2013. augusztus 12., hétfő

Epilógus

Nyakkendőmet szokás szerint kötöttem meg. Szépen végigsimítottam a zakómon és megviselt arcképemet fürkésztem a tükörbe. Szemeim duzzadtan és pirosan mutatták, hogy az előző napokban nem épp keveset sírtam. Hajamat most bezseléztem és oldalra simítottam, hogy azért tisztességesen nézzek ki, megérdemlik.
A kis asztalkán lévő papírhoz léptem, ujjaimmal a papírhoz értem, rajta volt az a szöveg..amit könnyek közt írtam, s a lap hullámos széle is ezt támasztotta alá.
A betűk most valahogy értelmetlennek hatottak számomra, nem értettem a jelentésüket, párat kellett pislognom ahhoz, hogy felismerjem mit is véstem rá. Néhány helyen elcsúsztak a betűk, apró lyukak voltak benne, amikor megtörten zokogva görnyedtem fölé és minden érzésemet beletettem, de aztán megcsúszott a ceruza, aminek ki is tört a hegye, majd a papírba vájódott.
-Louis, gyere, nehogy elkéssünk a temetésről! - kiáltott fel Zoé.
-Pillanat! - szóltam vissza.
Még egy percig értetlenül bámultam a lapra, majd háromba hajtva elrejtettem a zakóm zsebébe. Utoljára végignéztem Harry szobájában. A nagy franciaágya most gazdátlanul hevert a falnál, mindkettő szélén egy-egy kis éjjeliszekrénnyel, a szoba barna színben pompázott, a reggeli fény kedvesen világított be a kis szobába, a fal színe Harry hajára emlékeztetett, gyönyörű mogyoróbarna.
Egy kis szekrény polcokkal, amiken a Lisáról készült lopott képei díszelegtek, sosem ismerte be, hogy azokat ő nem kapta, hanem elvette a lánytól engedély nélkül. A függöny lágyan hullámzott az őt ért szellőtől. Pár lépéssel átszeltem a szobát, becsuktam az ablakot, elhúztam a függönyöket, a szoba sötétbe burkolózott. Lekapcsoltam az íróasztala fölötti kis lámpát, aztán lomha léptekkel elhagytam a szobát, az ajtó halk kattanással zárult be mögöttem
Szemeimet behunytam, egy könnycsepp hullott le arcomon.
-Hát ennyi lett volna... - suttogtam.
Zoé már lent állt, gyönyörűen festett fekete ruhájában, mint egy fekete holló. Mikor meghallotta, hogy jövök, tekintetét rögtön rám kapta. Szemeiben csillogtak a könnycseppek, még ilyenkor is szép volt, káprázatos. A napokban sokszor láttam szomorúnak, összetörten. Gyötrelmes időszakon megyünk keresztül, de itt nincs vége. Nem lehet még vége, egy másik szálon a történet tovább folytatódik. A mi történetünk.
Leballagtam Zoéhoz, aki időközben lehajtotta fejét, hogy ne lássam, ahogy tovább pityereg. Oda léptem hozzá, állánál lassan megemeltem a fejét. Apró csókot nyomtam ajkaira, amik remegtek, sós ízük volt.
Elhúzódtam tőle, ő azonnal átölelt, én pedig szorosan magamhoz vontam, hosszú hajzuhatagát simogattam.
Nem sokkal később a többi három fiú, meg a két lány is oda érkezett hozzánk, ekkor elengedtem Zoét. Zayn Suzie vékony ujjait a sajátjával összekulcsolta és bátorításként egy puszit nyomott a lány arcára.
-Mehetünk srácok, hölgyeim? - kérdezte Liam, de még maga sem volt biztos a válaszban.
Egyszerre léptünk ki a házból. Innentől más lesz minden, nem tudjuk, hogy valóban jó, esetleg rossz értelemben, de más lesz. És ez már egy másik történet, mégpedig a miénk...

5 megjegyzés:

  1. Kicsit meglepődtem,mikor meg láttam,hogy ilyen rövid,de után mikor végig olvastam ismét könnyek szöktek a szemembe.
    Még epilógusnak is tökéletes,persze ezt már meg szokhattam volna tőled :)
    Imádtam a blogod,és imádom is :)♥♥

    VálaszTörlés
  2. Szia!:')
    Tökéletes! Erre nincs más szó! Azért nagyon sajnálom, hogy ilyen vége lett, de nem minden történetnek lehet happy end a vége. Louiséknak örülök, meg Suziéknak is. A történeted egyáltalán nem volt minden napi amit, minden második blogban meg lehet találni. A fogalmazásod is tökéletes és a hasonlataid is nem mindennapiak. Sajnos most már nem írhatom az, hogy várom a folytatást és a kövivel nagyon siess, de a következő történetednél már izgatottam fogom várni.
    Hatalmas ölelés és ezer puszi Rose King!:)) ♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

    VálaszTörlés
  3. Tudod.. nem rég találtam rá a blogodra, és bevallom az igazat, amikor megláttam, hogy vámpíros el sem akartam olvasni. De elkezdtem, és megérte. Csak úgy faltam a történetet, és ez nem csoda. Gyönyörűen írsz, folytasd tovább! A blog egyszerűen elképesztő. Egy élmény volt, köszönöm. <3 xx Andi

    VálaszTörlés
  4. Szia! Tudom, hogy a blognak már majdnem 2 éve vége, de én csak most találtam rá. És milyen jó, hogy rátaláltam!! Nem sok mindenre mondok ilyet, de ez annyira, de annyira tökéletes, hogy nincsenek rá szavak. Még soha nem sírtam blogon, de ezen annyira, hogy majdnem belázasodtam. Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt a...csodát! :* Fruzsi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönöm szépen:)) Ez most nagyon jól esett :') El sem hiszed, milyen jó ezt, így két év után is olvasni, most én is megkönnyeztem, köszönöm:') Én köszönöm, hogy elolvastad!:D A második évadot se hagyd ki!;)
      Ezer csók,
      Cat.

      Törlés