7.

Hali :)) Itt az új rész, köszönöm a sok komit, most is úgy szeretnék 4-5 darabot. Örülök, hogy tetszik ahogy írok, mert eleinte sokan cikiztek miatta >.<  A zenét ajánlom hozzá :DD

  Ujjaimat végigfuttattam Harry arcán, s lágyan simogattam azt. Ő a gerincemet érintette, kirázott tőle a hideg.
Olyan törékenynek tűnhettem, mint a kismadár, akit még repülni tanítanak. Nagyon közel volt hozzám, ez megrémített és Harrynek is feltűnt a dolog.
Még az ölében ültem, de már távolabb tőle. Göndör hajszálaival játszottam, miközben Harry a könnycseppeket törölte le az arcomról.
Több percen keresztül néztük egymást, mikor kopogtatásra lettünk figyelmesek. Ijedtemben majdnem leestem, de Harry szorosan tartott.
-Hé! Már vagy egy órája bent vagytok! Hazz, nem kéne kisajátítanod a lányt! - kiáltotta be, a hangja alapján Louisra következtetek.
A fiú felnevetett mellettem, gyönyörű gödröcskéi megmutatkoztak.
-Mindjárt megyünk! - válaszolta.
Kimásztam az öléből, hogy tudjak öltözködni. A ruhákhoz lépdeltem, egy fekete rövidnadrág, számomra elég nagy narancssárga póló és egy zokni hevert ott. Felemeltem a nadrágot, már húztam is volna, de hátra pillantottam, Harry karba font kézzel állt és nézett. Megköszörültem a torkom és az ajtóra mutattam.
-Jól van, jól van. De azért próbálkozni lehet! - adta meg magát és megindult kifelé.
-Perverz! - legyintetem.
-Szólítottál? - nézett vissza Harry, arcán azzal a kaján mosollyal.
-Igen, menjél szépen ki! - intettem újra az ajtó felé.

 Sok rábeszélés múlva, de kiment.

Egy grimaszt eresztettem a falnak, rávettem magam és kibújtam a hálóingből. Belebújtam a nadrágba, a farmer anyaga súrolta a bőröm, fellélegeztem, hogy végre egyedül lehetek. Utána a pólót húztam magamra, a hajamat, ami az anyag alá került azt óvatosan kihúztam onnan, átfésültem párszor és a gumis karkötőmmel lófarokba kötöttem.

 A lélegzetem lelassult egy zene dallama keringett a gondolataim között, s halk dúdolásba kezdtem. Sosem volt jó hangom, ezért inkább csak a szimpla dúdolásnál maradtam. A dal olyan élénken élt bennem, hogy táncra fakadtam.

Régen táncoltam, hisz még általános iskolában rendszeresen jártam balettra, minden lépésre emlékeztem, egyszerre az emlékeim előtörtek, újra táncoltam. Én voltam, csak én.

Végeztem az öltözködéssel és a táncolással. Körbenéztem, kinéztem a kulcslyukon, senki. Ideje volt megszökni..

Két ablak volt a helységben, mindkettő csukva és el volt húzva a függöny. Sietve húztam a vékony szatén anyagot az ablak elől és már nyitottam is, az nyikordult egyet és már elém is tárult a mesés kinti táj. Gyakorlottan ugrottam föl a párkányra és egy mozdulattal utána már ugortam kefelé. Sima földet érés volt, mint a macskák, mindig a talpukra esnek. 

Nem messze tőlem volt egy fa, amilyen gyorsan tudtam odafutottam és elrejtőztem a törzse mögött. Erősen sütött a nap, számítottam rá, hogy egy vámpír sem nézelődik kifelé az erős fény viszonyok miatt. Sietősre vettem a figurát.

Láthatóan kicsit távolabb lehettem Londontól, mert egy kis falunak tűnt a hely, ahol voltam. Kis házak ölelték körbe, egy buszmegálló, ritkás közlekedéssel, viszont gyönyörű környezete volt. A fa lombját a szél fújta, így az lobogott, s suhogó hangok töltötték be a környéket, madarak csicseregtek és nem messze fűnyírók reszelős hangja szólalt fel.

Egy autó közeledett, meg kellett ragadnom az alkalmat, jól meghúztam és úgymond stoppoltam az autósnak, aki legnagyobb szerencsémre megállt. Visszatekintettem a házra, az ablakból Harry nézett rám, szemében szomorúság rejtőzött, s ez engem is elszontyolított. Aztán tekintete kezdett elsötétedni és mély vörössé változott.

Nem tehettem mást, beszálltam az autóba, elmormoltam a vezetőnek egy köszönömöt, megmondtam a címet és elindultunk. Az úton végig csak Harry járt az eszembe, ahogy érintett érdes kezével, ahogy szólt hozzám reszelős hangjával, ahogy nézett az ölelés közben, és ahogy az előbb tekintett rám. A kettő annyira eltért egymástól, az egyik jól esett, a másik fájt.

Idegesen túrtam a hajamba, nem tudtam valójában mit is kéne tennem, összezavart ez a srác. Túl sokat ígért a pillanat, de ez is úgy tűnt el, mint a meleg lehelet a téli hidegben.

Hátradőltem az ülésben, behunytam a szemem és arra gondoltam, hogy mit fogok mondani apunak mikor hazaérek, de erre sem volt túl sok esélyem, mert a férfi mellettem egyfolytában kérdezgetett, mikor a hátam közepére sem hiányzott.

Rendesen felültem és a zoknimat figyeltem, amíg meg nem érkeztünk. Már messziről észrevettem a sor házak közül a miénket, zölden tűnt ki a többi közül. Az ajtóban apám és pár vadász állt feszülten, gondolom rólam beszélhettek. Mikor megállt az autó felé néztek és apu azonnal odarohant mikor kiszálltam belőle és átölelt.

-Hol voltál? Jól vagy? Történt valami veled? - tette fel a szokásos kérdéseket ilyen esetben.

-Persze, jól vagyok apu - bólintottam.

Újra magához vont és erősen ölelt.

-Apu!! Így meg fogsz fojtani! - ütögettem meg a hátát, mire eleresztett.

-Gyere, menjünk be! - húzott befelé.

Bent a szokásos környezet fogadott, az előszobában össze-vissza dobált cipők voltak, a konyhában koszos edények kupaca tornyosult a mosogatóban. A fal szerencsére megúszta, hogy kosz terítse be, de a konyhapult szokásosan lisztes volt, meg pár helyen cukor volt kiborulva. Ilyen, mikor apu egyedül marad otthon és elmegyek akár egy napra.

Leültünk a konyhaasztalhoz, apu szemben ült velem és kérdőn nézett rám.

-Csak utána néztem a vámpírnak és kicsit elhúzódott - legyintettem a dologra.

-Én is így sejtettem, de jó, hogy ilyen keményen dolgozol, mint mindig - dícsért.

-Magasak az elvárások - hecceltem.

Felnevetett, mindig mosolyt tudtam csalni az arcára.

-Ne feledd, pihenned is kell, ne erőltesd meg magad annyira - jelentette ki komolyan.

-Tudod, hogy mindig velem van az erő!

-Jól van, most menj egy kicsit pihenni, majd Greg helyettesít ma a telepen!

Egyetértettem, szükségem volt egy kis nyugalomra, egyedül.

Felvonultam a szobámba, egyből az ágyamra ugrottam. lelkiismeret furdalásom volt, hogy úgy elszöktem onnan. Nyöszörgő hangokat adtam ki, miközben a párnámba gyömöszöltem a fejem, egyszerűen reflexből cselekedtem.

Az ágyam mellett hevert az iskolatáskám, gondolom Zoé hozhatta el, föl kell hívnom, biztos aggódhat. Kezembe fogtam a telefonom és hívtam a barátnőm, párat csengett ki, de szinte azonnal felvette.

-LISA??? - hallottam ijedt hangját, de valaki volt még vele.

-Sziaaa Zoéé, és Suzie?? - köszöntem.

-Huhh, már annyira vártuk, hogy hívjál. A frászt hoztad ránk tegnap reggel. Na meg annyi mindenből kimaradtál, hogy elmentél apuddal kirándulni...

Ja, persze, apunak valami elfogadható kifogással kellett szolgálnia a hirtelen eltűnésemre az iskolából. Most legalább tudom, hogy mit mondott.

-Igen, nagyon jó volt, majd mesélek. De előbb mondjátok mi volt a suliba! - ültem fel törökülésbe az ágyon.

-Képzeld, hogy Josh, tudod az a srác, aki bioszon két padsorral mögöttünk ül, az a helyes pasi megkérdezte, hogy elmegyek-e vele a nyári bálba - mesélte Zoo.

-Áááááááááá! - sikítottunk fel egyszerre mind a hárman.

Végre beszélhettem valakikkel, akik elterelték a figyelmem Harryről és foglalkozhattam mással, a szokásos életemmel, amiben nincsenek vámpírok..