2013. május 5., vasárnap

1.

Lisa vagyok, vámpírvadász. Egy kisebb városban élek London mellett, bár napjaim legtöbb részét az említett Londonban töltöm. A családom már évszázadok óta űzi a vámpírvadászatot. Édesanyámat születésem után pár nappal veszettem el, vérszívó szörnyetegek végeztek vele. Amint ezt megtudtam és fel is tudtam fogni, akkor határoztam el, hogy én is részt veszek ebben.
A főhadiszállásunk Anglia fővárosában található, egy nagy földalatti barlang. Nem épp a kényelem ne továbbja, de a célunkhoz pont megfelel. Az újoncokat az egyik részén, a jobb csarnokban képzik ki és mérik fel rátermettségüket. A bal részlegen tároljuk a fegyvereket, meg ha itt éjszakázunk néha, akkor pár ágy is fellelhető ott. Amiről még nem beszéltem, az a középső rész, többnyire szobák vannak, no nem alvószobák, ott kísérletezünk a jobb fegyverek érdekében és ahhoz, hogy többet megtudjunk a vadászatunk célpontjairól.
Greg, az egyik vadásztársam éppen szunyókált a székében, gondoltam ráijesztek, s befogtam az orrát, azon nyomban felpattant a szeme, már támadott is volna, de elfelejtette azt a pici részletet, hogy a székével kicsit megdőlt hátra, hiszen imád mindig hintázni vele, ezért sikerült a földön landolnia.
-Egy Greg a földön - nevettem el magam.
-Ezt még visszakapod! - mutatott rám nagy vigyorral a képén.
Ekkor apám rohant be és az asztalra fektetett egy tervet.
-Na, fiatalság, elég a szórakozásból, munkára fel! - hangzott el apám szokásos mondata.
Elmondta az alap tudnivalókat a vámpírról, s hogy hogyan kéne támadásba lendülnünk ellene. Mikor már majdnem elmagyarázta nekem még azt is, hogy hogyan kell fogni a karót, akkor dühösen meredtem rá.
-Apuuuu, tíz éve ölök meg vámpírokat, szerintem meg tudom csinálni.
-Jól van kislányom, akkor tedd amit tenned kell - tette vállamra a kezét.
Elindultam, még azelőtt, hogy apu Gregnek elmagyarázta volna az ő feladatát és útnak eredtem. A bal csarnokban felszereltem magam mindennel ami kellett ehhez a feladathoz.
S neki eredtem az éjszakának....
©©©
-Nagyon unom magam! - nyafogta Suzie, aki a térdemen feküdt.
Egy kellemes péntek délután volt, a barátnőimmel élveztük a nap melege és a lágy szellő nyújtotta időjárást. Az iskola szélén elhelyezkedő kis füves dombon terültünk el és nézegettük a felhőket.
Csak is a tegnap esti vámpírvadászaton járt a fejem. Ahogy a célpontot követtem. Használható adatokkal tértem vissza szerencsére, ha már nem sikerült kézre kerítenem. Valószínűleg fiatal, huszas éveiben járható fiú volt, barna, göndör tincsekkel. Fekete, hosszú vászonkabátot viselt, fekete nadrággal és szintén olyan színű bakanccsal. Átlagos volt a kinézete, de bárhol felismerném..
-Szerintem az egy váza - zökkentett ki Zoé a gondolataimból.
Zo egy felhőre mutatott fent az égen. Én is pár pillantást vetettem rá.
-Szerintem az egy paca - jelentettem ki.
Sue és Zoé arcán halvány mosoly jelent meg, és tovább kutattuk a felhőket.
Zoé egy alacsony termetű lány, hullámos barna hajjal és smaragd zöld szemekkel, eszméletlenül tudott pörögni és mindig jó kedve volt. Suzie olyan magas, mint én, olyan 170 cm körül, szőkésbarna haja és egész sötétbarna szeme van, nagyon jó tanuló, és mindig olyan átlagos a kedve, nem az a típus, aki felkapja a vizet, vagy elkapkodna valamit.
-Áhh, basszus! - kiáltott fel Suzie.
-Mi-mi van? Mi a baj? - ültünk fel rémülten Zooval.
-Elfelejtettem valamit. Nem indulnánk el most haza? - kérdezte.
Bólintottunk, s elindultunk először Suet haza kísérni. Mint mindig, ő vidáman ugrándozott előttünk. Az út szokványos volt, az emberek nyüzsögtek mindenfelé, madarak csicseregtek, autók suhantak el mellettünk.
Aztán megérkeztünk Suzie házához, s pár házzal arrébb lakott Zoé, csak az én otthonom volt két utcával arrébb. Elköszöntünk és én ballagtam tovább.
Halkan dalolásztam, s egyszer csak megéreztem egy furcsa jelenlétet. Azonnal az illető felé fordultam. Szinte lesokkoltam a látványtól, a célpontom volt az.. Jellegzetes fürtjeit megvilágította a nap, megint csak szövetkabát volt rajta, napszemüveget viselt.
Épp egy sikátor felé sétált tőlem balra. Mit tehettem volna..hát utána mentem. Megpróbáltam lopakodva, hiszen abban mindig is jó voltam. Egy régen bezárt bolt sarkához bújtam, néha bepillantottam. A vérszívó egy bárba ment be.
Ilyen korán mit keres itt? Hisz süt a nap!
Csak egy dolog járt a fejemben, hogy este vissza kell ide jönnöm, de akkor már felfegyverkezve.
©©©
S visszamentem, kisebb fegyvereket hoztam magammal, ami elfért a kisebb táskámban is, hisz ha az ember már bárba megy, akkor kicsit nem épp rendes lánynak kell kiöltöznie.
A hajamat begöndörítettem, úgy néztem ki, mint valami vámpírvadász logyó. Illatomat, hogy megváltoztassam és ne tűnjek annyira fel neki, ezért más samponnal, tusfürdővel mosakodtam és az új parfümömmel is dúsan befújtam magam, jó egy percig prüszköltem is tőle.
Kicsit izgatottan sétáltam a bár felé, este volt, a vámpírok ekkor a legmagabiztosabbak. A magassarkú cipőt alig tudtam megszokni, így kicsit furán jártam.

Azzal nem számoltam, hogy biztonsági őr is van az ajtóban, mogorva tekintete rám szegeződött.
-Jó estét drága, nem engedne be egy vadságra éhes lányt? - kérdeztem a legcsábosabb hangomon.
Szerintem apám ha ezt látná, akkor jó messzire hajítana mérgében, de a vadászat érdekében bármit.

6 megjegyzés:

  1. Jujj de jó...tetszik ahogy írsz :) siess a kövivel

    VálaszTörlés
  2. követelem, hogy legyen kövi rész! :D

    VálaszTörlés
  3. Aki mégcsak most kezdte ne olvassa el .! Spoiler van a kommentbe:D Sziia.! Megprábálok tömör építő jellegű kritikát írni.!:) Elkezdtem nem is olyan rég olvasni egy vámpíros blogot és nagyon megtetszett. Valaki ajánlotta a blogot és már az első részeknél beleszerettem. Imádtam hogy olyan ilyesztőnek írod le a történnteket és teljesen passzol a vámpíros stïlushoz ahogy leírod. De annál a résznél (nem tudom pontosan melyik volt) mikor a lányhoz költöztek teljesen megváltozott az egész hangulata. Olyan vicces szelíd kedves lett az egész. Csalódnom kellett:( pedig az elején nagyon jónak imdult. Csak annál a résznél nagyon megváltozott minden.!:) ennyi. Remélem elolvastad a véleményem(: xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kritikádat!! Igen, kicsit más jellegű lett akkor, de nem akartam, hogy egy síkú legyen az egész, emiatt változott akkor :))

      Törlés