2013. május 19., vasárnap

15.

 Hello :): Szerelmi bánatom van XDD Este nem tudtam aludni és gondolkoztam, ez amúgy nagyon ártalmas szokott lenni xd Elgondolkodtam azon, hogy az illető miért szeretne pont belém, szóval így elvoltam este :// De hát nem tudom....szomorú vagyok...  Mind1, bloghoz visszatérve, nem akarok ám kurvát csinálni szegény Lisából, ne értsétek ám félre xdd Hahaha >.< 8-9 komi és kövi rész *__*

A mikró pittyegéssel jelezte, hogy kész van a pizzám.
Furcsa érzés volt, mert Louis végig figyelte minden mozdulatomat. A szívem össze-vissza kalapált tőle, így alig tudtam figyleni arra amit éppen csinálok.
Kiszedtem az ételt és a melegítő tálból a tányéromba helyeztem kisebb-nagyobb sikerrel. Viszont sikerült megégetni a kezem.
A forróság érezte fájdalom miatt felszisszentem.
Kezemet gyorsan hideg víz alá tettem, így kicsit enyhült a fájdalom, de továbbra is bizsergett.
Louis teljesen nyugodtan szemlélte, ahogy egyfolytában bénázok.
-Jól vagy? - kérdezte.
-Persze! - feleltem rögtön.
A következő pillanatban meg elvágtam az ujjam, mikor a pizzát szeleteltem. A vörös színű folyadék szép lassan folyt végig a kezemen. Másik kezemmel valami anyag után kutattam amivel be tudom kötözni.
Louisra pillantottam, aki feszülten, kikerekedett szemekkel nézte ahogy a vér csordogál az ujjamból. Mint akit megidéztek, úgy figyelte szenvedésem.
-Segítenél? - szóltam rá.
Nem találtam sehol se valami rongyot, ő meg csak itt néz. Bár nagy segítséget véres ügyekben vámpírtól nem várok, mert azonnal megvacsizna.
A fiú lassan közelített felém, megijesztett.
Ösztönösen nyúltam a fegyvereimhez és összehúztam magam. 
-Mit csinálsz? - kérdeztem ideges hangnemben.
-Ne félj, segítek! - suttogta.
Az engedélyemre várt. Nem volt választásom nagyon, eldobtam a kezemből a karót. Louis elmosolyodott és pár centire volt tőlem.
-A kezed! - kérte.
Fölemeltem, még mindig folyt belőle a vörös lötty és eléggé lüktetett. 
Félelem csillant meg a szememben mikor Louis szemfogai előbukkantak és a seb fölé helyezte ajkait. Finom puhaság érintette a lüktető helyet és egy kis csípést éreztem. Összeszorítottam a szemem és úgy viseltem el, oda se akartam nézni. Egy vámpír, az én véremet issza, felettébb undorító egy vadász számára. Hatalmas bűnt követtem el.
Két tenyere közé helyezte az enyémet és úgy ivott tovább. Nem tartott sokáig, de nekem mégis egy évszázadnyi hosszúnak tűnt.  
A feje lassan felemelkedett és láttam kéken csillogó szemeit, amik az enyémbe mélyedtek. Ajkai véremtől voltak nedvesek, s lágyan lenyalta róluk.
Nagyon közel volt hozzám, éreztem ahogy a mellkasa fel-le süllyed előttem, ahogy a lábai az enyémnek nyomódnak.
Beleharaptam az ajkamba. Kezei felfelé haladtak a hátamon, még megtalálták a copfom és egy kéz mozdulattal rántotta ki a gumit a hajamból, s mint egy zuhatag, úgy borult a vállamra.
Lenyűgözött, megbabonázott minden pillantásával, érintésével. 
Már annyira közel volt hozzám, hogy pillái csiklandozták a homlokom. Fölnéztem rá, mire ő lehajolt és finoman szája az enyémhez ért. Egy hosszú meghitt csóknak ígérkezett, ami heves ölelkezésbe és kapkodó kezekbe ment át.
Szívem egyre vadabbul vert, érzelmek hada kerített hatalmába.
Ujjaimmal beletúrtam Louis dús hajába, s közelebb vontam magamhoz. Csókjai egyre durvábbak lettek és párszor beleharapott ajkaimba, amiből vér serkent ki és ő hálásan szívogatta. 
Felültetett a konyhapultra, lábaimat a csípője köré fontam és egy pillanatra sem váltak el ajkaink. 
Utána Louis a nyakamra tért át, finom puszikkal hintette be és játékosan bele-beleharapott, úgy, hogy ne okozzon fájdalmat. 
 Már a pólót szaggatta volna le rólam, mikor egyszer csak megállt.
Dühösen villogtattam a szemem rá.
Az ajtót bámulta, mint valami kutya, aki a gazdáját várja. 
S a többiek léptek be a konyhába, valami felbolygathatta őket, különben nem jöttek volna ide.
-Vér szagot éreztünk! - jelentették ki, s szaglásztak tovább.
Lemásztam a pultról kipirult arccal és megnéztem a bibis ujjam, amin már nem díszelgett ott a sebhely. 
-Óh! - nézegettem az eltűnt sebet.
Harry arcán féltékenység vonult át.
-Bezzeg Louisnak adtál a véredből, nekünk meg nem! - durcáskodott Niall.
-Persze! Majd itt állok a konyha közepén és nyújtom a karomat, vagy a nyakam, hogy nyugodtan egyél csak! Mi vagyok én, vérautomata??? - kértem ki magamnak.
Louis és a többiek is felkuncogtak a vicces megjegyzésemen.
Csípőre tettem a kezem és a pizzával a kezemben megindultam a szobám felé. 
-Hova mész? - tudakolta Liam.
-A szobámba! - mondtam.
-Mi hol fogunk aludni? - kérdezte Zayn ujjával körbe mutatva a társaságon.
-Van két vendégszoba, találjátok fel magatokat - utasítottam.
Egy darabig gondolkoztak, közben én elkezdtem enni a pizzát.
-De akkor egy valakinek veled kell aludnia - vigyorogtak huncutul arra számítva, hogy pont őt fogom kiszúrni.
-Csak szeretnétek! Itt lent van egy kanapé, bőven elfér az az egy személy - indultam el fölfelé.
Mind csalódottan lógatták az orruk.

9 megjegyzés:

  1. Juppi elsõ komi az enyém *-*
    nah szóval Kövit ^_^

    VálaszTörlés
  2. jó lett*-*
    de nekem akkor is fáj a szívem Harry-ért :'(
    gyorsan hozz kövit,már nagyon kíváncsi vagyok :3 <3

    VálaszTörlés
  3. Szupiii *-* Úgy imádlak:) Ne legyen, nekem is van.. Pont ugyanez :(

    VálaszTörlés
  4. imádom, teljesen! várom már a kövit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Díj! :)
      http://onedirectiontortenet3.blogspot.hu/2013/05/elso-dij.html

      Törlés