10.

Sziasztoook :DD Orvosi vizsgálat, kollégium beíratás...végem vaaan xdd Új osztálytársat kaptunk, én meg nem voltam ott, de ahogy barátnőm mondta, holnap is lesz nap xd Tudom, hogy rövid lett, de ezt tudtam össze hozni röpke háromnegyed óra alatt, remélem azért nem csalódtok...Egy újabb rész, egy újabb drámai végkifejlet, olvassátok :)) És csapassatok 6-7 komit ^^

A föntiek határoznák meg, hogy valójában mit is tehet az ember? Mi meg csak végigsétálunk rajta azt remélve, hogy jobb is lesz. Ez nem igaz, csak kijelölnek egy utat, te határozod meg, hogy végigmész rajta, vagy sem. Mindenkinek megvan a saját élete, amit alakíthat, jobbá tehet. Ehelyett mi emberek mit csinálunk? Egyfolytában kicseszünk magukkal is, nem beszélve a környezetünkben élőkről. - töprengtem a társadalom ismeret órán után.
Szép nyári idő volt, az udvaron mindenki önfeledten játszadozott és nevetgélt. 

A nap szinte kisütötte a szemem, de lusta voltam az árnyékba menni, ami vagy két méterre volt tőlem, de addig én aztán el nem megyek. 

Elfeküdtem a padon, a szememet a tenyeremmel takartam el, hogy ne vakuljak meg lehetőleg. Valószínűleg a most még nyolcadikosnak számító emberek most jöhettek orvosi vizsgálatra, mivel nem messze tőlem ismeretlen emberek mentek az orvosiba, egy fehér borítékkal a kezükben, TAJ kártyával meg mindennel. Furán néztek rám, hogy miért fekszek elterülve a padon, de kit érdekelt, hogy az újak mit gondolnak, annyi festék volt rajuk, hogy még az arcukat sem láttam. Ilyen a mai világ.

Harry és Niall sétált el az újoncok mellett, nagyon feszülten méregették egymást. Miért is kéne velük foglalkoznom?

A lányok éhező pillantásokkal nyugtázták nekik, hogy mennyire élnének egy lehetőséggel velük ÚGY. Csak forgattam a szemem, aztán visszahajtottam a kemény padra a fejem, már megőrjített a nap.

-Mrrrrr! - ültem fel idegességembe, mert nagyon kényelmetlen volt a padon.

Egy újabb szilárd dologba ütköztem. A kezemet a sajgó fejemhez kaptam. A szemhéjamat lassan nyitottam ki, és Harry mogorva tekintetével találkoztam.

-Mi a ...?

-Lesz még órád? - ez volt első kérdése felém.

Kérdőn vontam fel a szemöldököm, hogy vajon mire célozhat ezzel, de csak nem tudtam elképzelni, neki mindig hülye volt a gondolkodás módja, vagy csak a pár száz év tette, esetleg most lett ilyen.....na azt nem hinném.

-Nem... - nyögtem ki végül.

-Akkor, elkísérlek haza! - jelentette ki.

Nagyon merev volt velem szemben, megértem, mert megszöktem, nem értem meg, mert volt rá indokom. De persze ő férfi és mint általában minden férfi, idióta és nem tud gondolkodni.

Nem nagyon akartam menni, fogalmam sem volt, hogy mit akar tőlem. Egyszer csak megfogta a karom és fölhúzott a padról. Nos, ő úgy gondolta, hogy én menni szeretnék vele.

-Harry, ne csináld! Eressz el! - próbáltam kihúzni a karomat erős markai közül.

Semmi sem hatott rá, csak vonszolt tovább, mintha valami rabszolga lennék, amit húzhat vonhat magával. Mintha csak egy tárgy volnék a kezében, semmi több.

A táskámmal ütlegeltem, de pár ütés semmit sem ártott neki, szerintem gondolatban még ki is röhögött.

Kiértünk a suliból, akkor Harry levette rólam a kezét és zsebre dugta.

Megigazítottam a ruháim és dühösen méregettem őt. Aki persze, mint aki jól végezte dolgát, ment mellettem.

Felhúztam magamra rendesen a táskát, úgy ballagtam tovább Harry mellett. 

Az iskola előtt egy tó helyezkedett el, amit nádas rész ölelt körbe, gyönyörű fehér tollas állatok gazdagították a szép környezetet.

-Mit akarsz? - szegeztem felé a kérdést.

Nagyot sóhajtott, egy pillanatra felnézett a kék színében pompázó égre, mintha valami érdekeset látna rajta, aztán felém fordult.

-Megcsókoltad Niall? - kérdezte.

Nem akartam magyarázkodni, hogy valójában Niall csókolt meg és én nem is engedélyeztem neki. Mi értelme lett volna? Mint ahogy említetten volt, semmi közünk nincs egymáshoz.

-Miért menekültél el aznap? - tett fel egy újabb kérdést.

Értelmetlen magyarázkodás lett volna, úgy sem értené meg.

Szomorúság rejtőzött szemeiben, miért? Hülyeség lenne áltatni magam, hogy valamilyen érzései volnának, hisz egy vámpírnak nincsenek érzései. Főleg mert semmi nem köti hozzám. Azért aggódna, hogy elmondom a szülei történetét? Hülyeség!

-Szereted Niallt?