény.
Morogva egyet a másik oldalamra fordultam, legalábbis akartam volna, de ettől a földön landoltam, számolnom kellett volna azzal, hogy az ágy nem akkora mint a szobám.
-Jesszus, Lisa jól vagy? - érkezett a féltő hang egy fiútól.
Ijedten kaptam fel a fejem és megpillantottam Harry aggódó tekintetét.
Tiszta kócos lehettem és még a tegnapi ruhám volt rajtam, nem volt kedvem hajnali kettőkor levetni, csak fáradtan zuhantam az ágyba.
Morogtam egyet és visszabuktam a padlóra a takaró közé. Fészkelődtem benne.
-Lisaaaaa, már fél 11 - rázogatta meg a vállam a göndörke.
Leráztam magamról kezeit és újabb morgás hagyta el a számat.
-LISA!! Mit keres egy véres tőr és karó az asztalodon??? - ugrott megrettenve hátra tőlem.
-Kettőt találhatsz, te észlény! - mormogtam a takaróba.
-Vámpírt öltél? 
-Nagyon okos! Ezért most érdemelsz egy buksi simogatást.
-Chhh!
Rávettem magam és felkeltem a padlóról, hajamat a gumis karkötőmmel hátra kötöttem és Harryre pillantottam, aki a kezei közt a karót forgatta, arca megkomolyodott.
A szoba szinte kivirult, jót tett neki, hogy tavaly kifestettük és kapott egy meleg színt, így olyan kellemes érzés lebegte be a helységet. Az íróasztalomra volt dobva a fegyvertartó övem is, beleértve a tegnap használatosakkal.
-Apu merre? - érdeklődtem meg.
-Nem rég ment el, egy levelet hagyott a konyhaasztalon - tette le a fadarabot az asztalra és a zsebéből előszedte a papírcetlit, s felém nyújtotta.
 
 "Jó reggelt Lisa,
bár biztos, hogy már nem reggel van, ha ezt olvasod. Láttam sikeresen végződött a vadászat, csak gratulálni tudok, büszke vagyok az én nagylányomra! Este be kéne ugornod a bázisra, egy újabb feladat vár rád, Greg mindenben segít majd. Nekem egy elvetemedett vámpírt kell megkeresnem Romániában, egy kis ideig el fog tartani! addig vigyázz az embereinkre, addig tiéd a helyem!
                                                                 Szeretlek,
                                                                                             Apád..."

Erre számíthattam, ő elmegy és enyém marad a felelősség a csapatok iránt. Ja, Greg meg mindent elmagyaráz, aki még normálisan sem tud ülni a széken, hogy legalább fel ne boruljon vele.
-Újabb célpontok? - kérdezte kicsit feszélyezve.
Persze, érdekes, hogy ő vámpír és megkérdezi, hogy majd meg fogok e ölni egy fajtájabelit..
-Sajnálom Harry, de ez a feladatom, eddig is így éltem.. - mondtam elszontyolodva - Ez olya, mintha megkérnélek téged, hogy változz meg és ne igyál vért.
-Persze, értem, nem zavar - ó, dehogynem zavarta.
-Louissal mi van? - váltottam témát.
Közben visszatettem az ágyneműmet a helyére és kezdtem bevetni az ágyam, helyrehozni a környezetét, nehogy kupi legyen az egész hely.
-Egész este rólad áradozott, mesélte mit csináltatok - felelte egyhangúan.
Biccentettem. Louis nagyon aranyos egy fiú volt, egy elszalaszthatatlan esély.
-Figyelj, Lisa. El kell mondanom valamit! - jelentette ki.
-Persze, mondjad csak! - fordultam felé kíváncsi tekintettel.

8 megjegyzés:

  1. Úristenúristenúristen mondja ki mondja kiiiiii áááááá!!!pls folytaaaaaasd alig varoom a kovit siess vele kerleeeeeeeeek :DD.. Ezzel fogok almodni..

    VálaszTörlés
  2. utállak! ˇ^ˇ :'D
    miért nem írtad még utána azt az egy sort? úgy is tudtuk volna... /vagy nem..:DDDD/
    holnap suli utánra kérem a részt! :D #nemkellámcsaknyúzlak:D

    VálaszTörlés
  3. nagyon nagyon tetsziiiiik !!! :D siess a kövivel, mert kíváncsi vagyok mit fog mondani :D

    VálaszTörlés
  4. Végre bevallja!!!*o*
    Miért most hagyod abba??!! ˇ^ˇ :O
    Nagyon jó lett ez a rész is.;)
    Gyorsan hozz kövit!! :DD :33

    VálaszTörlés
  5. Szia. Tegnap kezdtem el olvasni a blogodat és egyszerűen fantasztikus! Nagyon jó lett ez a rész is:) Siess a kövivel!:)) <3

    VálaszTörlés
  6. Nagyon tetszik..és igen :DD
    hosszú lett, enne nagyon örülök ;))
    így tovább<33

    VálaszTörlés
  7. Gyorsan kövit :DD
    Csak ennyit tudok mondani:TÖKÉLETES! *.*

    VálaszTörlés
  8. Jól írsz ;DD
    Nekem is nagyon tetszik, bár szerintem aki ide betéved, annak minden fejezet tetszik
    Csak így tovább!!!!

    VálaszTörlés