4.

Megvan a negyedik tag is és itt a negyedik rész, pont a szerencseszámom ^^ Köszönöm a sok pozitív komit, nagyon kedvesek vagytok és örülök, hogy olvassátok a blogom :33 Egy fontos bejelenteni valóm van, HA MA ÖSSZEGYŰLIK A 3 KOMMENT, AKKOR HOLNAP NYAKKENDŐBEN MEGYEK SULIBA xdd nem nagy szám tudom, de ma délután fönt hagytam magamon a papa nyakkendőjét és úgy megbámultak az utcán az emberek, mintha űrlény lennék >.<  jó lenne ha összejönne :)

Hangokat hallottam nem messze tőlem.
-Niall! Érted egyáltalán, hogy mit csináltál? - osztotta ki valaki a srácot.
A szemeimet csukva hagytam, hogy minél többet halljak meg. Minden valahogy más volt, nem fájt semmim, sehol sem szúrt, vagy sajgott. Mi történhetett amíg aludtam?
Egy nagy franciaágyon feküdtem, a végtagjaim ide-oda dobálhattam álmomba, hogy kényelmesen el helyezkedhessek. Megpróbáltam ugyanúgy békésen szuszogni és belélegeztem a hely dohos szagát. Valószínűleg egy régi épületben lehetünk, ami vagy lakatlan, vagy senki sem szellőztet.
-Egy vámpírvadászt! Aki ránk vadászik! - kiáltozott valaki Niallel.
Ekkor valaki morgott egyet.
-Helytelenül cselekedtél, Niall! Fel bírod fogni?  - firtatta egy számomra ismerős hang.
Azonnal beugrott, ő az, akit le kell vadásznom, a göndörke. Egy vámpír főhadiszálláson vagyok, vagy mi a csoda?
-Ne szidjatok állandóan, megsérült, mi mást tehettem volna? - állt ki magáért Niall.
"Hajrá Niall, csak így tovább!!" Gondolatban drukkoltam neki.
-Öhm...had gondolkozzak...nos, például otthagyhattad volna! - jött a mogorva válasz.
-Azt az apró részletet se felejtsük el, hogy miért is sérült meg. Talán, mert egy másik vámpírt ölt meg éppen, nézd már, hogy eltaláltam! - mondta a másik gúnyosan.
Jó tíz percig csend honolt, már azt hittem, hogy valami gond van.
-Niall, Harry, Liam és én elmegyünk enni, Louis, te addig vigyázz a lányra! - adta ki az illető az utasítást.
Hangos léptek és cipzár suhogás után távozott a négy srác.
Most belegondolva, kettesbe maradtam egy vámpírral, semmi gond, csak ki kéne nyitnom a szemem, hogy rálássak mindenre.
A szempilláim megremegtek és óvatosan kikukucskáltam, majd teljesen kinyitottam a szemem.
A fiú, aki velem volt elég aranyosnak tűnt. Gesztenyebarna hajszálai pont úgy álltak ahogy kellett , szemei még mindig pirosan izzott, mint a tűz lángja.
A kezeimmel végig simítottam a kék takarómon, gyűrögettem a lepedőt, ezzel mértem, hogy mennyire vagyok képes mozogni. Erre már a srác is felfigyelt, szemei rögtön az enyémbe mélyedtek, szinte fojtogatott.
Körbenéztem, fehér falak, amiről erősen kopott le a festék, nem volt más a szobában, mint ez az ágy, a szék, és egy íróasztal.
Megdörzsöltem a szemem, közben nagyot ásítottam, felültem az ágyban és kinyújtóztattam a felső végtagjaimat. Még az ujjbegyeimben is éreztem újra az energiát.
-Szia! - integetett felém a fiú.
Felé fordítottam a fejem, szemei már kéken csillogtak, mint az ég, inkább kíváncsinak tűnt, mintsem ellenszenvesnek.

-Szia, öhm..hol vagyok? - tettem fel a legalapvetőbb kérdést.
-A házunkban - felelte, s halvány mosoly jelent meg az arcán.
-Kik házában?
-Louis, Zayn, Liam, Harry és az én házamban.
Végig néztem magamon, egy hálóingben voltam. A fiú észrevette mit nézegetek, már felkuncogott, biztos érthette mi járhat a fejembe.
-Nyugi Lisa, az öltöztetést egy hölgyre bíztuk, akitől béreljük a házat - magyarázta.
Nagyon szép, puha anyagú selyemből készülhetett, nem egy hétköznapi darab.
Egy ablak volt a szobában, annál is a függöny el volt húzva, és csukva is volt, hogy véletlenül se szellőzzön ki a szoba és a nap se süssön be. Végül is ez egy vámpírtanya, ahol messze kerülik a napfényt, nem de?
Egy újabbat nyújtózkodtam, megropogtattam az ujjaim, kiélveztem, hogy nem fáj már semmim.
-Miért nem szúr, vagy fáj semmim se, vagy hova tűntek a lila foltok? - tudakoltam.
-Bocs, megakartad tartani őket?  - viccelődött.
Csípőmre tettem a kezem és vártam, hogy mondja már.
-Vámpírvért adtunk neked, úgy faltad, mint egy éhes farkas. Ez meggyógyította a véraláfutásokat és a sebeidet - mesélte.
A gyomrom összerándult annak a hallatára, hogy az ő vérüket ittam. A számhoz kaptam a kezem, mert majdnem látogatást tett kifelé az ezelőtti reggelim.
A gyomrom a fura morgások után korgó hangokat adott ki, jelezve, hogy éhes vagyok.
A vérszívó vette az adást a hangokra és intett, hogy menjek vele, ő már kint volt a szobából, mikor én még a lábamon próbáltam megállni.
A beton padló nagyon hideg volt, mezítláb, enyhén szédülve imbolyogtam ki. A fiú szemre hányóan nézett rám, hogy miért vagyok ilyen lassú, csak kihívóan fölhúztam a szemöldököm, hogy ne szórakozzon itt velem.
Sóhajtott és bevezetett a konyhába, ő rögtön a hűtőbe nyitott be emberi táptálék után kutatva.
-Szereted a sajtot? - dugta ki a fejét a hűtőből.
Helyeseltem, mire előhúzott kb. öt kiló sajtot, pislogva néztem rá mikor elém tette.
-Nincs esetleg hozzá kenyér, vagy ilyesmi? - haraptam bele az ajkamba.
-Ez nem étterem, örülj, hogy van ilyen, ezen kívül van még vér, ver, ja és még vér. Választhatsz!  - ült le velem szembe.
Egy kis étkező asztalnál ültünk, a padló és a fal mind sötétzöld csempével volt borítva, a fal mellett kisebb pult volt fellelhető és egy hűtő, meg egy bazi nagy fagyasztó, az utóbbira nem akartam megtudni, hogy miért volt szükségük.
Az ablakok szintén zárva, nagyon frusztráló volt az egész.
-Hogy hívnak? - törtem meg a pillanatnyi csendet.
Csippentettem a sajtból és bekaptam a falatot.
-Louis - válaszolt.
-Hmm, Louis - ízlelgettem a nevét.