20.

Jó estét, meghoztam egy újabb egész számú részt! nem tudom mi van velem mostanában, de egyre lassabban megy megírni a részeket....fél egykor kezdtem és háromnegyed hatra végeztem, ez nem semmi xddd Ennél jobban nem tudok igyekezni, remélem sikerült elegetekre tennem :DD Kb. 4-5 mondatos kommenteket kérnék. Imádom a kommentjeitek, olyan aranyosak és jól esnek, imádom többször is elolvasni, mert olyan jó hangulatot adnak nekem :DD #imádomazolvasóim^^  

A hátam mögött Harryt pillantottam meg, aki kicsit dühösen nézett rám, hogy miért ütöttem le az előbb.

-Oooops! - mondtam magas hangon.

-"Ooops"?? Most komolyan?? Ezt miért kaptam? - mondta mérgesen.

-Hát talán nem kéne a hátam mögé lopózni és megijeszteni - vágtam hozzá a táskám, ami halk puffanással ért célba.

-Csak meg akartam nézni, hogy jól vagy-e. Mert itt futkároztál az éjszaka közepén, mint akit üldöznek! Szóval nem is tudom ki volt megijedve!? 

Karjaimat keresztbe fontam a mellkasomnál, fejemet lefelé lógattam.
-Jól van, de akkor sem kell rám hozni a frászt! - motyogtam az orrom alatt.
Harry tanácstalanul lépdelt egyik lábáról a másikra. Már vacogtam, hisz a hideg átjárta az egész testem. A kezeimmel dörzsöltem a karomat, hogy egy kis meleghez juthassak.
-Jajj, fázol? Tessék, itt a pulcsim! - szedte le magáról és nyújtotta oda nekem.
Elmormogtam egy köszönömöt és felvettem a meleg anyagot.
 A sötét égre néztem, a csillagok még mindig teljes pompájukban ragyogtak. A Hold kis világosságot adott, amitől láttam Harry vonásait kirajzolódni, gyönyörű volt. Szemei zölden csillogtak és csak engem néztek, mélyen az enyémekbe mélyedtek, s elvesztek benne. Aztán hirtelen elkapta a tekintetét.
-Mi lenne ha elvinnélek haza? - kérdezte kicsit idegesen.
-És akkor mi lesz? - ültem vissza szomorúan a hideg lépcsőre.
-Hát... - Harry erre nem tudott mit mondani.
-Otthon vár az üres lakás és ennyi. Egyedül vacsorázok, aztán filmet nézek és alszok.. - könnyek gyűltek a szememben.
Fölhúztam a térdeimet a mellkasomhoz és a kezeimmel átkaroltam, fejemet a térdeimre hajtottam és összegömbölyödve ültem ott. Harry mellém telepedett és magához vont.
-Mi a baj? - kérdezte azon a mély búgó hangján.
Nagyot nyeltem, felemeltem a fejem, s egy könnycsepp hullott le kerekded arcomról. A fiúra néztem, aki aggódva szemlélte ahogy sírok.
-Csss! Ne sírj! - bújt jobban hozzám.
Ettől csak még jobban kezdtem zokogni. Kösz Harry, sokat segítettél.
-Nyugi Lisa, hazaviszlek és veled maradok! Vigyázni fogok rád! - suttogta a fülemben.
Annyira kiszolgáltatottan éreztem magam. Belülről egy hang azt súgta, hogy mondjak nemet, s talán neki volt igaza, így kell tennem.
-Köszönöm! - nyögtem ki.
Nem akartam ezt mondani! Lisa, mi a franc ütött beléd?!
Harry elmosolyodott és egyik kezét a hátamnak támasztotta, másikat a térdhajlatomhoz és a karjai közé vett. Meglepődtem a tettein, de nem cselekedtem ellene semmit. Kényelmesen elhelyezkedtem, karjaimat a nyaka köré fontam és fejemet a felsőtestének támasztottam. Olyan szilárdnak tűnt, és hidegnek, mintha egy darab hűvös vasdarabnak dőltem volna, de mégis valahogy szeretet és gondoskodás áradt belőle, ami megdobogtatta a szívem. Tudván, hogy az övé már nem ver, mégis úgy éreztem, hogy elindult valami benne felém.
©©©
Reggel arra ébredtem, hogy valaki erősen néz. Lassacskán rávettem magam és kinyitottam szemem, s Harry smaragdzöld íriszével találtam szemben magam. Halványan elmosolyodtam, ezzel huncut vigyort váltva ki a fiúból.
A puha takaró befedte az egész testem, meleget árasztott magából. Nagyot nyújtózkodtam, aztán újra Harryre pillantottam, csak akkor esett le, hogy ő félmeztelenül fekszik mellettem.

 Azonnal kikerekedett a szemem és meg sem tudtam szólalni. Feljebb húztam a takarót, eltakarva ezzel a látványt.
Kezdtem visszaemlékezni, hogy tegnap mi történt, mert azért mégis furcsa, ha az ember egy remélem csak félmeztelen fiú mellett ébred. Addig minden okés, hogy a karjaiba cipelt, de ott minden kimaradt, nem emlékszek semmire.
Harry bekukucskált a kis lyukon, hogy minden rendben van e, én persze összeszorított szemmel bújtam el.
-Khmm, Lisa, minden rendben? - kérdezte nevetve.
-Perszeeeee.. - feleltem kicsit idegesen.
Kibújtam a takaró alól, és éreztem ahogy a fejem elkezd vörösödni, Harryből egy nagy mosolyt váltva ki.
-Nyugi, nem történt semmi este - esett le Harrynek, hogy miért pirultam el.
Nagyot sóhajtottam, máris nyugodtabb lettem a tudattól.
Elfeküdtem az ágyban és a plafont bámultam, aztán lehunytam a szemem. Éreztem, ahogy közvetlenül mellettem besüpped az ágy, és egy alak fölém tornyosul. Kíváncsian kinyitottam az egyik szemem és a fiú arca pár centire volt tőlem.
Újabb sóhaj hagyta el a szám.
-Harry Szamárcsődör Styles, most meg mit csinálsz? - mondtam teljes nyugalomban.
Hirtelen megfagyott, meg se mozdult, csak szóra nyitotta a száját, de semmi sem jött ki belőle.
-Öhm...Én? Semmit! - erőltetett magára mosolyt.
-Hát...jó.... - néztem rá furán.
Utána eltávolodott tőlem szerencsére, kacsintott egyet és felkelt mellőlem. Hallottam meztelen lábának cuppogását a padlón. Szememmel végig követtem, ahogy elmegy az ágy mellet. Beleharaptam az ajkamba, ahogy végignéztem tökéletes felsőtestén és megszemléltem a rajta lévő tetoválásait. Mint valami rossz fiú.