12.

 Jó napoot! :)) Azért jó a reklám, mert a filmet ugye ott vágja el, amikor valami jó rész jön, ezzel ösztökélve arra a nézőt, hogy addig feszülten várja a folytatást. Imádom az embereket arra kényszeríteni, hogy gondolkozzanak, mert általában ilyenkor elképzeled, hogy hogyan lesz a folytatás. Igazából én sosem tudom előre hogy lesz az egész, csak leülök, aztán jön az magától :DD Na, de 7-8-9 körül kommenteket várok! ^^

Mikor már tettre készen suhintottam volna a karót, megszólalt a telefonom. Ijedtemben a fadarabot jó messzire hajítottam. Idegesen beletúrtam a hajamba és a zsebembe nyúltam a telefonért.

-Basszus, hogy pont most kell megszólalnia! - káromkodtam.

Megnyomtam a megfelelő gombot, és a fülemhez emeltem a telefont.

-Háló? - szóltam bele.

-Szia, Suzie vagyok! Hol vagy? - hallottam az ismerős hangot.

Fellélegeztem, hisz arra számítottam, hogy apu lesz az.

-Itthon - feleltem.

-Arra gondoltunk Zoéval, hogy elmegyünk pizzázni. Nem jössz? - tudakolta.

Körbenéztem. Egy eszméletét vesztett vámpír volt egy ágyra fektetve, körbe véve kínzó eszközökkel és számára káros növénnyel, nem messze tőle egy karó hevert, amivel az előbb készültem megölni. Szerintem nem ez a legjobb alkalom pizzázni menni.

-Öhm, most nem érek rá. Majd holnap bepótoljuk, oké? - vakartam továbbra is idegesen a könyökömet.

-Hát persze, semmi gond Lisa! Akkor holnap talizunk! Szia! - köszönt el.

-Szia!

Letettem a telefont és összetörve estem az ágy melletti székre. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Talán elkapkodtam mindent, túl gyorsan cselekedtem. Mikor ő megcsókolt, én hátba szúrtam, legalább is oldalba. Hülye egy barátkozási módszer. 

Az ujjaimat az ajkamhoz emeltem és visszagondoltam, hogy mennyire jól csókolt, ahogy a hajamba túrt és közel vont magához. Önkénytelenül is felnyögtem, hogy mennyire jó érzés volt a karjaiban, az érintése az arcomon, a hátamon.

Oldalra billentettem a fejem, félőn Harryre pillantottam, már ha ránéztem sajnálni kezdtem, főleg, hogy olyan tudatban élhetek, hogy bántani akartam.

A fiú még mindig aludt, lassan és egyenletesen vette a levegőt, mint egy kisbaba, olyan aranyos volt. Göndör fürtjei összevisszaságban hullottak az ágyra. Szempillái néha megremegtek. Azon gondolkodtam, hogy vajon mit álmodhat, nem kellett sokat várnom, hogy megtudjam.

-L...lll..lliisaa - mormogta szinte alig hallhatóan.

Felkaptam a fejem. Rólam álmodna talán? De ez lehetetlen, hisz több Lisa is létezik a világon. Na meg mit lehetne szeretni rajtam? 

©©©

Jó három órát ücsörögtem ott, mire Harry felébredt. Közben apu hívott, hogy ma nem jön haza, mivel egy fontos vámpírügy miatt bent kell maradni. Nekem viszont új feladatot adott, hogy oldjam meg a mostani közben, így elfoglaljam magam valamivel.

A srác lassan kinyitotta a szemét és összeráncolt szemöldökkel nézett rám. Tekintete végig villant az egész szobán, hirtelen ugrott fel és vámpírgyorsasággal ment arrébb, de mindenhol fegyverekbe és egyéb eszközökbe ütközött.

 -Mi folyik itt? - kerekedtek ki a szemei.

Csak nyugodtan lóbáltam a lábaim a széken ücsörögve, és egy unott pillantást szegeztem Harry felé.

-Vámpírvadász vagyok! Mire számítottál? - kérdeztem.

Szemei mély vörössé változtak, agyara előbukkant. Ugyanolyan ijesztő vérszívóvá változott, mint a többi.

Hirtelen termett ott mellettem és kapott fel, engedtem neki. Már emelte a száját a nyakamhoz, mikor is a szemembe nézett.

-Vámpír vagyok! Mire számítottál? - utánozta a hangom.

Megvontam a vállam. Igazából ez volt a legjobb védekezés ilyen esetben. 

Harryt legalább is nagyon idegessé tettem, hogy nem ellenkezek.

-Miért nem csinálsz semmit? Félned kéne! - ordította.

Letett a földre és magával szembe állított.

-Úgy sem bántanál! - vetettem oda.

Kezdett normális Harryvé visszaváltozni és aranyos csillogó zöld szemeivel nézett rám.

-Igazad van! - fordította el a fejét - De te igen!

Felnevettem.

-Szerintem akkor nem élnél már! - jelentettem ki a röhögés közben.

-Mi...? 

Mosolyogtam, s a kezénél fogva ráncigáltam felfelé a szobába. Még mindig tartottam attól, hogy megtámadhat, de teljesen rábíztam a dolgot.

A nappali tökéletes fényében virított. A narancssárga kanapé fényesebbé tette a szobát és jobb hangulatot is adott. Leültem a kanapéra, Harry mellém telepedett. 

Kicsit mocorogtam és a számomra kényelmes pózban elhelyezkedtem.

Ekkor berontottak az ajtón, ami hatalmasat csattant, mintha ágyút lőttek volna el a közelben. Meredten néztem, hogy ki lehet az. Harryhez bújtam, hogy legalább megvédjen, vagy valami ilyesmit csináljon. Nos, ilyen volna egy igazi született vámpírvadász, mindenre teljesen felkészült. Valójában én sosem voltam ilyen.