2013. május 18., szombat

14.

Halii :))Tessék, itt egy újabb rész, kommenteket!! :D Úgy 8-9-et! :D

Niall gyönyörű kék szemeivel tekintett rám és ajkai lassan váltak szét, s szavak szöktek ki belőle.
-Itt aludhatunk? - kérdezte a szöszi.
kérdőn felvontam a szemöldököm, nem értettem miért is kéne.
-Mert? - tudakoltam.
-Festik a házat - felelte egyszerűen.
Még mindig hitetlenkedve néztem rá, s szemem körbe járta őket.
Aha, szóval...egy vámpír házban most éppenséggel festenek és addig nem tudnak hova menni, ezért gondoltál, hogy hozzám jönnek. Ez tök logikus...
Miért mondjak igent? Apu megölne ha megtudná, hogy vámpírokat vendégelek nálunk, egyrészt. Másrészt öt idegennek számító fiúval legyek egy lakásba. Na neeeeem!
-Mi jó származna belőle nekem? - tettem keresztbe a lábam.
-Nem ennénk meg! - villantotta meg tökéletes szemfogait.
-Haha! Kösz, és ki garantálja, hogy nem döfök tőrt olyan helyre, ahol a szíveteknek kéne lennie? - mondtam kihívóan.
-Ez nem igaz, mert van szívünk! - cáfolta meg Harry.
Újabb ráncok jelentek meg a homlokomon. Nem értettem..nekik nincsenek érzelmeik.
Értetlenül megráztam a fejem. Vajon Harry ezzel mire utalhatott?
-Jól van, legyen! Csak mert kedves vagyok! De biztonság esetére lesz nálam mindig vasfű és karó! - mondtam fenyegetéskép.
Liam és Louis még mindig közrefogott, simogatták a tenyerem.
Felálltam, ezzel lerázva magamról érintéseiket. Megigazítottam a ruhám és,megindultam a konyha felé.
-Hova mész? - kérdezte Zayn.
Mind az öt kíváncsi szempár rám szegeződött. Istenem, de aranyosak voltak, mint a pici kutyusok.
-Öhm...enni. Tudjátok, attól még, hogy ti vámpírok vagytok nekem ennek kell - tettem csípőre a kezem.
-Menjél csak! - mondta Louis.
-Kösz, hogy megengeded! - jelentettem ki szarkasztikusan.
Bementem a konyhába és becsuktam az ajtót mögöttem. A konyha elkülönült az étkezővel együtt. Befordultam bal oldalra, ahol a szekrényekben poharak és tányérok voltak fellelhetők.
A konyha nem volt annyira nagy helység, de bőven elfértek benne a szükséges dolgok.
A fagyasztóból előkotorásztam egy mirelit pizzát, rádobtam egy tányérra és betettem sülni a mikróba. Eközben kinéztem az ablakon, az étkezőasztal fölött és láttam, ahogy a nap megy le, s sötétség lepi el az utcát. A nap által jött gyémánt fényű sugarak apránként tűntek el, mintha ott sem lettek volna.
Kintről egy árnyat láttam elsuhanni, rögtön kikerekedtek a szemeim. Kinyitottam egy fiókot, amiben a vámpír elleni pár vasfüves karót tároltuk és kiszaladtam a hátsó kijáraton, az utcára.
Teljes sötétség honolt, pár helyet világított meg az utcai lámpa. A szívem a fülemben dobogott. Ide-oda pillantottam, hátha meglátom az előbbi árnyat, de sehol.
Már indultam volna vissza, mikor egy furcsa magas, boszorkányos hangot hallottam. Mint valami természetfeletti süvítés, olyannak hatott.
-Liisaaaaaa.... - hallottam újból a hangot.
A hang a nevemet suttogta, utána nevetése hangzott nem messze tőlem.
A hideg kirázott, olyannyira megrémisztett. Támadó pozícióba álltam, várva a velem szórakozó szörnyeteget.
Pár pillanattal később kb. öt méterre tőlem, megláttam az illetőt.
De valami nem stimmelt.
A nő arcát egy sál takarta, amit a széltől lobogott, s az arcát csapdosta. Az a vékony anyag lenyűgözött, oly ismerős volt, nem tudtam volna megmondani honnan. De csak beugrott. Régebben láttam anyuról egy képet, amin pontosan ilyen sál volt rajta, kisebb virágokkal ékített lila szatén anyag.
Megmerevedve álltam egy helyben, s a nő kísértetiesen elmosolyodott, a hideg is kirázott tőle.
A sál most nagyobbat libbent, így jobban láthattam az arcát, ott helyben fagytam le és nem a hidegtől, hanem a felismeréstől.
-Lisa! - ordibálta valaki bentről.
A hang irányába kaptam a fejem és mire visszanéztem, a nő sehol sem volt.
A hideg újból kirázott, nem tudtam mit cselekedjek ezután. Sokkosan indultam el befelé. A karó még mindig a kezemben volt, ezért bent Louis mikor észrevett először a fadarabot vette észre, rögtön vicsorítani kezdett.
A tárgyat az asztalra tettem és megmutattam, hogy semmi nincs a kezemben. Louis azonnal leállította magát és szomorúság rejtőzött szemeiben.
-Jesszua, sajnálom! Reflexből jött csak! - szabadkozott.
-Persze, megértem! - biccentettem.
Még mindig az előbb történteken járt az eszem, hogy vajon anyu lehetett az? De az lehetetlen, hiszen már 17 éve halott.
Megráztam a fejem, hülyeségnek hangzott az egész.
-Hisz te fal fehér vagy! Csak nem ijesztettelek meg ennyire? - nevette Louis.
Elmosolyodtam, közben csak arra gondoltam, hogy még sem Harryék jelenthetnek számomra veszélyt, hanem más...

8 megjegyzés:

  1. Jujj ez tök izgiii :D
    Következőt hamar :D

    VálaszTörlés
  2. nagyon jó rész volt*o* :3
    nem is tudom,hogy írjam le mennyire tetszettxDD <3
    huuh,gyorsan hozd a kövit;) :D

    VálaszTörlés
  3. Bìrnám ha az anyja lenne és Lisa-ban is lenne egy kis vámpír *-*
    Kövit ^_^

    VálaszTörlés
  4. izgi, nagyon:) folytatáást ^^

    VálaszTörlés
  5. Gyors kövit :DD
    Nagyon izgi *.*

    VálaszTörlés
  6. Jujj!!! Nagyon gyorsan kövi részt :DDD
    Itt abbahagyni?
    Már nagyon izgulok ;DD

    VálaszTörlés
  7. Gyors kövit! :DDD
    Nagyon jó :D

    VálaszTörlés