2013. május 20., hétfő

16.

Halihó! :DD Igyekeztem hosszabbat írni, remélem tetszik, beletettem apait anyait xdd 8-9 komment után új rész! :33

Arra ébredtem, hogy egy süly nehezedik rám. Nem tudtam mire gondolni, hogy mi lehet ez. Abba biztos voltam, hogy nem apu jött haza és viccelődött velem a reggeli felébresztésnél, mivel ő hosszabb vadászaton volt. 
Kinyitottam a szemem és nem várt esemény fogadott, mind az öt srác az ágyamon hempergett, meg persze rajtam, innen származott az, hogy tiszta pipa lettem. Mindegyiküket úgy a földre borítottam, hogy nagyot huppanva landoltak a földön, mivel kihúztam alóluk a takarót, amit eleve ők szedtek le rólam. 
-Azonnal tűnjetek el a szobámból! - ordítottam a fejükhöz.
A kedvességnek is van határa! Ha már megvendégeltem őket, még szép, hogy nem másznak be az ágyamba! 
-Tiszteletlen fajankók! - kiáltoztam.
Mindnek meglepetten pattant ki a szemük és megszeppenve figyelték, ahogy én szidom őket. Gondolom semmit em foghattak fel belőle, főleg így most ébredés után.
Kényelmetlenül éreztem magam, hiszen egy szál pólóban és francia bugyiban voltam. Próbáltam takargatni magam a takaróval, de még így is éreztem, hogy paradicsom pirossá változik a fejem.
Igyekeztek felállni a földről, néha meg-megcsúsztak a padlón, de lábra álltak és még mindig homályos tekintettel nézték kirohanásom.
-Kifelé! - utasítottam őket újból.
Végre észlelték, hogy mi a helyzet és szaporán lépdeltek kifelé. 
Dühös, szinte lángokat szóró szemeimmel mutattam a kijárat felé, szerintem ha ölni tudtam volna velük, akkor rég halottak lennének a srácok.
©©©
Sétáltam lefelé a lépcsőn, a konyha felé.
Már felöltözötten, úgymond "frissen" lépdeltem az étkezőbe. Arra számítva, hogy a srácok már tönkre tették a konyhát, léptem be, de senki sehol nem volt. Azt hittem, hogy elmentek végre innen, de csalódottan fogadtam, hogy még mindig itt vannak. Ezt Harry támasztotta alá.
 A fiú egy banánt evett és úgy kanyarodott be a konyhába.
Kérdőn felvontam a szemöldököm. Sosem előnyös dolog, ha valaki előtt banánt eszel, mindig perverzül jön ki a dolog, bár Harryn nem is csodálkozok.
-Mi van? Csak banánt eszek! - vonta meg a vállát.
Legyintettem, nem gondoltam, hogy egy vámpír banánt eszik, de akkor egészségére.
Elkészítettem a kedvenc műzlis reggelim és letelepedtem vele a nappaliba a tévé elé. A kedvenc reggeli műsoraimat néztem a ComediCentralon, közben a fni kajámat fogyasztottam.
Harry a mellettem lévő fotelon foglalt helyet és végig engem nézett keresztbe font kézzel.
-Milyen érzés, hogy nagy a cicid? - kérdezte egyszer csak.
Óvatosan, lassan fordítottam felé a fejem. Eltátottam a szám, hogy hogyan tudott ilyet kérdezni.
-T-t-tessék???!! - kerekedett el a szemem.
-Mindig is érdekelt, hogy a nőknek milyen érzés az - magyarázta.
Párat pislogtam és visszafordultam a tv felé. Oda sem akarok figyelni, nem is ismerem őt, egy idegen, aki hülyeségeket beszél össze-vissza.
-Miért nyögted a nevem este? - tett fel egy újabb kérdést, mivel az előzőre sem válaszoltam.
Dühös pillantásokat vetettem felé, hogy mire akar kilyukadni.
-Harold Edward Styles mond mit? - lejtettem egy Hannah Montana sorozatbeli kézmozdulatot.
-Este arra ébredtem fel, hogy a nevemet nyögdösöd - mondta huncut mosollyal az arcán.
-Hülye! Nem volt semmi ilyen álmom! Ne próbáld elhitetni velem! - komorodtam el.
Visszaemlékeztem, hogy miről álmodtam. Valóban Harry volt benne, csak nem szexuális jellegű volt.
 Sötét és hideg volt. A félelem átható szagával volt tele a levegő. Mindent növények leptek be, a neves és csúszós talaj kicsit sem segített az előre haladásban. Hogy hova mentem? Valójában én sem tudtam. Egy embert követtem, egy férfit, aki azt mondta, hogy megmutatja hol van az anyukám. Én bíztam benne, annyira örültem neki, hogy végre láthatom, hogy ez teljesen elvakította az agyam.
A férfi nagyon gyorsan ment, csak futva és gyorsabb léptekkel tudtam követni. Ziháltam a tempótól és szédülés fogott el, nehezítve a további utat.
Egyszer csak a férfi hátra nézett, meglepődtem, hiszen addig meg sem állt. A Hold megvilágította az arcát, amin ijedtség tükröződött, félelem.
-Futás! - kiáltotta nekem.
Gyors hajszába kezdtünk, én nem bírtam a futást, el-elbotladoztam közben. Esni kezdett az eső, sáros lett a ruhám. Csak a növényekben tudtam megkapaszkodni.
Én is hátra tekintettem, a fickó üldözött minket. A szívem hatalmasakat dobban a félelem érzésétől. Próbáltam, igyekeztem követni a férfit, de a testem nem cselekedett velem együtt. Kapkodtam a levegőt, kiáltoztam volna, hogy segítsen az a férfi, de egy szó nem jött ki a torkomon.
-Lisa, ha így folytatja tovább, akkor önt is elveszítjük! Lisa tartson ki, mindjárt ott vagyunk! - szólt hátra a férfi.
Küszködtem, minden erőmmel arra összpontosítottam, hogy sikerüljön. De a bukás illata már körül lebegett. Érzések cikáztak bennem, hogy meg fogok halni.
Valaki megfogta a lábam! Mintha egy villám hasított volna belém.
A sárban kapálóztam, nyöszörögtem. A férfi nem állt meg, ott hagyott, egyedül..
Felkiáltottam mikor egy éles tárgyat éreztem a húsomba vájva.
Nagyot nyeltem, nem akartam feladni. Egyszerűen nem lehetett is vége.
-HARRY!! SEGÍTS!!!! - kiáltottam teljes torokból.
.....S aztán itt felébredtem, mert ugye pár fiú nem bírt magával.
Újra borzongás futott végig a karomon, őszintén nem akartam visszaemlékezni rá. Egészen eddig eszembe sem jutott volna, ha nem emlegeti Harry a dolgot.

9 megjegyzés:

  1. nagyon jó!! :) várom a kövit.

    VálaszTörlés
  2. Gyors kövit....és jobb így, hogy a fiúk is szerepelnek majdnem minden részben :DDD

    VálaszTörlés
  3. Nagyon tetszik, amit írsz!
    Ügyi vagy!
    Kövit gyorsan :))

    VálaszTörlés
  4. Imádom *-*
    Gyorsan kövit :-D <3

    VálaszTörlés
  5. ez egyszerűen tökéletes*.*
    komolyan már nem tudom mit írjak neked :/ :D
    gyorsan hozd a Kövit!! <3

    VálaszTörlés
  6. Kedvenc blogom<3 Koviiiitttt!!

    VálaszTörlés
  7. Nah tessék gyorsan kövit ^_^

    VálaszTörlés
  8. Nagyon jóó :) Gyorsan kövit!! :D♥

    VálaszTörlés