2013. augusztus 9., péntek

2. ~ 25.

Sziasztok, tegnap értem haza a nyaralásból és ma bátorkodtam megírni ezt a részt :)) Biztos hiányoztam ;) Annyi díjat kaptam, hogy az csak na, alig fogom győzni kirakni őket :DD Az egyik pincérsrácról majd lesz kép a kövi részbe, mert így utolsó részhez beteszem szereplőnek :)) De nem ám majd leszólni hogy néz ki, nekem bejön..>.< Na de legyetek rosszak, de ne csináljatok semmi olyat, amit én sem tennék ;) Jó olvasást!! :D

A nyári kellemes szellő csapta meg a bőröm, épp tartottam hazafelé. Az agyam még mindig ezen az egész hülyeségen kattogott. Egy valamiben biztos voltam, ha sikerül is kiiktatni őket, vagy nem, akkoris meghalok. Velük szemben élethez való esélyem nem nagyon van. Tudom mibe vágtam bele, nem vagyok hülye. Mikor idejöttem, sejtettem, hogy nem lesz könnyű dolgom, ezt a most felfedezettek is bizonyítják.
Eddig minden vágyam az volt, hogy eltűnjek innen, most visszajöttem, de többé nem megyek sehova és nem azért mert nem akarok, hanem nem lesz más lehetőségem.
Idegesen rúgtam bele egy kavicsba, ezen töltöttem ki a dühöm, pedig szerencsétlen kis kődarab nem is tehet róla. Idegesen fújtattam tovább, azzal próbáltam lefoglalni magam, hogy a szemembe lógó egy kis hajtincsemet fújogattam, ami vissza-vissza hullott az arcomba.
Lépteimet lassabbra vettem, lélegzetem is kiegyensúlyozódott. Már a házamnál jártam, mikor megálltam és csak azt a épületet néztem. "Ha egy macska számára valami érdekes dolog tűnik fel a láthatáron, abban a pozícióban, amiben éppen van "megfagy": teljesen mozdulatlanul áll, vagy ül, pupillája kitágul" Visszaemlékeztem, mikor ezt a mondatot jegyeztem fel a kis noteszembe, mikor kutattam a denevérek és a macskák tulajdonságait. Most velem is ez történt, egy helyben álltam, kikerekedett szemekkel bámultam a csupa téglaházat. A levegő is másnak hatott abban a pillanatban, éreztem egy illatot, ami megőrjített. Nem voltam se macska, se kutya, hogy ilyen jó szaglásom volna, de egyszerűen megcsapott ez az illat. Selymes volt, kis menta és vanília illat. Bársonyos aromája körbe lebegte a teret és kitöltötte azt. Csak utána jöttem rá, hogy ez az illat olyan volt, mint a Vágy. Igen, pontosan ezzel a szóval tudnám leírni, egy vonzódás valami iránt. 
Nem tudom hogyan jutottam be a házba, szinte magamon kívül voltam, de nem akadályozott meg semmi. Bűntudat, esetleg kósza ellenkezés, semmi. Csak éreznem kellett. Többé nem gondoltam arra, hogy miféle hülye gondjaim vannak, csak az érdekelt, hogy honnan jöhet ez az illat. Mint egy drogos, aki megérzi a kedvenc anyaga szállingózó illatát, ami elborítja az agyát és rögtön meg akarja kaparintani.
Még a cipőmet sem vettem le, csak mentem egyenesen fel, a szobámba. Odavonzott az az erő, ami egyszerűen elkábított és ellenkezni sem tudtam tőle. Halk nyikorgó hangokat hallottam bentről, kezemet óvatosan a kilincsre helyeztem, s rutinosan nyomtam le azt. Ő volt az, ott ült az ágyamon. Feje lehajtva, szomorúnak tűnt, égett bennem a tűz. Meg akartam vigasztalni akármi miatt is ilyen, nem akartam, hogy szomorú legyen, ettől nekem is rossz kedvem lett.
Figyeltem a mellkasát, ahogy fel-le emelkedett, görnyedten ült, súlya alatt az ágy besüppedt, eszembe jutott milyen jó volt ezt reggel látni mikor felkeltünk. Ahogy félmeztelenül kimászik a takaró alól, fürtjei kócosan és elaludtan lógtak, én meg fekve nézem, ahogy megrázza göndör tincseit és pár reménykedő pillantást vet rám. Meg azok a kis gödröcskék, innen tudtam meg a mosolyából, hogy valóban igazak e, és sosem erőltette azt mikor velem volt, olyan valódi volt az egész, más. Olyan amit én éltem át, amit senki más nem tudhat, azok a pillanatok kincsek voltak az én életemben, ha mindent el is vesznek tőlem, ezt nem fogják tudni.
Most ebben a fiúban újra a régire leltem, reménykedő tekintetét rám szegezte, szemei majd kipattantak.
-Lisa?
Nem tudtam mit felelni rá, egy szó sem akart kijönni a számon. Legszívesebben ordítozva mondtam volna, hogy igen, én vagyok az!! De ehelyett bénán és szerencsétlenül ácsorogtam az ajtóban. Egyenesen Harry szemébe néztem, mint azon az éjszakán, mikor hozzávágtam mindent ami éppen jött, hogy minden az ő hibája. Még azt is mondtam, hogy gyűlölöm. Megbántam, talán azért nem mondtam semmit, féltem, hogy akár egy szóval is megbántom megint..
Az ágyam apró nyikorgással örvendezett, hogy megszabadult az eddig rajta lévő súlytól. Harry felkelt és egyenesen felém tartott. Belül reszkettem, ennyit az erős Lisáról, máris meglátom ezt a fiút és elgyengülök, nevetséges.
Egyre kezdett köztünk szűnni a levegő, már túl közel ért hozzám, hosszú ujjaival lágyan simogatta az arcom, majd két tenyere közé helyezte. Zöld írisze a szokásosnál is élénkebben világított, csillogtak a vágytól. Pillái leereszkedtek, majd ajkai rátaláltak az enyémre. Mintha megrázott volna az áram, a szívem erősebben kalapált, kellett, az a vágy fogott el, mikor megéreztem az illatot, az ő illatát. Csak őt éreztem.
 Mohón kaptam ajkai után, amit ő nagy lelkesedéssel fogadott. Fogaival tépte a szám, majd egy fémest ízt éreztem. Érintései mindenhol ott voltak, hol lágyan simogatta a karom, hol a csípőmnél fogva vont magához közelebb.

***

-Jó kis üdvözlés! - kuncogtam.
Elterülve az ágyon és félig Harryn, azon méláztam, hogy a fiúval mi történhetett egy év leforgása alatt. Megváltozott, nem tudtam volna pontosan megfogalmazni miben is, csak éreztem, hogy valami más lett.
-A te hibád! - utánozott Harry lányos hangon.
Felkuncogtam és játékosan belebokszoltam a vállába.
-Jujj, most gyűlöllek! - folytatta a gúnyolódást.
-Styles, ha nem fejezed be, akkor komoly sérüléseket fogsz szenvedni! - célozgattam az öklömre.
Feljebb húzott és egy puszit nyomott a fejemre.
-Csak hogy tudd, nem haragszom rád az akkori eset miatt. Mármint teljesen indokoltan voltál feldúlva, megértem. Csak ne hagytál volna faképnél, az kicsit fájt..
Ujjaimat végigfutattam a felsőtestén és körberajzoltam tetoválásait. Nem akartam erről beszélni, jól tudhatná, hogy miért is volt erre szükség.
-Muszáj volt, túl sok minden történt. Időre volt szükségem, hogy át gondoljak mindent - feleltem. Továbbra is a rajzolgatás foglalkoztatott jobban, mint az érdektelen beszélgetés, amire szükség sem volt.
-Az a lényeg, hogy végre itt vagy velem és itt is leszel!! - ölelt magához szorosan.
Nem akartam elmondani, hogy egy nem teljesen igaz, nem szomorítom el, most boldog és örülök a kis boldogságának. Csak kiélvezem minden pillanatát ennek amég lehet.
Még jó pár órán át beszélgettünk, megtudtam Harry nem erkölcsös eddigi életét, de nem érdekelt, azt csinál amit akar, az ő élete. Aztán lassan késő délután elaludtunk, én viszont előbb keltem fel, így hajnali kettő körül. Szemeimet alig akartam felnyitni, még mindig annak a kellemes mentás illatának a hatása alatt voltam, nem akartam szakadni a pillanattól, sem Harry tökéletességétől, ami jobban vonzott, mint bármi más.
 Figyeltem, ahogy erősen engem ölelve alszik, s közben halkan szuszog. Önkénytelenül is elmosolyodtam rajta. Hirtelen valami égető érzést észleltem a karomnál, rápillantottam.
-Tehát elkezdődött... - suttogtam.
A göndör hajú fiút legnagyobb bánatomra nem sokáig csodálhattam, mert itt volt az ideje lelépni. Én nem akartam ezt tenni, de mégis ennek így kellett történnie.
Finoman lehámoztam magamról Harry karjait és kibújtam a takaró alól is. Halkan próbáltam elsurranni mellette, hogy ne kapjon rajta, hogy ne tudja meg mi is folyik körülötte. Meg fogom menteni őt, akármennyire is abban a fényben akartam feltűnni, hogy nem érdekel többé. Helyette ő érdekelt jobban, mint bármi más, kész voltam a lehetetlenre.
 Magamra kaptam pár ruhát, ami kényelmes lesz, utána rögtön rohantam is a földszintre. Telefonomat gyorsan még felkaptam, aztán tárcsáztam Patty számát. És már kint is voltam a házból, olyan voltam, mint aki a tűzből pattant. Sietnem kellett, erre születtem és be kell végeznem ezt, a sorsomat. Azt a kijelölt utat követem. És nem azért mert ez már meg van írva valahova, vagy kötelező volna, hanem mert én is így akarom. Tisztába vagyok a következményekkel és Patty is tisztában volt ezzel, ezért hívtam őt is. Bár legszívesebben kihagytam volna belőle, de bosszankodna miatta, talán egész életében magát hibáztatná miatta. Ha együtt kezdtük, együtt is visszük véghez. Nem szállhat ki már egyikünk sem.
Kocsikulcsomat a garázs egyik fogasáról leakasztottam. Patty két csengés után már fel is vette.
-Mi van csajszi? Nem bírtál aludni? - hallottam meg reggeli rekedt hangját, aztán kicsit kuncogott.
-Ma akarnak támadni a vadászok! - feleltem lassan.
A kulcson megnyomtam a gombot, amitől az nem volt többé zárva az autó, kinyitottam az ajtót, és beültem a vezetőülésre.
-Ezt honnan veszed?
A karomra néztem, egy pirosan izzó üzenet volt rajta: "Ma vége mindennek!" Próbáltam eltakargatni a vékony kis anyaggal, ami a hosszabb ujjú pólóm volt, de mindig feljebb csúszott. Nem fájt annyira, mint gondoltam volna, de így is a tudat volt a legrosszabb része.
-Hát, hidd el, hogy tudom!! Csak találkozzunk a Shavtesbury Ave és a Charing Cross Rd sarkán!
-Úgy gondolod, hogy ott lesznek??
-Nem gondolom, tudom..
S ezzel ki is nyomtam a telefont, beindítottam az autót és egyenesen oda mentem. Tudtam, hogy Patty jönni fog, más választásunk nem nagyon volt. Felkészültségünk is a béka seggét csapdosta.
 Volt a Place nevű épület után egy club, szinte alig tűnhet fel, pont jó hely, ahol a vadászok tanyázhatnak. Viszont eddig minden túl egyszerű, a pajzs formájú rejteken belül középen helyezkednek el, szinte alig kell itt gondolkodni... Nem véletlenül, azt akarják, hogy megtaláljuk őket! De miért?

4 megjegyzés:

  1. Imádom! Alig várom már a következő részt! :D Nagyon jól írsz! :)

    VálaszTörlés
  2. De jóó! Már nagyon vártam ám!!! :D
    Mondjuk azt nem értem miért nem szólnak a fiúknak velük sokkal több esélyük lenne,de mind1. Biztos vagyok benne hogy meg oldod,és hogy jó lesz a végén minden :D
    Siess a kövivel várom!!♥
    u.i.:Már hiányzott a blogod,és persze te is! :D

    VálaszTörlés
  3. Jézusom....ezt nrm bírom:// most találtak egymásra :(( ne haljon meg senki *-* annyira imadom csodálatos <33

    VálaszTörlés
  4. Szia!!:DD
    Úgy örülök, hogy ilyen részt hoztál!:DDD Úristen az egyik legjobb rész k.rva jól megfogalmaztad, hogy mit érez Lisa! És pont amikor végre happyben vannak Harryvel, pont most megy megölni magát? Buta Lisa! És, hogy lehet ITT abbahagyni a részt?? Kérlek szépen nagyon gyorsan hozd az új részt, mert nem bírom ki!!!:DxD
    Hatalmas ölelés, Rose:))

    VálaszTörlés