2013. július 11., csütörtök

2. ~ 19.

Fúú, hát nem tudom, de a fantáziám nyaralni ment XDD Tudom késtem, tudom nem szabad ilyet csinálni, csúnya dolog..:// Inkább örüljünk a kövi résznek :DD A ruha összeállításom most olyan jó lett, ti hogy gondoljátok? :)) ^^ Nya, jó olvasást és kommenteljetek! :DD

Kinéztem az ablakon, ahol láthattam az éppen felbuggyanó lávát. Nem akartam hasonlítani se ahhoz az estéhez, mert az volt a forduló pont az életemben, 15 évvel ezelőtt és most egy 19 éves tini testében ragadtam, nem öregszek.. Ahhoz a naphoz képest, ez semmiség, sőt legjobb nap.
Nem akartam visszaemlékezni, nyomasztottak a gondolataim, de mégis megtettem.

"Táncoltunk, örökké táncoltam volna vele, akkor talán még a szó jelentéséről sem tudtam nagyon. 
Elvesztem a tekintetében, ő annyira más volt, sokkal csíntalanabb, merészebb, ha a szemébe néztem láttam azt az ösztönt, hogy ő merészebb. Nem csak pusztán beképzeltem magamnak, hanem valódi, igazi vágyat éreztem iránta. 
-Ennyire szép volnék? - nevetett fel.
Óh, az az édes nevetése, egyszerűen elvarázsolt.
-Csak meglepő, hogy tartja velem a szemkontaktust! - mosolyodtam el.
-Netán bujkálnom kéne ön elől? - vonta fel kérdőn a szemöldökét, de láttam rajta, hogy alig tudja visszafogni, ne nevessen.
-Nem így értettem, csak minden hölgy mintha tartózkodna a tekintetemtől..
-Ez nem így van, csak ezt követeli az illem. Én meg csak más vagyok - csillogó szemeit rám helyezte.
-Hogy érted, hogy más?
Erre elmosolyodott, de nem válaszolt. Utána vége lett a táncnak és kisiklott a kezem közül, a kijárat felé ment. Nem tudtam miért, de kényszert éreztem arra, hogy kövessem.
A ruha lenge szoknya része incselkedően úszott a levegőben, a sok ember között. Talán illem órákat kellett volna még vennem, mert nagyon is csúnya dolgok voltak fellelhetőek a fejemben, ami egy ifjú grófhoz nem méltó.
Mikor kiértünk ő hátra fordult, érezhette hogy követem, talán ez volt a célja is. De csak ravasz mosoly húzódott a szájára, majd visszafordult és vihorászva elkezdett szaladni. Én is ugyanígy tettem, szaladni kezdtem utána.
-Melissa, mit csinál? - kérdeztem meg tőle.
-Csak jöjjön! - kiáltotta hátra.
Így tettem. 
A kinti levegő hidegnek bizonyult, még én is is kissé vacogtam, igen, ilyen volt még nyáron is a londoni levegő. A fák kedvesen bólogattak a lágy szellőtől és ágaikkal integettek. Aztán kezdett minden mássá válni, a szél süvíteni kezdett és villámok kezdtek cikázni az égen.
-Kérem, hölgyem, álljon meg. Vissza kéne mennünk, kezd rossz idő lenni! - álltam meg egy pillanatra.
-Mindjárt ott vagyunk!
Igaza is volt, lassan kezdett kirajzolódni egy nagy épületnek az alakja. De túl sötét volt ahhoz, hogy jobban ki tudjam venni a formákat.
-Miért jöttünk ide? - vontam kérdőn.
Megfogta az alkarom és húzott befelé. Erkölcsös férfiként ellenkeznem kellett volna, de sosem volt ez a világ az én ideálom.
Bevezetett egy pajta szerűségbe, a benti széna, meg egyéb ilyen eszközök láttán erre következtettem. De nem tudtam jobban megnézni, mivel Melissa rögtön a falnak nyomott és a számat letámadta.
Belemorogtam a csókunkba. 
A rendes házirend szerint először udvarolnom kéne, majd az apjától engedélyt kérnem rá, hogy eljegyezhessem, majd a családjának ajándékot adnom, utána esedékes az esküvő, de az előtt csak futó pillantásokat intézhetünk egymással."

Nem, nem akartam az utána történtekre egyáltalán emlékezni, túl mély nyomot hagytak bennem, mely áthatotta az egész életem...

*Lisa szemszöge*

-Tehát, hol érdemes először keresni Hazzt? - vettem fontolóra a belvárosi cukrászdában.
-Motelbe, vagy hotelben, esetleg másnaposan egy padon! - sorolta az eshetőségeket Louis, miközben nagyot nyalt a répa ízű fagyijából.
Zayn a dupla csokis sütijét gyömöszölte magába, Liam a karamellás cappucinoját iszogatta én meg az extra tejszínhabos vaníliás sütimmel halmoztam el magam. Na igen, így érdemes gondolkozni.
Előszedtem a farzsebemből egy összehajtogatott térképet, meg egy tollat és az asztalra terítettem.
-Nos, a piros pontok a szórakozóhelyeket jelölik, a zöldek meg a moteleket... - magyaráztam.
-És mi van, ha a csajnál aludt? - szólalt meg Liam.
-Akkoris majd este megtaláljuk valahol. Csak nem alszik minden este a lánynál, gondolom siet és felviszi valahova egy motelbe, legalábbis fiú aggyal gondolkodva! - lóbáltam jobbra-balra a tollat a kezembe.
Louis elismerően bólogatott.
-De nem nézhetjük át az összes motelt! - értetlenkedett Zayn.
Úgy ültünk, hogy Zayn volt az ablak mellett, én mellette, aztán Zoé, előttünk ült Liam, Louis és Suzie. Mivel én ültem középen, így Zayn combjára tudtam csúsztatni a kezem, ő erre elkezdett mocorogni a helyén és nagyot nyelt.
-Valami baj van Zayn? - néztek rá a többiek.
-Igen, nos..sok a szállás lehetőség.. - nyögte ki.
Hirtelen megfogtam azt a részt, ahova a nap nem süt be, mire felugrott, ezért a kezem elcsúszott onnan.
Mindenki felvont szemöldökkel szemlélte barátunk reakcióját.
-Öhm...begörcsölt a lábam!! Igen, begörcsölt és uhh, nyújtanom kéne! - magyarázta a helyzetet.
Szerintem Zoé sejthette mit tettem, mert perverzen vigyorgott mikor rám nézett.
-Nem szép dolog fogdosni! - suttogta a fülembe barátnőm.
Kuncogtunk és a még mindig ácsorgó fiúra néztünk.
-Nem ülnél le? - kérdezte Liam.
-Igen Zayn, le kéne ülnöd! - húzogattam a szemöldököm.
-NEM, nekem így tökéletes!!!! - vágta rá.
Legyintettünk.
Aranyos hely volt ez a kis cukrászda, nem messze volt a pizzázótól, ahol a barátnőimmel szinte törzsvendégeknek számítottunk. Az épület maga lila színű volt, ami szerintem még otthonosabbá és aranyosabbá varázsolta, belülről az édességes képek a falon virítottak, a pulton több finomság kapott helyet, mint amit el tud az ember képzelni. Kis ilyen bokszok voltak, ahol ültünk, az asztal közepén egy váza volt, amiben egy lila virág foglalta el a helyét és barátságosan mutogatta szirmait.
Fáradt voltam már, kinézve ment le a nap, az idő múlását jelezve. Az égen azok az elképesztően csodás színek szépen mutatkoztak meg, egymásba folyva. Hiányzott valaki közülünk és ez nem hagyott nyugodni, hisz vele még jobban lehetett hülyéskedni, azok a hülyeségei most hiányoztak. Szerettem őt, olyan volt, mint egy igazi jó barát, akivel önfeledten tudsz hülyülni. De ahogy végignéztem a társaságon, nem csak nekem hiányzott az illető. Ha most ez nem lenne, akkor együtt mehetnénk bulizni, bár gondolom találkozunk vele az a nightclubban.
-Akkor a következő a terv, itt, Enfieldben van több szórakozó hely is, de a legjobb az a nightclub, a.... - kezdtem bele.
-...The Lounge! - folytatta helyettem Sue.
Biccentettem. Talán ez Enfield egyik legjobb helye, de ritkán járhattunk oda, mivel alig voltunk 18 évesek, alkohol meg amúgy sem fogyaszthattunk 21 éves korunkig, így ezért sem érte meg, legalábbis ilyen helyeken nem szolgálnak ki.
Liam belenyúlt a zsebébe és előhúzott 3 kártyát, majd Suzienak, Zoénak és nekem nyújtott egyet-egyet.
-Ez mi? - néztem meg.
-Hamis személyik? - lepődött meg Sue.
-Tyűha Liam, ilyen rossz fiú volnál? - nevetett fel Zoo.
-Mivel másként nem nagyon juthatunk be, meg amúgy is nehéz ez, mert ismertebb emberek előnyben vannak, de nyugi, mi bejuttatunk - mondta Liam.
-Mindjárt esteledik - néztem az órámra.
-Mindenki menjen haza, öltözzünk egy kicsit ki a bulihoz, de ne annyira, hogy megfeledkezzünk az est lényegéről! - mutatott ránk fenyegetően Zayn, de főleg engem nézett nagyon.
-Mikor találkozunk?
-Most fél nyolc, úgy három óra múlva! Ja, és Lisa, a fegyvereidet ne felejtsd otthon, még szükség lehet rá! 
Bólintottam.
Felálltunk, kinyújtóztattuk végtagjainkat, lenyeltük az utolsó falatokat is, majd távoztunk onnan. Valami csinosat kell kitalálnom, de ne olyan kihívót, ami pont megfelelő lesz egy ilyen helyre, meg ha esetleg megtámadnak minket, vagy Harryt a padlóról kell felkaparni, mert annyira holtrészeg.
A barátnőim egy darabig elkísértek, majd útjaink elváltak és én egyedül ballagtam hazafelé. Rossz érzésem volt, mint általában mikor sötétben megyek az utcában, ilyenkor kevésbé volt barátságos a környék, a sok árnyéktól.
Szaporábban vettem lépteimet, már láttam is a házunkat, oda szaladtam az ajtóhoz, de mikor a kilincshez értem valami fémes és ragadó dolog ért a bőrömhöz. A fémes az egy kisebb hang kíséretében ért földet.
Az orrommal egy vonalba emeltem fel az ujjam, megszagoltam a ragadó dolgot.....vér, vér illata volt. Megnéztem a kilincset, az nem volt véres. Felemeltem azt a tárgyat, ami a földön feküdt már és jobban megnéztem, egy nyaklánc volt, ami véres.
Egy medál lógott rajta, amin az állt, hogy "Melissa". Ki az a Melissa?? És hogy kerül ez ide?
Körbenéztem, de semmi furcsát nem láttam körülöttem. Ezért bementem a házba, bezártam magam mögött az ajtót, majd a nyaklánccal a kezemben felmentem a szobámba. 
Jól sejtettem, hogy apám már megint nincs itthon, nem mintha ezen meg kéne lepődnöm..
Lemostam a nyakláncot a fürdőben, majd azt egyenlőre a fiókomba tettem, majd később foglalkozok vele, most más dolgom van. De azért még mindig furdalt a kíváncsiság, hogy hogyan került az oda, mert magától csak nem termett ott. Na meg az a név, vajon kié lehetett? Nem is ismerek ilyen nevű lányt!
Gondolatmenetemet egy pittyegés zavarta meg, amit a telefonom adott ki, a zsebemhez kaptam, majd előhúztam belőle a készüléket.
Sue: Az egyforma ruhánkat húzd, mi is azt vesszük fel!
Visszaírtam egy okét, majd előkotorásztam a szekrényemből azt a ruhát, mivel bőven volt időm, így azt pihenéssel töltöttem, tehát letámadtam a szobámban a tévét és azt néztem, közben hoztam fel magamnak popcornt, meg innivalót és azokat fogyasztottam. Közben a telefonomat nyomkodtam, mert Sue álladóan SMS-ekkel bombázott, így egy nyugodt percem aligha akadt, majd egy indokkal otthagytam, hogy elmegyek fürödni.  
Tehát már csak másfél óra volt hátra, megrohamoztam a fürdőt, lezuhanyoztam, hajat mostam, aztán szárítottam. Kicsit elbabrálgattam a tincseimmel és úgy döntöttem, hogy begöndörítem, aminek az lett a vége, hogy sikeresen égettem szét az ujjaimat.
-Hogy az a... - ugráltam káromkodva, közben próbáltam megnyitni a hideg vizet az ujjamra.
Mikor már kellően megsültek az ujjaim és késznek éreztem a hajam, feltetettem egy kis sminket, ha már jó helyre megyünk, akkor jól kell kinéznem. Ezzel jól elmulattam az időt, már alig volt vissza negyed óra, amikor magamra húztam a ruhát, nem mondom, nem volt a kényelmesség netovábbja, de legalább nem csak én fogok szenvedni egy ilyen ruhába.
Nem tudom hogyan fogok egy ilyen cicamica ruha alatt elrejteni bármilyen fegyvert is, de legalább az ollómat be tudtam tuszkolni a kicsi helyre, de így nyomta az oldalamat. Megőrültem ebben a ruhában, annyira visszafogott a cselekvésben, hogy már bediliztem tőle, pedig pár perce volt csak rajtam.
Mivel csak egy kis táskát tudtam hozni, ami illett hozzá, ezért abba kisebb fegyverek elfértek, keményen három darab úgy ahogy, de elfért benne, de legalább több, mint a semmi.
Lassan hallottam, ahogy egy kocsi megérkezik a házunk elé, majd dudál egyet és megszólal a telefonom, Zoo hívott, hogy siessek már. Felkaptam egy kupac fegyvert, azt egy nagyobb táskába tettem, amit a kocsiban hagyhatunk erősítésképpen, azt a hátamra vetettem, megfogtam még egy kupacnyi karót, meg vasfű üvegcsét és egyéb kelléket, azzal kivonultam az ajtón, amit kulccsal bezártam magam után nagy kínlódások közepette, mivel nem volt nagyon szabad kezem, de áh, ne segítsen senki, egyedül is meg oldok mindent, hát persze...
Egy nagy furgonnal jöttek, aminek Louis kinyitotta előttem az ajtaját, hogy be tudjak szállni, legalább valaki udvarias. Hideg volt már eléggé, reméltem, hogy az autóban legalább melegebb lesz, erre pedig kicsi volt az esély. Baglyok huhogtak a fákon, nem messze egy farkas vonyítás hangzott fel, persze, hogy még inkább ránk hozza a frászt, ha nem lennénk eddig is eléggé berezelve az estétől.
-Sziasztok! - köszöntem.
-Hali! - köszöntek egyszerre, ami kissé rémisztő volt.
Beszálltam az autóba, köszönésképpen Louisra mosolyogtam, aki becsukta mögöttem az ajtót és ment a vezetőülés felé. Addigis Zoé kezébe nyomtam a fegyverkupac egyik felét, Sue kezébe a másikat.
-Tegyétek el, hátha szükség lesz rá! - mondtam.
Ők biccentettek.
-Nem értem mire ez a nagy hűhó a karókkal! - kezelte le az ügyet Zayn.
-Te uramatyám, jézusmárcius!!! Ebbe mi van?? - kukkantott bele a nagy táskába Louis.
Gondolom megtalálta a tüske labdát, amit ha eldobsz, nem csak hogy belemélyed az áldozatba, hanem a parányi tüskék milliói szerteszét szóródnak és ezáltal gyorsabban végeznek az áldozattal. Hasznos kis szerkezet, nemde?
-Inkább ne kérdezősködj, menjünk!

7 megjegyzés:

  1. Imádom. Olyan ügyesen irsz. És még hogy nyaralni ment a fantáziád. Ez a rész is nagyon király lett.

    VálaszTörlés
  2. Imáádom :D Az a tüske labda jó ötlet volt ;) Mint minden rész ez is tökéletes lett,és már alig várom a kövit :D♥♥♥

    VálaszTörlés
  3. Wáóó jó lett kérlek siess a kövivel!!:DDD

    VálaszTörlés
  4. jujj nagyon jó lett ez a rész is!! Siess a kövivel! <3 <3 <3

    VálaszTörlés
  5. Még hogy nyaralni ment a képzelőerőd... Ezt inkább én mondhatnám el. :D Nagyon jó rész lett, remélem nemsokára Harold herceg is megjelenik. Melissa nyaklánca meg mi a jó eget keres ott? :o Ő változtatta át Hazzát vámpírrá, ugye? :O Jaj, izgulook :3 Kövit gyorsaan *-*

    VálaszTörlés
  6. ÚR ISTEN!!!Nagyon jó ez rész.De mit kereset,Mellisa lánca Lisa házánál....szerintem nagyon jól irsz :3 Kövit gyorsan! *-*

    VálaszTörlés
  7. www.secretainthedarkness.blogspot.hu
    olvas bele kerlek a blogunkba a legjobb baratnommel irom one direction-os vampiros...
    Egyebkenz nagyon jo a torteneted ma kezdtem el olvasni!

    VálaszTörlés