2013. július 4., csütörtök

2. ~ 17.

 Az komoly, hogy csak pár komment érkezik. Tehát ennyire rossz volna a történet...értem..na meg a pipáknál van 1-2 rossz is, szóval most kicsit elszontyolodtam tőle :((

Egy vulkán kitörik, lázasan dörögve, nagy hang kavalkádok közt, s vöröslő forró láváját a föld felszínére borítja. Beteríti az egész környéket, többen menekülnek előle, s páran odavesznek. Aztán a vulkán elcsendesül és hosszú álomra hajtja bús köveit.
 Egy számomra ismeretlen helyen voltam, valószínűleg álmodtam. Minden olyan fényes volt, körülöttem a levegő is könnyed volt. Nem volt se hideg, se meleg. Viszont az egész hangulata kellemes érzéssel töltött el, amin pamacsfelhőkön sétálgattam. Egy hosszú babarózsaszín hálóingben voltam, ami minden léptemnél meglibbent. 
Nem messze tőlem anyukámat pillantottam meg, angyalian mosolygott, hosszú szárnyai a háta mögött helyezkedtek el, amitől kicsit megrémültem, mert nem tudtam mire vélni. de egy cseppnyi ideig sem tartóztattam magam, felé siettem. Nem ugrottam a nyakába, ő sem mozdult, tán az én lépésemre várt. Nem erőltetett semmit, minden rajtam múlt, hogy hogyan irányítom, s kezelem az egész szürreális helyzetet. 
-Gondolj valamire, akármire, ahol válaszokat keresel! - suttogta.
Rá pillantottam és kezdtem törni a fejem.
Egyből Niall ugrott be erre, felnéztem anyukámra, aki még nagyobb mosolyt eresztett felém és megszólalt mielőtt szóra nyitottam volna a szám.
-A válaszokat a szívedben keresd! Ott mindenre megoldást nyersz!
Hangja betöltötte a teret, szorító érzésem támadt tőle, ami lassan kezdett felemészteni és egy pillanat alatt a valóságban voltam. Niall mellett, aki olykor hörgött egyet és nyögdécselt.
Izzadságcseppek csillogtak homlokán, amire szőke tincsei ragadtak. Remegett, fogai koccantak össze, amitől a hideg is kirázott.
-Ööölj....ölj...me..meeggg! - csuklott el néhol a hangja.
Igaza volt, így már csak szenved, ha pedig most meghal akkor végre nyugovóra térhet. Alig bírtam megtenni. Végül nagyot nyeltem és bólintottam. Egy utolsó csókot adtam a szájára, amik olyan hidegek voltak, mint a jégtáblák.
Halkan nyikordult meg alattam az ágy, jelezve, hogy a súlyom már többé nem nyomta. 
Mint egy robot, gondolatok nélkül és érzelmet nem kifejező arccal léptem ki a szobából, egyenesen a konyhába mentem, meg se mukkantam. A többiek mind a kanapén összebújva könnyek közt figyelték amit csinálok.
Előszedtem a legnagyobb kést, amit találtam, kezeim és lábaim automatikusan mozdultak. Láttam mindenki riadt tekintetét, hogy mire készülök én azzal az éles tárggyal. Mit kellett volna mondanom? Véget vetek Niall szenvedésének.
A következő másodpercben már Zayn állt előttem és lefogott, a többiek semmit se léptek erre. Nem mondtam semmit, nem tudtam volna mit. belül összetörtem, éreztem, hogy talán életem egyik hatalmas hibáját követem el, hogy én leszek a felelős a cselekedetemért. Mindent hajlandó voltam elkövetni, kockáztatni e dolog érdekében. 
Szívem gyors ritmusára táncolni is lehetett volna, tombolt bennem az adrenalin.
-Ne tedd! - suttogta Zayn.
Egy csomó ellenérvem lett volna, de ez mind felesleges el nem mondott szó. Minek? Mindig mindenkinek van kifogása egy olyan egyszerű dologra, ami szinte szembetűnő, ami elkerülhetetlen, de ezt hosszabbá és bonyolultabbá teszik.
Megrángattam a karom, úgy hogy az kihullott Zayn erős szorításából. Mélyen a szemébe néztem, közben a kés éles részét végig húztam a bőrén, mire felszisszent, szemfogai előugrottak, szeme vörös árnyalatot vett át. Megtámadott volna, hisz ez lüktetett ereiben, ez éltette.
-Ne merj visszatartani! - sziszegtem a fogaim közt.
Még ő is megijedt, a társaságra nézett, akik intettek, hogy hagyjon menni.
Végül elállt az utamból, merev tekintettel mentem véghez vinni eredeti tervem. becsuktam magam mögött az ajtót és a szenvedő alakra néztem. 
 Vonaglott az ágyon, hörgő ordítások, természetfeletti hangok szakadtak ki torkából, amitől megrezzentem. Olyan volt, mintha egy ördög költözött volna belé és én volnék az ördögűző. 
-Kérlek, Niall, ülj fel, ha fel tudsz! - kértem.
A hideg futkosott a hátamon a puszta látványtól. 
Biccentett. Megpróbálta, nyöszörgött a kissé koszos takarót markolászta, hogy sikerüljön neki. Arca mintha égett volna, pír öntötte el. Szemeit eddig csukva tartotta, de most kinyitotta, azt kívántam bárcsak ne néztem volna bele. A gyönyörű szép kék írisze, most vérbe forgott, a fehér részén pici vörös erek futottak végig, amitől horrorisztikus volt a látvány. Tekintete azonnal a késre csúszott, s ott csillogott benne a félelem.
Nem mondtam ilyesmit, hogy "Minden rendben lesz, nem lesz semmi baj!", mert ez hülyeség, csak a bugyuta emberek szokták ezzel saját magukat nyugtatni, ami gyerekes vágyakat kelthetett az érintettben.
Nagy levegőt vettem és tettre kényszerítettem lábaimat, amik engedelmesen mozdultak meg, mire a parketta lágy nyikodulással jelezte lépteim.
Az ágya mellett álltam, ő lélegzetvisszafojtva várta, hogy bevégezzem, amit kell. 
Édesanyám utolsó mondata csöngött a fülemben: "A válaszokat a szívedben keresd! Ott mindenre megoldást nyersz!" 
Igaza volt!
Megemeltem a kést, a fejem mellé, ujjaim erősen fonódtak rá, mik kissé remegtek is. Nem tudtam mit cselekszek, csak hogy meg kell tennem, mert a szívem ezt diktálja.
Leültem az ágyra, hajamat a másik felére dobtam a vállamnak. A csupasz felét Niall felé tartottam, az éles tárgyat óvatosan emeltem oda és rendkívüli finomsággal húztam végig rajta pengéjét, mitől a friss vörös vérem serkent ki és a vállamon végig kezdett el lefelé hullani, majd a lepedőn nyert otthonra. 
A szőke fiú egy állatias ordítás kíséretében hajolt egyre közelebb hozzám, de minden erejével azon volt, hogy ne tegye, ezt onnan tudtam, ahogy láttam izmait megfeszülni karjain.
Én is közelebb csusszantam hozzá, hogy jobban unszoljam ezzel. De még mindig nem tett semmit. 
Megfogtam a fejét és erősen a nyakamhoz nyomtam, nem kellett neki több, azonnal munkába látott és nagyokat kortyolt belőlem. Éreztem, ahogy nyel, amikor a nyaka a vállamhoz ér. 
Lassan kezdett bele áramlani egyre több erő, ujjaival a pólómat gyűrögette, majd egy rántással letépte rólam. Elfektetett az ágyon, ő fölém került, hogy még jobban hozzá férhessen az értékes erőforráshoz, amit csak úgy nyelt.
Egyre kevésbé kezdtem ezen a világon érezni magam, inkább egy gyönyör járt át, ahogy örömöt okozok neki, ha legalább nem egy kedves ajándékkal, vagy valami másféle dologgal tudnám, akkor ezzel a legnagyobb ajándékot nyújthatom neki. Nem akartam, hogy pont őt, azt a kedves embert, vagyis vámpírt elveszítse ez a világ. Én úgyis meghalok, de ő élhet. Ezt kapja tőlem, az életet.

*Harry szemszöge*

Itt állt előttem, életnagyságban az az illető, aki tönkre akarta tenni az életem, azzal, hogy elraboltam az én legféltettebb kincsem. Már a szagától éreztem, hogy egy igazi sátán.
 -Tán engem keresel? - húzódott hatalmas vigyor az arcára.
-Hol van Lisa? - szorítottam ökölbe a kezem.
-Ő rá gondolsz? - húzott elő egy képet róla.
Éppen valami hülye képet vágott, amitől önkénytelenül is elmosolyodtam, de azonnal észhez térítettem magam és visszatértem az eredeti mogorva arcomhoz.
-Igen, de még mindig várom a válaszom! Hol van a lány? 
Ördögien felkacagott.
-Nincs sok hátra - s ennyivel el is hallgatott.
Nem volt több kérdésem, ezzel szerintem mindenre választ adott. Nem mondom, hogy nem akartam bántani, de most egyszerűen ez ellen tenni sem tudtam volna. A düh szétterült a testemben, és primitív cselekedetre kényszerített. 
Lesújtottam rá. Egy gyors röppenéssel ugrottam volna rá, de erre ő számított és már vámpírgyorsasággal el is tűnt onnan, de én mentem utána. Mozdulataink szinte követhetetlenek voltak, ahogy ide-oda suhantunk a házban mindent felborítva és apró darabokra törve. A hatalmas csörrenések és puffanások mind emellett álltak és tehetetlenül zuhantak a földre.
A vörös hajú pasi úgy morgott, hogy azt hittem már egy harapós kis nagyszájú kutyával állok szemben, de az ereje vég elláthatatlannak tűnt, még jó, hogy a szárnyam nagy rész pajzsként szolgált, néha támadásnál is hasznát tudtam venni.
Éles tárgyakat csak az eltört maradványokból tudtam csak nyerni, amivel nem mentem sokra, csak ha az apró részeket összeragasztgatom. 
Látszott a srácon, hogy élvezi a kis játékunkat, de el kell szomorítanom, hogy ennek gyors és csúnya vége lesz. Szemeink vörösen izzottak és mindketten egyért küzdöttünk, Lisáért, bár mindkettőnk másmilyen értelmezésben.
-Neked annyi! - morogta.
-Előbb végzek veled! - hajítottam neki a falnak.
Egy nagy csattanással érkezett oda, de a másik pillanatban már nem volt sehol.
-Mi van, megfutamodtál?
Körbenéztem, sehol sem láttam. Biztos megint valami hülye játékát űzi velem. Mindenre fel voltam készülve, hogy bármelyik pillanatban valahonnan lecsaphat rám. Előre kellett gondolkoznom, ismertem a ház minden szegletén, ez is ugyanolyan, mint az, csak a másolata. Talán így előnybe vagyok.
Nem kellett sokat várnom rá, de számítottam rá, így azon nyomban tekertem ki a nyakát, s ernyedt teste tehetetlenül esett a földre. Darabokra szedtem szét és úgy dobtam ki a házból, ami elrepült, de azonnal elégett a földből előcsapó tűzcsóvától. Többé sosem fogom látni.
Szárnyaimat behúztam és az ajtóhoz mentem, ujjaimat a hideg kilincsre helyeztem, majd lenyomtam azt...de azt nem gondoltam volna, hogy nem nyílik. Minden erőmmel azon voltam, hogy kinyissam azt. Aztán már csak a puszta erőmmel törekedtem ezen, de semmi. Az ajtó nem nyílt, bent ragadtam, az ablakok sem nyíltam. Zsákutcába kerültem...

9 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett ugye Lisa nem fog meghalni?!Várom a kövit!:)

    VálaszTörlés
  2. Szerintem nagyon jól írsz és ne szomorkodj :)
    Nagyon jó ez a rész is :) mindegyik részt szeretem,mert izgalmas,egyedi és van miért vàrni a kövit szval nagyon vàrom a kövit *-* :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyin,nagyin,nagyin tetszik! :D Akkor ezek szerint remélem Niall túl éli,és Lisa sem hal meg! komolyan már attól féltem hogy megfogja ölni,de mégse tette juhúúú :D Harry meg,hát biztos rájön valahogy hogy,hogy jusson vissza. :)
    siess a kövivel nagyon várom!! :)♥♥♥
    Ja,és ne hidd azt hogy rossz a blogod! Szerintem fantasztikus egyik kedvenc blogom *-*♥♥♥♥

    VálaszTörlés
  4. Ez is nagyon jó rész lett!!!:D :) Imádom a blogodat,a kedvencem ♥ Már nagyon várom a kövit,siess:) ♥♥♥

    VálaszTörlés
  5. Ez is oltári jó lett!Remélem hogy Niall nm hal meg.Siess a kövivel!:)*-*

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jó lett ez a rész imádtam :D Remélem azért Lisa nem fog meghallni és Niall meggyógyul :/// Már nagyon várom a folytatást

    VálaszTörlés
  7. ez a legjobb blog, amit imadok!:D juj joresz volt siess a kovivel:DD

    VálaszTörlés
  8. Szia! Előszőr is sajnálom, hogy nem írtam kommentett csak rajz táborban voltam ahol nem volt semilyen Wifi lehetőség, de most leírom, hogy mindegyik rész nagyon jó és kérlek siess a következő résszel, mert kíváncsiak vagyunk, hogy mi történik Lisával, Niallel és Harryvel is! Siess, siess, siess és folytasd!!!:D

    VálaszTörlés