21.

Sziasztook! :D Hú, nekem ez lett a kedvencem, hát nem tudom >.< Szerintem hosszabbra sikeredett, ebbe tényleg otthon éreztem magam^^  örülök a sok kommentnek és feliratkozónak, na meg hogy tetszik a blog :)) Nem szeretném megszabni továbbra, hogy mennyi komi után új rész, csak annyit mondanék, hogy sokaaaaaat :DDD Jó olvasást!

Harry lement előre a konyhába egy szál boxerbe, na ez kicsit furcsán hatott számomra. Addig én egyedül tudtam maradni és öltözködni. Mivel egy szombat reggel volt, így nem kellett amiatt aggódnom, hogy esetleg már megint elkések az iskolából.

 Teljesen nyugodtan indultam meg a fürdőszoba felé, bent a rózsaszín csempe fogadott a többi rózsaszín kellékkel. Apu mesélte, hogy anyuval választották ki a fürdőszobába a csempét, meg mindent, hogy ha a kis Lisa felnő akkor egy igazi lányként viselkedhessen, tele habos-babos rózsaszín cuccokat. Ahogy mondta, "egy igazi hercegnő ezt megérdemli". Gondolatok hada suhant át a fejembe, közben a szennyesbe dobáltam a még tegnapi ruháimat, s a zuhany alá álltam és kellemes hőmérsékletű víz zúdult a nyakamba. Máris frissebbnek éreztem magam tőle.
Amint végeztem egy törölközőt tekertem magam köré és egy másikkal a vizes hajamat dörzsölgettem. Nagyot sóhajtottam és fürdő tükrében nézegettem magam, a hajamból duzzadt vízcseppek pottyantak csupasz vállamra. Hosszú hajamat kontyba kötöttem és újból a tükörbe bámultam, kezemmel végigsimítottam arcom vonalán. A kezeim sebesek voltak a tegnap esti kaland után, több helyen is bizsergett a testem. Szokásos érzés volt, már megszokhattam az évek során.
Megszárítottam a hajam, a fésűvel szépen simára simítottam közben és selymessé, szárazzá vált lassacskán.

 Ellöktem magam a mosdókagylótól és visszamentem a szobámba pár ruhadarabért, amint megtaláltam a tökéletes összeállítást egy itthoni viseletre, megindultam lefelé.
-HARRY!! - hívtam magamhoz.
Semmi válasz. Összeráncolt homlokkal közeledtem a konyha felé, sehol sem volt.
-HARRY! - kiabáltam újra.
Ekkor a konyha ajtajában aput pillantottam meg, nagy mosollyal az arcán.
-Szia Bubu! - köszöntött.
Azonnal odafutottam hozzá és átöleltem. Jól esett végre találkozni apuval, így két nap után.
-Hiányoztál! - mormoltam a pólójába.
-Te is, Bubu! De....milyen Harryt emlegettél az előbb? - húzódott el tőlem.
Szemöldöke kérdőjelként meredt rám, mire én zavaromban azt sem tudtam mit mondjak.
-Öhm, csak.... - próbáltam kinyögni valami értelmeset.
Apu felnevetett.
-Csak nem az udvarlód? Esetleg a pasid? - vont kérdőre.
Persze viccelődött, eddig még egy fiút sem hoztam volna haza, ráadásul nem a pasimat, nem mintha annyira sok lett volna...
-Dehogy apu! Csak van egy új képzeletbeli barátom, akit történetesen úgy hívnak, hoooogy....... Harold herceg és most mennénk teázni - feleltem.
Semni jobb nem jutott eszembe, így legalább apu nem csodálkozik rajtam, tudja, hogy amúgy is flúgos vagyok.
-Jól van kislányom... - nézett rám furán, aztán valamit előhúzott a háta mögül -Itt vannak az új vámpírról az adatok, hogy el tudd kapni.
Elvettem tőle, és azonnal tanulmányozni kezdtem.

• Név:Edward Christopher Sheeran
• Tartózkodási hely:London, pontos hely egyenlőre ismeretlen.
• Foglalkozás:Pultos egy londoni bárban
• Szem szín:kék
• Hajszín:vörös
•  Magasság:kb. 171 cm

Biccentettem, nem tűnt nehéznek, bár a vörös haj kicsit jobban belevetett a gondolatba, hogy vadásszak rá. Nem volt semmi különös, a telefonban sem tűnt túl nagy számnak.

-Akkor gondoskodok róla, hogy ne létezzen! - mondtam.

Nem lesz könnyű megtalálni, mivel London eléggé nagy, meg sok bár található benne, de a múltkori hely, ahol Harryre bukkantam rá, oda kéne visszamennem, talán ott rábukkantok.

Végig azon járt a fejem, hogy Harry hova tűnhetett. Hisz apu nem azzal jött hozzám, hogy hogyan kerül ide ez a vámpír, és hogy miért nem halott. Arra tudtam következtetni, hogy itt hagyott, akkor viszont még sem mondott tegnap este igazat, mert azt állította, hogy "Nyugi Lisa, hazaviszlek és veled maradok! Vigyázni fogok rád!". Vigyázni nem is kellett rám, de nem volt itt. Legalább integetett volna sunyiban apu háta mögül, hogy nem ment el, de semmi.

-Ügyes légy Bubu! - adott egy puszit a fejemre.

Halványan elmosolyodtam és visszamentem a szobámba. Becsaptam magam mögött az ajtót és akkor láttam meg, hogy Harry az mögött volt elrejtőzve. Azt hittem, hogy a szívem ugrik ki, annyira megijedtem tőle.

-Basszus Harry! A francokat ijesztgess itt! - förmedtem rá.

-Bocsi, de nem tudtam hova rejtőzzek! Tudod majdnem meglátott apukád és nem valami barátságosnak tűnt, hogy egy vámpírvadász felfigyeljen rám, ráadásul félmeztelenül meg még azonnal dobna ki! - mondta idegesen.

Egy grimaszt vágtam.

-Igen, jó érzékünk van, hogy felismerjük a vámpírokat. Tuti kiszúrt volna. Az meg a te hibád, hogy nem húzol pólót! - mutattam rá a lényegre.

-Miért? Nézd milyen jó testem van! Na és ezek a bicepszek! Ohh és a göndör fürtjeimről nem is beszéltem. Harry, milyen dögös vagy! - dicsérgette magát.

Forgattam a szemeimet, tipikus fiú.

-Inkább húzz fel valamit, mert így nem mászkálhatsz. Apu mindjárt elmegy, legalább addig húzz fel valamit! - kérleltem.

 Engedett nekem, és a tegnapi pólóját visszahúzta.

Az második célpontomról való információs papír egy mozdulattal az íróasztalomra hajítottam, majd később foglalkozok vele, vagyis este, addig bőven ráér. 

 Nyugtatott a gondolat, hogy Harry nem hagyott magamra és betartotta az ígéretét.

Rávetettem magam az ágyra és a telefonomért nyúltam. Éreztem ahogy Szamárcsődör Styles mellém telepedik, mivel megsüllyedt mellettem a hely. Benedvesítette a száját és zöld szemeivel az én tetteimet leste.

A telefonomba pötyögtem be egy SMS-t Suenak és Zoénak, hogy sajnálom a tegnapi, hogy csak úgy elmentem. Persze jól ki leszek faggatva, hogy hol voltam, de nem mondhatom el, még Harrynek sem tettem szóvá.

-Szóval.... - kezdte el mondandóját a srác mikor eltettem a telefont.

-Igen? - figyeltem rá.

-Most, hogy itt vagyunk....egy ágyban.....KETTEN... - célozgatott valamire.

Kérdőn felvontam a szemöldököm, tudtam mire gondol.

-Harry, mi van, kanos vagy? - kérdeztem unottan.

Ide-oda pillantgatott, zavarban volt, de a másik pillanatba az a huncut vigyor újra ott díszelgett az arcán, igazat adva a feltevésemnek.