2013. július 8., hétfő

2. ~ 18.

Hát sziasztok, sajnálom a nagy késést, de voltam barátnőmnél Kakasfesztiválon és hát na, éjfélig ott táncoltunk, még mindig fáj a lábam...másnap meg annyira fájt a fejem, pedig nem ittam alkoholt >.< Na de ott volt az a személy, aki teszik és jujj, jujj, jujj..ahw...végem vooolt:33 Annyira örülök a sok kommentnek, hogy mégis életbe hagytam azt a személyt, ugyhogy happy minden....majdnem minden! Jó olvasát! :)) ui.:komizzatok, mert nagyon jól esnek amiket írtok ^^  

*Lisa szemszöge*
Nem szenvedtem, igazából nem éreztem semmit. Körülöttem hangkavalkádok, amiből csak néhány szó jutott el a tudatomig, de reakciót nem tudott kiváltani belőlem. Mámoros volt az egész, mint egy tenger nyugodt hullámzása, s elragadott az ár. Homályosan láttam mi folyik körülöttem, kis alakocskák jártak körbe, aggódva kiáltottak fel, valamelyik zokogó hangnemben.
Nem először éreztem magam a halál szélén, nem akartam azt átélni, mint múltkor, de most ha túlélem, akkor emlékezni fogok. Ha túlélem..

*Niall szemszöge*

Annyira belefeledkeztem az élvezetek habzsolásába, hogy észre sem vettem, hogy mindjárt megölöm szegény lányt, aki az életét áldozta volna értem. Ha a szívem dobogott még volna, akkor biztos nagy ütembe vert volna. Mikor éreztem, ahogy elernyed a kezembe, mert kiszáll belőle az élet, akkor úgy éreztem, hogy végem, ha meghal, akkor nekem is így kell tennem.
Mindenki egy hatalmas ajtócsapódással érkezett a szobába és idegesen pillantottak hol rám, hol Lisára. Majd nagy gyorsasággal jöttek oda és rögtön elhúzták tőlem Lisát.
Zayn azonnal kezelésbe vett és mérgesen a vállamnál fogva rázott meg. Láttam, ahogy vörös színben pompázó szemeit dühösen villogtatta rám.
-Mit tettél? MIÉRT??? VÁLASZOLJ! - ordította.
Ledermedtem, alig bírtam szóra nyitni a szám.
-Én..én..de ő..oda..és... - makogtam össze-vissza.
-Te jól vagy? És mi történt? Hogyan? - bombázott meg újból a kérdéseivel.
Kikerekedett szemekkel néztem rá, nyögni, nyelni alig tudtam, nem ám még értelmes szavakat mondani. Még a sokk hatása alatt voltam. Hisz majdnem megöltem azt a személyt, aki segíteni akart. Nem bírtam feldolgozni, hogy NEKEM egy lány segíteni akart, hogy akár az életét áldozta volna értem...nem, egyszerűen ilyen nincs. Miért tette? Mi oka volt rá, hogy engem megmentsen?
-Fizikailag jó vagyok, de lelkileg...nem igazán - szedtem össze magam.
A kézfejemre tekintettem, összeszorítottam, éreztem ahogy az energia újra áramlik a testembe, ahogy önmagam vagyok, meggyógyultam. NEKI köszönhetően!
Kissé kómásan, de apró léptekkel indultam Lisa felé, a földön feküdt, eszméleténél volt, de teljesen mégsem.  Arrébb toltam mindenkit, hogy oda férhessek hozzá, s leguggoltam mellé. Ujjaimmal végigsimítottam sápadt arcán, ami kezdett jéghideggé változni.
-Mm-mmiért? - csuklott el a hangom.
Nem tudom, hogy ebből mit foghatott fel, de éreztem, hogy valami visszahúzza őt, talán a hangom, de nem mondanám biztosra.
Szemében könny gyűlt és pici cseppekként hullottak le arcán. Szívverése kezdett erősödni, mintha újra életre kelt volna, lélegzetvétele normális lett. Utána már csak arra lettem figyelmes, hogy a nyakamba borulva zokog. Először meglepődötten fogadtam, majd erősen visszaöleltem.
-Hát te élsz! - szipogta.
-Igen és te is! - mosolyodtam el.
Vele a karjaimban álltam fel és még jobban magamhoz öleltem. Pár kósza könnycsepp az én arcomról is lehullott. Még mindig az a megrémült pillanat volt előttem, mikor azt hittem meg fog halni.
-De hogyan? - húzódtam el tőle, de még mindig a karjaimban tartottam.
-Egy kis vért kapott! - húzta féloldalas mosolyra a száját Zoé.
-Pont annyit, hogy ne legyen vámpír! - biztosította Liam, mikor látta a rémületet a szememben.
-Tehát ez lett volna a gyógymód? - értetlenkedett Sue.
A földre eresztettem Lisát, aki még mindig hozzám bújt. Olyan aranyos volt, mint egy ártatlan kiscica, aki még csak most érzi meg az élet valóját.
Válaszként egyszerre bólintottunk Lisával.
-Jajj srácok, annyira elérzékenyültem! - ugrált oda hozzánk Louis és átölelt kettőnket.
Utána a többiek is és ebből egy hatalmas csoportos ölelés lett, ami mindnyájunknak jól esett.
Lisa aprókat pislogott és körbenézett, mintha keresne valakit, majd egyre jobban pillantott ide-oda, de látszólag nem találta amit keresett.
-Mit keresel oly nagyon? - simogattam meg meztelen vállát.
Jut eszembe, nem volt rajta póló...de nem nagyon zavarta.
-Harry hol van? - nézett rám azzal a gyönyörű csillogó szemeivel, ami még a legfényesebb csillagoknál is túltesz.
A többiek mind a földet kémlelték. Lisának a kérdésére én nem tudtam választ adni, de csak most tűnt fel, hogy valóban sehol sincs.
-Elment kiszellőztetni a fejét - vonta meg a vállát Loui.
-Azóta viszont nem jött haza, gondolom részegen fekszik valahol és próbál megfeledkezni minden gondról. Hiszen ő még nem tudja, hogy te előkerültél, amiben mi már előnyben vagyunk - mondta Zayn.
Zayn nyugtatóan hátulról átölelte a lányt és egy puszit nyomott a fejére. Egy furcsa érzés vonult át rajtam, amit talán féltékenységnek neveznek...ilyen még sosem fogott el.
-Ez fantörpikus! - tette csípőre a kezét Lisa, látszólag dühös volt.
-Haha, ez jó..fantörpikus...!!! - nevetett Louis, de olyan szinten, hogy már a földön feküdt és a padlót ütlegelte.
Mire számíthattunk...ez Louis.. Lisa csak legyintett.
-Megkeresem! - jelentette ki a lány.
-De nem egyedül! - álltam mellé.
-Figyelj Niall, majd mi vele megyünk, te csak pihenj egy kicsit. Hiszen néhány tíz perccel ezelőtt még haldokoltál! - tette a vállamra a kezét Zoé.
-Inkább nem Lisának kéne?! Én vámpír vagyok, átvészelem, de ő ember!
Erre a lány megköszörülte a torkát.
-Drágaságos szőke ifjú! Ne gondolja azt, hogy én cukorból vagyok! Különben meg, nem vagyok ember! Én vadász vagyok és azok sokkal erősebbek! - rázta le Zayn kezeit magáról, majd teljes testével elém jött és mutató ujját a felsőtestemre helyezte - Ha még egyszer gyengének mersz gondolni engem, akkor neked nyissz!
Csak pislogtam és elmormogtam egy okét. Ő meg ugrándozva adott egy puszit az arcomra és tovább vonult, már az ajtóban álltak, mikor visszanézett rám és ezt mondta:
-Ja, és ezzel most kvittek vagyunk!

*Harry szemszöge*

Nem tudom hány órája, vagy napja lehettem ide bezárva, mert fogalmam sincs hogy számolják itt az időt, meg nem működik itt még az óra sem. Csak ültem Lisa ágyán és a megváltásban reménykedtem, vicces dolog ez egy pokolban..
Nem tudom, hogy dühöngenem kellett volna, vagy teljesen bediliznem a bezártságtól, de egyik sem tűnt jó
megoldásnak.
-Tehát Harry, itt ragadtál egyesegyedül, se barátok, se telefon nélkül. Csak itt gubbasztasz magányosan és csak Lisára tudsz gondolni, hogy vajon mi lehet vele! - beszéltem magamhoz - Basszus Harry, te teljesen bedilizel itt!
Idegesen túrtam bele göndör fürtjeimbe, amik rakoncátlanul lógtak erre-arra a fejemen.
Hülyeség lett volna újra megpróbálkozni az egyik ablakkal, vagy az ajtóval, mert mind zárva, amit nem ám, hogy sima emberi erővel ki nem lehetett nyitni, de még a természetfeletti sem segített.
Nincs kiút, itt fogok meghalni, szomorúan, gyötrelmesen és sok megválaszolatlan kérdésre már többé nem derül fény számomra.
Tehát ilyen az öregeknek várni azt, hogy elérje őket a halál, hogy érzik, ők már feladták. Csak az a helyzet, hogy én nem érzem úgy, hogy fel tudnám adni, amíg úgy tudom, hogy az a személy, aki számomra fontos, még él, akkor van miért élnem.
Kezembe fogtam Lisa egyik plüss állatkáját és azt nézegettem. Vajon ő szereti az állatokat? Ha igen, mi a kedvence? Szereti-e a fagyit? Kedvenc elfoglaltsága....? Ezeket mind nem tudom, de én tudni szeretném, minden apró részletet, féltett kicsi titkokat, amiket nem mert elmondani, vagy megfeledkezett róluk. Annyira vágytam a közelségére, a finom bőre érintésére, RÁ!
Az én múltam kicsit zavaros, sok baj és veszélyes helyzetek jellemzik, amikből nagyrészt a srácok rántottak ki, igen, ők négyen voltak ott, mikor más senki. Mikor azt hittem szerelmes vagyok, szinte eszeveszetten olvadoztam a lány után, aki mindezt ki is használta. Mikor meg orra buktam és észre vettem mindezt, akkor is ők négyen ott álltak mellettem. Megőrjít a tudat, hogy Niall haldoklik, én meg semmit nem tehetek érte, azért, akit a bátyámnak tekintek. Helyette itt ülök és őrlődök magamban a múlton, amit már oly rég a hátam mögött hagytam, most újra előtörtek az emlékek.

"1863. június 4. A bál napja

A komornyikom, James éppen az aznap esti  öltönyömet készítette ki az ágyamra, hogy tökéletesen mutassak a bálon. Én éppen az írógépen pötyögtem a betűket, hogy levelet írhassak oly rég látott apámnak, aki messze tőlünk harcot vívott más népekkel. Szerettem apámat, mily nagy szíve volt, annyira jó volt hozzánk, engem mindenben támogatott, a tanulásomban és mindenben. Tán túl kedélyes is volt hozzám. Anyám meg egy igazi háziasszony volt, minden idejét az otthonunk pompázatos kinézete töltötte ki, így kevés ideje volt számomra, de mindig ha kérdéssel, vagy kéréssel fordultam hozzá, ő segítőkészen állt a dolgokhoz.
Mikor befejeztem írott levelem utolsó sorait, azt kettőbe hajtottam és egy borítékba helyeztem, majd a komornyiknak nyújtottam, hogy továbbítsa el a postára.
Ruhámat megigazítottam és kimért léptekkel szeltem át a szobát az ágyamig. Egy igazi ifjú grófhoz méltó szobám volt. A finom kidolgozással készült gesztenyefa szekrényem és ugyanabból az anyagból készült éjjeliszekrényem harmonikussá varázsolták a szobát. A finom selyemanyagból készült lepedőim és a legpuhább dunyhák voltak az ágyamon. 
A nemesi élet velejárója, hogy mindenféle rendezvényre, lóversenyre és bálra kell eljárnunk, hogy ezzel családunkat jó fényben tüntessük fel. Ez a na is ilyen volt.
Anyám már tűkön ült, hogy miért nem szerzek magam mellé egy fiatal leányt végre, hiszen már elég idős volnék hozzá és tovább kéne adni a családunk vérét. De persze egy kifogás volt ebben, hogy csakis ugyanolyan nemes lányt vehetek el, de azok mind szélsőségesek és fellengzőek voltak. De amit a család megkövetel, annak úgy kell lennie.
-Fiam, kezdj el készülődni! - kiáltott fel édesanyám.
-Igenis! - tettem eleget parancsának.
Felöltöttem díszes ruhámat, a belső zsebemben elrejtettem egy régi zsebórát, ami egy családi ereklye volt, fiúról fiúra szállt.
Sietősen indultam lefelé, nem akartam megváratni anyámat, aki már idegesen sürgött lent, hogy minden rendben legyen aznap, nehogy valami váratlan dolog érjen minket, vagy itthon felejtsünk valamit.
Túl akartam már lenni rajta, hiszen minden ilyen szokásosan, ugyanolyan hangulatban telt, semmi érdekesség nem történt eddig. A lányok mint mindig, most is pislogva pillantottak rám, legyezőjükkel eltakarták arcukat és halkan felkuncogtak. Mire számíthattam? 
A teremben nagy volt a nyüzsgés, a sok ember táncoltak, vígan cseverésztek és koktéljaikat fogyasztották. A cselédek körbejártak, vitték a tálcákat, rajtuk a sok apró finomsággal. Ha pedig az asztalról fogyott el valami, azt pótolták.
Anyám belém karolt és úgy vonultunk beljebb, ahol rögtön meg is álltunk egy ismerős arc mellett és rögtön édesanyám szóba elegyedett vele. Egy jó darabig így álltunk, mikor ő közelebb hajolt hozzám.
-Menj, nézz körül. Hátha megtetszik az egyik lány! - suttogta a fülembe.
Elhajolt tőlem, majd rám mosolygott és elengedte a karom, unszolt, hogy menjek csak.
Kiegyenesedve, tökéletes járással mentem körbenézni és talán kommunikációs kapcsolatot kiépíteni valakivel. A lányok mind gyönyörű csillogó ruhákban voltak, amik jobban kiemelték csodás alakjukat, de én egy különleges lányt kerestem, aki kicsit tüzesebb és nem kerüli mindig a pillantásom és nem hajtja le szégyellősen a fejét, majd pirul el és elszalad elmondani a barátnőinek, hogy beszélt velem. Egyszerűen kerülni akartam az ilyen lányokat, de csak effélékbe botlottam.
Aztán kiszemeltem magamnak egy lányt. Nem volt kérdéses, hogy megszerzem egy táncra.
-Jó estét, hölgyem! - fordultam vele szembe és megemeltem a kezét, majd egy csókot adtam rá - Szabad egy táncra?
-Miért is kéne? Talán azt hiszi, hogy ily könnyedén elcsábíthat? - vigyorgott csíntalanul.
-Igen, ezt gondolom - mosolyodtam el - Tudja, gyönyörű a mosolya!
-Azt hiszi bókolással megnyerhet? Gondolom ez a többi lánynál beválhatott.
-Ne mondjon ilyeneket, ön nem egy díj, amit meg kell nyerni! És igen, a többi lány ez után csak olvadozik! 
Felnevetett, édes hangja betöltötte számomra a teret, máris elvarázsolt, pedig pár szót váltottunk.
-Ön nagyon vicces, Styles!
-Tudja a nevem? - lepődtem meg.
-Hogyne tudnám, mindenki ismeri önt, mint a nagy nőcsábászt!
-Ó, ez nem igaz. Nem vagyok nőcsábász, kérem ne higgyen az efféle szóbeszédeknek! De az ön nevét még nem tudom!
-Melissa - felelte.
-Gyönyörű neve van! Akkor elrabolhatnám egy táncra? - nyújtottam felé a karom.
-Hmm...miért is ne? - mosolygott.
Egyszerűen nem bírtam felfogni, hogy ez a gyönyörű lány táncol velem. Letaglózott azzal, hogy egyfolytában mosolygott, vicces volt és állta a tekintetem.
Egész eddig boldog voltam, amíg meg nem tapasztaltam a másik énjét. De mint mondani szokták, a szerelem elvakít."

7 megjegyzés:

  1. végre! :D annyira, de annyira vártam már a részt. ^^ kíváncsi vagyok, már most a folytatásra... (nem szabad... "Aki kíváncsi, hamar megöregszik". le kell állnom a kíváncsisággal :D) egy szó, mint száz... :D milyen költői vagyok most. mindegy. KÉREM A KÖVETKEZŐ RÉSZT! KÖ-VE-TE-LEM! :D
    Szia! :) (XD)

    VálaszTörlés
  2. Hali szupcsi lett az új rész! És kérlek siess vele! Ja és Harrynek szólhatnál, hogy a WC-n találja a kijáratott!xD SIESS A KÖVIVEL!!:DDDD

    VálaszTörlés
  3. "Rose King: Ja és Harrynek szólhatnál, hogy a WC-n találja a kijáratott!xD" na jó eddig bírtam nevetés nélkül xd amúgy nagyon de nagyon jó lett *__________________* Siess a kövivel!:$♥
    de amúgy én azt a wc-s sztorit nem értem azért került a "pokolba" mert máshogy húzta le a wc-t? xdd

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó lett, hogy már mennyire vártam ezt *-* Szegény Harry, lassan visszatérhetne már a többiekhez, mert szar lehet abban a tudatban élni, hogy az egyik legjobb barátja haldoklik, mikor már rég jól van :D Várom a következőt :) xx

    VálaszTörlés
  5. imádtaaam. azt hiszem, ez mindent elmond :)
    http://dark-turns-to-light-story.blogspot.hu/2013/07/tizenkilencedik-dij.html

    VálaszTörlés
  6. Imáááádoom. :D Nagyon nagyon nagyon tetszik :D Mint az összes rész. Örülök hogy Lisa életben van,és Niall sem halt meg mát csak Harrynek kellene valahogy kijutnia onnan xd :D siess a kövivel mert nagyon várom :D♥♥♥

    VálaszTörlés
  7. Csak tegnap kezdtem el olvasni a sztoridat de nagyon imádom. Remélem Harry megmenekül és minden rendbe jön. Nagyon siess a kövi résszel. Léééccccciiiii!!!!!

    VálaszTörlés