9.

Hello! :)) Megkínlódtam vele, de kész van és most uhhh xDD További kellemes napot! 

Ui.:Komikat várok, sokaat! 5-6 körül :))

Az autóban nagyon fojtott volt a hangulat, szerencsére gyorsan odaértünk. De végig síri csönd volt, szinte már kínos volt az egész.

Suzie és Zoé pár méterre állt tőlünk, Suzie sminkelte magát, Zoé meg egy könyvet bújt a háttérben. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű: nyár ide vagy oda, Miss Lessur, az iskolatitkár ugyanúgy ott fog őrködni az irodájában, és árgús szemmel figyeli az érkezőket és a távozókat. Ha valaki megbukott egy tárgyból, be kellett iratkoznia a nyári iskolába. Éppenséggel el lehetett lógni az előírt foglalkozásokat - de csak ha az illetőnek sikerül kijátszania Miss Lessurt. Ezért reménykedtünk Sueval, hogy legalább egy kettessel átjutunk töriből. Mr. Lee, a töri tanárunk részéről ugyan csak üres fenyegetőzésnek bizonyult, hogy megbuktatja azokat, akik nem vesznek részt a történelmi kurzuson.

Az iskolatitkár már az irodája ablakából lesett kifelé szeme megint csak rajtam akadt meg. Persze, csak mint általában gyilkoló pillantásokat vetett rám a boszorkány szemüvege alól. Megerőltettem magam és egy mosolyt eresztettem felé.

Suzie már futott is felém és rám vetette magát.

-Huhh, szia Sue! - kapartam le rólam.

Nagy vigyorral a képén állt előttem, szép nagy barna szemei csillogtak a napfényben, haja tökéletes hullámokban omlott a vállára. Megigazította a sortját és egy puszit küldött a levegőbe.

-Szióóóó - köszöntött.

Aztán visszaugrándozott Zoo mellé, aki még mindig erősen a tankönyvet bambulta.

-Ki fognak esni a szemeid!!! - szóltunk rá Suzieval.

Zoé végre elhajolt a könyvtől, egyenesen felém.

-Ki volt ez a srác? - kérdezte azon a sokat sejtető hangján.

Visszanéztem az autóra amivel Niall hozott be.

-Emlékszel matekon mikor bejött a srác? Nos ő volt az. Arrafelé lakik amerre én és meglátott útközben és elhozott - füllentettem.

Hihetőnek hangzott. Zoé elégedetten a válaszommal bújt vissza a könyvhöz. Suzie még mindig kíváncsian rebegtette a pilláit a pikáns részletekért.

-Sue! - toltam el a fejét játékosan - Semmi nincs köztünk!

Egy grimaszt vágott és szomorúan elfordult tőlem. Látszólag elégedetlen volt. De mit kellett volna mondanom? "Hát tulajdonképpen ő egy vámpír, tegnapelőtt igazából elvitt egy házba, ahol még négy szívdöglesztő pasival találkoztam, akik szintén vámpírok. Harry gondolom meg akar ölni, mert utána elszöktem és ma Niall értem jött, hogy elvigyen suliba, út közben meg lesmárolt." Hülyén hangzana....

©©©

Gőzerővel tanuló diákok ücsörögtek a gimi könyvtárában, arra várva, hogy a tudás egyszer csak beleröppen a fejükbe, én is közéjük tartoztam. Ilyenkor az iskola vége felé mindenki belehúz abból a tantárgyból amiből éppen bukásra áll, mert senki sem akart a szörnyű Miss Lessurhoz kerülni, nádból készült fapálcája van és azzal űzi el a vidám diákok kedvét is.

Meleg volt, a könyvtár levegője izzadt diákok szagával volt tele, de nem volt választásom, vagy megbukok töriből és nyári suliba  fogok járni, vagy végig szenvedem ezt az időszakot.

Suzie ült mellettem, a málnás nyalókáját szopogatta és olykor-olykor lapozott egyet a könyvben, nehogy feltűnjön, hogy valójában egy szót sem fog fel belőle.

Az udvarról néhány tanuló vidám nevetése hangzott föl, odakaptam a fejem. A focicsapatunk gyakorolt az utolsó meccsükre, szokásosan nekik nem kell megerőltetni magukat, mert ők sportolnak, így elég jó eredménnyel átjutnak. És ez nem fair, mindenki tudja.

Lestem ki az ablakon, a kinti történés jobban érdekelt, mint hogy mi volt a XIV. század etikai dolgai. Ryan, a focicsapat kapitánya egy baseball sapkás fiúval pacsizott a pálya szélén. Azért volt feltűnő a dolog, mert Ryan nem az a barátságos pasas, csak a sleppjével, de a baseball sapis az egyáltalán nem tűnt olyannak.

Már arra a pillanatra vártam, hogy mikor veszi le, de nem kellett sokat várnom, levette a sapkáját. Göndör barna haja láthatóvá került. Aztán a pólója is leráncigálta magáról, így kockás hasa elém tárult. Bár azt kívántam, hogy közelebbről láthassam.

Várjunk csak egy pillanatra! HARRY???

 Szinte leesett az állam. Sue megrázott, hogy eszméljek már fel. S kinézett ő is az ablakon, hogy min tátottam el a szám. Utána ő is csatlakozott hozzám.

-Atyagatya! - motyogta.

Megráztam a fejem, aztán Suziet is arrébb löktem, hogy ne ilyen feltűnően.

-Le kell mennünk meglesni! - pattant ki a fejéből az ötlet.

Ha meglát egy jó pasit, akkor vég, megszűnik létezni körülötte a világ.

Barátnőm már tépdelte a pólóm ujját, hogy jöjjek, de nem akartam. Hogy ha észre vesz, akkor én kiszaladok a világból. Tiszta dühös lehet rám. Csak abban tudtam reménykedni, hogy a reggeli incidensről nem tud. De egy pillanat. Valójában én miért is félek Harry véleményétől? Mi ő nekem? Chh, nem a pasim, vagy micsoda.

Engedtem Suenak és vonszolt lefelé vagy három lépcsősornyit. Kint sokkal fényesebb volt és a finom virágok illata megcsapta az orrom, érződött a nyár kezdete. Hosszabb nappalok, kevesebb éjszakák, megnehezítve a vámpírok öldöklését. Kevesebb munka számomra, több pihenés.

Óvatosan lopakodtunk a nézőtéren a kis padok közt. Felhúztam a napszemüvegem, Sue a sálját és így néztük Harryt, ahogy focizik a többiekkel.

-Te ismered? - kérdezte meg egyszer csak barátnőm.

-Dehogy! - vágtam rá.

Gyanúsan nézett, aztán tekintete újra a srácra ragadt.

-Ahw, de szexi! - suttogta.

Egyet kellett hogy értsek, eszméletlen dögösen festett, ahogy az izmai megfeszültek mikor futott a labda után, szépen kidolgozott felsőtestén csillogtak az izzadság cseppek. Önkénytelenül is beleharaptam az ajkamba. Nem tudtam hozzászólni a pillanathoz.

Harry néha futólag felénk fordította fejét, de nem különösebben foglalkozott velünk. szerintem az illatomból már rájöhetett, hogy én vagyok. Csak még jobban szomorított a tudat, hogy megutáltattam magam vele. De így lesz a legjobb, ha jóban lennénk és megtudná, hogy valójában nekem végeznem kell vele, akkor csak még dühösebb lenne.