19.

Sziasztok! Ééééés it a kövi rész! Igyekeztem hosszúra írni, és izgalmasra is :))  Ahogy láthattátok létrejött a Kritikák című oldal a blogon, nyugodtan kérhettek akár itt, vagy az Elérhetőségeim résznél is :)) Tudom, hogy az én blogom sem tökéletes, de az én hibáimon tanulva igyekszem írni a kritikákat! :D

Haha, 8-9 komment és új rész ^^

Sue furán nézett rájuk, hogy miért nem kérnek enni, hiszen pizzériába azért megy az ember, hogy egyen, amúgy is feltűnő tényező, hogy eljöttek három lánnyal enni. Zoénak vagy nem tűnt fel az egész, vagy nem foglalkozott vele.

A kiszolgálóhölgy erősen figyelte Harryt, aki rá se bagózott, megpróbálta felkelteni a figyelmét, igazgatta a mellét előtte, egy tincsét csavargatta az ujjai között, de semmi reakció, így a lány csalódottan ment a konyhába. Leesett az állam, hogy a göndörke csak észre nem vette, pedig nagyon csinos volt.

-Mi van Harry? Úgy hajtott rád az a lány! - fektettem a karjaim az asztalra.

Úgy fordult felém, mint aki azt sem tudja, hogy valójában mi folyik körülötte.

-Tényleg? - lepődött meg.

-Igen ám, úgy nézett, hogy majdnem kiestek a szemei - mondta mosolyogva Sue és egy kiflidarabot rejtett el a szájába az asztalon lévő kis tálból.

Harry felnevetett, olyan aranyos volt, hogy a gyomromban pillangók repdestek tőle. Vissza kellett fognom magam, hogy ne húzódjon mosolyra a szám.

Hátra tűrtem egy hajtincsem, s futólag Harryre pillantottam.

Sokáig ültünk csendben egymás mellett, szinte már azt hittem senki sem szólal meg és így ültünk egymás mellett. Lassacskán megérkezett a pizzánk, én csirkéset rendeltem, a kedvencemet és jóízűen nyámmogtam rajta. 

Harry végig engem nézett, karjával az asztalon könyökölt és kézfejével a fejét támasztotta alá. Gyönyörű, zölden csillogó szemei nem hagytak nyugton enni, kicsit frusztrálva nyeltem a falatokat.

Louist lestem, aki épp Liammel folytatott csevejt, észrevette, hogy figyelem, ezért egy pillanatra felém fordult és szexin kacsintott rám, amitől halványan elpirultam.

-Lisa, te kivel jössz a bálba? - törte meg a csendet Zoé.

-Hmm, nem tudom - vontam meg a vállam.

Sue bólintott. 

S tekintetem a kinti részre meredt, már kezdett sötétedni, a hajnal fénye az égen díszelgett, gyönyörű fénysugarat vetített az égen. Az épületek sorba helyezkedtek el a pizzéria utcájába, az ablakaiban a virágok már becsukódtak, tudván, hogy jön az éjszaka, ők is mentek aludni. A lámpák sorban gyúltak fel, megvilágítva környezetét. Nem messze tőle egy sarkon, fekete köpenyes alakot láttam elsuhanni. Homlokomon ráncok jelentek meg, azonnal felálltam az asztaltól, szemem még mindig az előbbi helyen meredt.

-Mi a baj Lisa? - nézett fel kíváncsian Louis.

-Semmi, kimegyek kicsit friss levegőt szívni - feleltem.

-Ne menjek veled? - csillantak fel szemei.

-Nem kell! - mosolyodtam el.

Megfogtam a táskám és kimentem az utcára. A hideg megcsapta meztelen karomat, kezeimet rögtön odakaptam és megdörzsöltem, egy kis melegért.

Azonnal az előbb látott alak után eredtem. A táskám lazán a vállamra dobtam, cipőm halkan kopogott az aszfalt kövén és settenkedve, a fal sarkának dőlve néztem be a sikátorba. A hideg fal érdes volt és bökte a hátam. Legnagyobb bánatomra nem láttam semmit a sikátorba, így kicsit nyugodtabban sétáltam beljebb. 

Egy nagy szemeteskonténer hevert tőlem balra, belenéztem, biztos, ami biztos, de a hulladékon kívül semmi különöset nem láttam benne. Kezdett már nagyon sötét lenni és egyre hűvösebb lett a levegő. 

Már fordultam is visszafelé, hogy ne kelljen a barátnőimnek engem keresgetni, meg rám várni és hogy ne fagyjak meg.

Már meg is fordultam, mikor egy másik alak jelenlétét éreztem, a levegő sűrűbbnek és sikamlósabbnak tűnt. A szívem kezdett szaporábban verni, a félelem egyszeriben hatotta át az egész testem.

Megfordultam a tengelyem körül, szemben álltam a régebben látott nővel. Most nem takarta kendő, gyönyörű hosszú, vörös ruhát viselt, uszálya belengte tökéletes alakját. Haja hullámokba omlott kecses vállára. Körülötte megfagyott a levegő, személyisége keménynek és nőiesnek hatott. 

Lélegzetem is elakadt, ahogy megláttam anyámat, az én édesanyámat, aki megszült... Aki gondoskodhatott volna rólam, de elvették tőlem, most itt állt előttem teljes pompájában és én meg sem tudtam mukkanni.

 -Te... - nyögtem ki még ezt is nehezen.

Halvány mosoly jelent meg az arcán.

Közeledett felém, uszálya mellette lengve követte, mint egy gyönyörű modell a kifutón, s szememben még tökéletesebbnek nézett ki.

Szemeimbe könnycseppek szöktek, nem tudtam volna mit mondani neki, annyi év után, szinte lehetetlennek tűnt, hogy ott van.

-Ne sírj! - suttogta angyali hangján.

Pár centiméter választott el minket, mikor egyszerre csak átölelt, finom parfümje illata belengte a körülöttünk lévő levegőt.

-Lisaaaaa.. - újra azt a múltkori ijesztő hangot hallottam tőle.

Egy másodperc alatt fagytam kővé, amikor éreztem hogy egy éles dolog ér a nyakam ütőeréhez. Azon nyomban taszítottam el magamtól, szeme vörösen izzott, ruhájához illeszkedve, szemfogai fehéren csillogtak pirosan kifestett ajkai között.

Adrenalin szintem abban a pillanatban ugrott fel a fellegekbe. Fegyvertelen voltam, így kicsit kiszolgáltatottnak éreztem magam mellette. Ez nem fair, neki rögtön kéznél van a fegyvere, nekem meg hurcolnom kell magammal.

Futásnak eredtem, nem tudtam merre, vagy hová tartok, csak futottam az éjszakába. A csillagok a magasban ragyogtak, utat mutatva az elveszetteknek, persze, aki tudott csillagokról olvasni, annak könnyű volt.

Lábamat gyorsabban kapkodtam, szaporábbra véve a tempót. A nyomomban volt, éreztem. 

Befordultam a következő sarkon, csak annyit láttam, amit a pár utcai lámpa világított meg, ami néhány helyen nem is volt. 

Kezdtem fáradni, lépteim lomhábbak lettek, úgy döntöttem, hogy a következő lépcsőnél megállok és ledőlök egy kicsit, és keresek valami fegyver féleséget, amivel védekezhetek ellene.

Újabb hidegre huppantam rá, ziláltam a futástól. Arcomat a tenyerembe fektettem, s megtöröltem izzadt homlokom.

Egyszer csak egy kéz ért a vállamhoz, minek hatására akkorát ugrottam, hogy leüthettem azt a személyt, mert az nagyot nyögött a fájdalomtól.