22.

Játékosan belebokszoltam Harry karjába, mire ő sértődött pofát vágott, csak legyintettem. Valójában semmi kedvem sem volt, hogy vadászatra menjek, legalábbis ez azóta van, amióta nem csak ez tölti ki a napjaimat, hanem, hogy az öt sráccal szórakozzak, vagyis hát nem szándékom, hanem ők lógnak rajtam, mégsem taszítom el magamtól a dolgot, inkább örülök neki. Arra gondoltam, hogy ma megvehetnénk a ruhát Sueval és Zooval, ezért rögtön a telefonom után kaptam és pötyögtem is Zoé számát.

Harry figyelmesen végigkísérte, hogy mit csinálok. Barátnőm pár búgás után felvette.

-Szia Lisa! - köszöntött.

-Szia drága, mit terveztél mára? - kezdtem egy rímmel a beszélgetést.

-Nem is tudom kedves pára, feléd mi járja? - folytatta.

-Ruhát kéne venni, s boltba menni.

-Én benne vagyok - felelte.

-Mint a nagyok.... - nevettem.

Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak, de az a lényeg, hogy rímeljen.

-Máris ott vagyok! Hol találkozzanak a "nagyok"?

-Itt nálam a házba, remélhetőleg nem lesztek megázva - értettem ez alatt az időjárást, mert kiszámíthatatlan ilyenkor.

-Remek, akkor ott is remekelek - röhögte a szavakat.

-Tuti lesz a butik - ültem fel törökülésbe az ágyra.

Elköszöntünk egymástól és az éjjeliszekrényemre tettem a telefonom.

-Komolyan Lisa? Rímek? - vonta fel kérdőn a szemöldökét.

Kinyújtottam rá a nyelvem, ő ezt nem értheti.

-Különben is, öregcsont vámpírka, törődj a magad dolgával - vágtam vissza.

Felkeltem az ágyból és kerestem valami olyan ruhát, ami megállja a helyét az utcán is, mert itthoni ruhában csak nem megyek ki.

Dúdoltam az egyik kedvenc zenémet és végigmértem egy számomra tetszetős darabot, amit utána az ágyra hajítottam. Harry megfogta és végighúzta hosszú ujjai közt a selymes anyagot.

-Báli ruhát mentek venni? - helyezte csillogó zöld szemeit rám.

-Igen! - válaszoltam, mikor már félig a szekrényembe voltam.

Volt pár cipőm, köztük egy kedvenc magassarkúmmal, nem szerettem az ilyenfajta lányos holmikat, de valahogy ez kivétel volt számomra.

-Akkor jöhetnél velem a bálba - jelentette ki.

Ránéztem, felvont szemöldökkel, hogy ezt vajon komolyan gondolja.

-Mint ahogy gondolhatnád, Louissal megyek! - haraptam bele ajkamba.

-De miért? Ti jártok, vagy mi van? Ennyire visszataszító lennék? - kérdezett egyszerre hármat.

Forgattam szemeimet, nem tudtam mit válaszoljak, őszintén azt, hogy Louis már lefoglalt magának és hogy perverzmanónak gondolom, vagy füllentsek valamit.

Visszataszítónak nem mondanám, inkább csak simán taszítónak, na jó, vicceltem, inkább csak nem az én típusom, eleve nem szeretem a göndöreket, a perverzeket és a legnagyobb gond, hogy vámpír. Ébresztő, ezt tudhatná. Viszont Louis is vámpír, de ő inkább az a jófej fajta, akivel lehet hülyéskedni és néha, de nagyon-nagyon ritkán kicsit lelkizni is.

-Nyugalom vérszívó! Nem járunk, csak Louis már megkért rá, és ő valahogy szimpibb - szomorítottam el.

Dühösen arrébb fordította a fejét és utána durcásan többet hozzám se szólt.

-Hát jól van, durcizz csak, mint egy kisgyerek... - suttogtam alig hallhatóan.

 Megfogtam a ruhám és a fürdőben pár gyors mozdulattal áthúztam azt. Nem sokkal azután, hogy kiléptem onnan, meghallottam a csengőt. Lenge szoknya részét a ruhámnak meglebegtettem és lesiettem az előszobába, egyszer még a morcogó Harryre pillantottam, aztán vágtáztam is le.

Senki nem volt a lakásban, ahogy észre vettem Harry és rajtam kívül, így kicsit megnyugodtam.

Kinyitottam a gyönyörű cseresznyefából készült bejárati ajtónkat és a mosolygós Zoé fogadott, s mellette, belekarolva Suzie ugrándozott.

-Akkor mehetünk? - villantotta meg legédesebb mosolyát Sue.

Biccentettem, ekkor egy ismert reszelős fiúhang szólalt meg a hátam mögött:

-Én is megyek! - jelentette be.

Hátrafordultam, hát persze, Harry.

-Perverz Szamárcsődör mond mit??? - kerekedett ki a szemem.

Odasétált hozzánk, megütögette az arcom és kiment a házból, s a kapuban álldogált.

-Remek! Még egy résztvevő! - ujjongott szokásosan Suzie.

-Ja, nagyon "remek" - sóhajtottam.

Na ez hiányzott, hogy fél napot Mr. Styles társaságában élvezhessek. 

Alig vettem eddig észre, de amikor Zoé Harryre pillantott, lágyan elmosolyodott utána és egy halvány pír keletkezett az arcán. Itt valami nem stimmel emberek, jól ki kell majd faggatnom Zoot.